Lemez Gyorstár újratöltés! Lényegre törő kritika az év doom metal-lemezéről (Pallbearer), Steve Albini lassan daráló visszatéréséről (Shellac), Thom Yorke villámalbumáról. Továbbra is géniusz-e Perfume Genius? És vajon mi is csalódtunk az új Alt-jben?
Pallbearer: Foundations Of Burden
Kiadó: Profound Lore
Megjelenés: 2014. augusztus 25.
Stílus: doom metal
Kulcsdal: The Ghost I Used To Be, Vanished
Nehéz idők várnak azokra, akik a metálszcénában az „újítási szándék”-ot tűzik a zászlajukra, a különböző alstílusok rajongói ugyanis kivételesen hűségesek és hagyománytisztelők. Az arkansasi Pallbearer azonban a második lemezén úgy képes kiterjeszteni a doom metal határait, hogy közben a puristák sem feszítik őket keresztre, elérve ezzel azt, ami tavaly a Deafheavennek a black metallal nem sikerült. Itt vannak a Sleep, a Saint Vitus és a Black Sabbath által lefektetett dörgedelmes, lassú riffek, de a romlottság mellett mindig megfér a magasztosság is, ráadásul megcsinálták az év egyik legszebb lemezborítóját. Ha ez tetszett, hallgasd meg az új YOB-ot is!
8.5/10
Mika László
Shellac: Dude Incredible
Kiadó: Touch And Go
Megjelenés: 2014. szeptember 15.
Stílus: noise rock
Kulcsdal: Riding Bikes
A kíméletlen Big Black élén feltűnő, majd rengeteg fontos lemez – például az In Utero – producereként legendává váló Steve Albini mostani zenekarát, a Shellac-ot sem veszi félvállról. A spártai puritánságú noise rockot játszó gitár-basszus-dob trió hét év kihagyás után érkező ötödik lemezén a megszokott, kompromisszummentes, minimalista attakok jönnek sorra egymás után. Ez abból a szempontból remek, hogy 2014-ben is működik a lassan daráló, szikár riffelgetés, viszont picit önismétlésszagú is a dolog.
7/10
Kálmán Attila
Alt-j: This Is All Yours
Kiadó: Infectious
Megjelenés: 2014. szeptember 22.
Stílus: indie artpop
Kulcsdal: Warm Foothills
Egyedi hang, kifinomult dallamok, definiálhatatlan stíluselemek – ez volt az Alt-j az első lemeze után és ez az, amihez a This Is All Yours semmit sem tesz hozzá. A néhány vidámabb, figyelemfelkeltőbb – és talán legkevésbé altdzséjes – dalt (Left Hand Free, Hunger Of Pine) leszámítva a feleslegesen hosszúra nyújtott anyag összességében olyan halk, hogy az ember nagyjából a felénél el is felejti, hogy szól valami. Nyomokban még így is tartalmaz bravúros megoldásokat (Warm Foothills), de az előzménnyel túl magasra tették azt a bizonyos lécet ahhoz, hogy ezzel az anyaggal akár csak súrolják is.
7/10
Biczó Andrea
Perfume Genius: Too Bright
Kiadó: Matador Records / Neon Music
Megjelenés: 2014. szeptember 22.
Stílus: krízispop
Kulcsdal: Grid
A másságát nyíltan vállaló Mike Hadreas első két keserédes lemezét igazán szerettük, és legújabb albumával sincs ez másképp, jelentős különbség azonban, hogy gyötrelmeit ezúttal nehezebben emészthető formába csomagolta. Néhol még a boldogságot elsősorban szintén férfiak karjaiban kereső Jamie Stewart vezette Xiu Xiu legjobb, de legsötétebb korai pillanatai is az eszünkbe juthatnak, amikor Hadreas a szívet melengető zongoradallamok harmóniáját földöntúli sikolyokkal, léptekkel, fájdalmas, éteri elektronikával bontja meg, és a legmélyebb, legfrusztráltabb énjét is feltárja.
8.5/10
Elekes Roland
Thom Yorke: Modern Boxes
Kiadó: BitTorrent
Megjelenés: 2014. szeptember 26.
Stílus: „electronica”
Kulcsdal: A Brain In The Bottle
Nehéz egy olyan zenei anyagot értékelni, amely inkább popkulturális gesztus, mint fontos számok gyűjteménye, még akkor is, ha tulajdonképpen különösebb baja nincs annak (ennek) a lemeznek. Furmányos hájp és egy derült égből villámcsapásként ható bejelentés vezette fel, az első Thom Yorke-szólólemez, a The Eraser, az (abból kinőtt) Atoms For Peace Amok című 2013-as albuma, és persze a jelenleg új lemezanyagon dolgozó Radiohead legutóbbi a kiadványa, a The King Of Limbs ismeretében tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő cucc. Hogy ezek miatt nem tűnik annyira fontosnak ez a nyolcdalos pakk – mármint azért, mert már fel sem húzzuk a szemöldökünket, hogy Yorke egy ilyen lecsupaszított elektronikus anyaggal jelentkezik és/vagy mert a megjelenés formai elemei felülírják a művészeti szempontokat –, vagy egyszerűen csak azért, mert ez egy nem túl izgalmas munka, arra majd néhány hónap múlva térjünk vissza.
6.5/10
Németh Róbert