Egy egyszerű traplemez, suttogással-motyogással-Autotune-nal, dübörgő lábdobokkal, meg ami kell. Ritka ma már az ilyen, becsüljük meg! Ez a kritika először a Recorder magazin 115. számában jelent meg.
Meglepő, hogy a pár éve kvázi egyeduralkodó trap hangzás ma nemhogy retrónak hat, hanem egyenesen nosztalgikus érzéseket kelt bennem az egyszerűbb, átláthatóbb közelmúlt iránt. Az ibbigang feleként ismert Szalai (ő az, aki a magas hangú, suttogós énekbeszédet is hozza) első szólólemezén nincs latin, afrobeats vagy poppunk satöbbi, legfeljebb néhány drilles basszus – csak dübörögnek a lábdobok, ciccegnek a cinek, kell egy egyszerű ismétlődő motívum és ennyi. (Van azért néhány meglepetés, középtájt ordas torzítások, a Pénzek furán csipogó szintije.)
Erre Szalai és vendégei Autotune-ban megforgatva rappelnek, motyognak, dudorásznak, énekbeszélnek. A szövegek sem néznek szembe traumákkal: nők, fű, szerencsére kevesebb pénzezés; olyan okosságok, hogy „büdös van a lépcsőházban, beszívtunk a liftben” (F*ck marry kill), meg a négy számban is vendégeskedő gyuris egyedi non sequiturjai. A lemez célja nem több, mint a vibe-teremtés, és arra tökéletesen alkalmas is.
Előadó: Szalai
Cím: EZ
Kiadó: On The Low
Megjelenés: 2024. május 24.
Műfaj: trap
Kulcsdal: Pénzek
7,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.