A gyász lemeze, tele szeretettel. Yaya Bey: Ten Fold (lemezkritika)

Yaya Bey karrierjének felívelő szakaszában vesztette el rapper-producer édesapját. Az ebből született neosoulos lemez nem olyan, mint ahogy általában a gyászlemezekre gondolunk. Ez a kritika először a Recorder magazin 115. számában jelent meg.

A New York-i énekesnő karrierjének legnagyobb sikerét könyvelhette el a 2022-es Remember Your North Starral, de aztán meghalt az édesapja, aki Grand Daddy I.U. néven rapperként és producerként is ismert volt, és meghatározó szerepet töltött be Yaya Bey életében.

A Ten Fold mégsem úgy a gyász lemeze, ahogy általában ezt értjük: van benne szomorúság, de még ennél is sokkal inkább szeretet. A nagy gesztusok helyett inkább az érzékeny önelemzés és a – hiányában is jelenlévő – másik felé odafordulás a meghatározó.

A dalok a neosoul többféle ágát végigjárják: soulos, hiphopos, funkos, R&B-s, jazzes, még egy kis reggae és house is előkerül; mint ahogy Yaya Bey éneke is igazán sokszínű. Ennél is fontosabb azonban a finoman lefojtott – lebegő szintihangok, visszafogott dobok által meghatározott – összkép.

Egy mindennel együtt rendkívül pozitív és szerethető, elsősorban egészként működő album ez, amiről nem emelkednek ki slágerek, mégis nyomot hagy és újrahallgatásra csábít.

Előadó: Yaya Bey

Cím: Ten Fold

Kiadó: Big Dada

Megjelenés: 2024. május 10.

Műfaj: neosoul

Kulcsdal: chasing the bus

8/10

Rónai András