Az avantgárd klubzene legjobbja. Iglooghost: Tidal Memory Exo (lemezkritika)

Olyan izgalmas lemezzel jelentkezett Iglooghost, mint mostanában kevesen a klubzenei térből. Ez a kritika először a Recorder magazin 115. számában jelent meg.

Haladó arcok bizonyára emlékeznek még a Neō Wax Bloomra 2017-ből, egy rettentő fura, de annál több remek számot tartalmazó gyűjteményre, melyet még Flying Lotus hozott el a világnak, viszont az előadójáról nem sok minden derült ki, és nem sokkal később el is tűnt a modern popkultúra fekete lyukának örvényében. A zenéket író Iglooghost az elmúlt hét évben radar alatt tovább alkotott, jöttek ki új zenéi, de semmivel nem tudta még csak megközelíteni sem a Neō Wax Bloom nagyszerűségét. Egészen mostanáig. 

A Tidal Memory Exo ismét egy érezhetően nagyobb léptékű vállalás, ráadásul a remek avantgárd klubzenék fellegvárában, a LuckyMe-n jelent meg, így Iglooghost olyan producerek mellé került megérdemelten, mint Nathan Micay, Baauer, Nosaj Thing vagy Doss. Zeneileg a legnagyobb újítás talán, hogy Iglooghost most már énekel is, egyébként pedig 43 perc színtiszta science fiction szól.

Előadó: Iglooghost

Cím: Tidal Memory Exo

Kiadó: LuckyMe

Megjelenés: 2024. május 10.

Műfaj: weird club

Kulcsdal: Coral Mimic

8.5/10

Velkei Zoltán