Ha izgalmat, humort, katarzist, igazi élményt vársz magyar mozgóképtől, akkor szemedet a kisfilmekre vesd. Ezt moziban is megteheted a Friss Hús fesztiválon, ahol minden évben az aktuális felhozatal legjobbjait vetítik le. Ha olyan blokkra ülsz be, amelyikben az alábbi hat film közül bármelyik szerepel, garantáltan nem lőttél mellé. Ez a cikk először a Recorder magazin 104. számában jelent meg.
27 (Buda Flóra Anna)
Mikor már kezdett úgy tűnni, hogy idén nem lesz magyar alkotás Cannes-ban, Buda Flóra Anna (interjúnk vele) animációs filmje megmentette a napot, ráadásul végül elhozta az Arany Pálma-díjat is. A 27 egyébként francia koprodukció, nulla magyar állami támogatással, rendezője Franciaországban él – a kisfilmje még egy korábbi életszakaszából, a húszas évei végéből merít, amikor kénytelen volt egy időre visszaköltözni a szüleihez.
A film főhőse Alice (hangja a szenvedő magyar értelmiségi nők védőszentje, Stork Natasa), aki kínlódik ebben az intimszférát nélkülöző élethelyzetben, de kitörni nem képes belőle, csak elnyomni a valóságot bulikkal, kábítószerekkel és álmodozással. A 27 az útkereső millenniálok lerágott csont témáját a különleges animáció mellett sajátos erotikus fantáziálással dobja fel. Bár univerzálisan átélhető a felnőtté válásban való megakadás miatti frusztráció, a mély személyessége az, ami miatt a 27 mindössze tíz perc alatt képes megérinteni (akár megrendíteni is) a nézőt. Rácz Viktória
Sátán (Csihar Arion és Belső Marcell)
Csihar Arionra a megosztó Mayhem-filmből, a Lords of Chaosból emlékezhetünk, ahol pár jelenetben eljátszotta apját, a metállegenda Csihar Attilát, ahogy felvette a black metal überklasszikusát, a De Mysteriis Dom Sathanast (cikkünk a Mayhemről). Pedig a kisebbik Csihart nem színészként, hanem rég ígéretes rendezőként kellene számon tartanunk. Először a Friss Hús véres szatírájával hívta fel magára a figyelmet, de az még inkább csak ötleteiben volt ígéretes (nem is válogatták be a Friss Húsra).
A Sátánban már a kivitelezés is tökély, ráadásul ezt is eladná pusztán a frappáns alaphelyzete (a szénné szívatott, metálos sültkészítő összeesküszik a fine dining étterem diktatórikus séfje ellen). A Sátánnak jó a humora, szépen épül a feszültsége, és egyetlen konyhából egész miniuniverzumot teremt. A sok közeli kép szinte megfojt, a színészek (Patkós Márton, Ónodi Eszter) apró gesztusokkal remekelnek, a hangsávon Tormentor és némi Sunn O))) dübörög. A csattanó működik: a monomániás ambíció megcsonkol, bebörtönöz. Mesteri. Soós Tamás
Ki mint veti ágyát (Konkol Máté)
Teljesen felvállaltan szociofilmnek készült, ami legalább annyira politikai állásfoglalás, mint művészi alkotás – Konkol Máté rövidfilmje viszont annak ellenére is húsbavágó és autentikus, hogy folyamatosan ott lebegett felette a didaktikus érzékenyítő-filmmé válás veszélye. A vidékről Budapestre felköltöző, első generációs egyetemistaként a tanulás mellett a létfenntartással küzdő 19 éves Noémi (Szőke Abigél) története hiánypótló betekintést nyújt ebbe a sajátos és magányos élethelyzetbe, aminél a hátrányból indulás épp csak akkora, hogy a környezetnek ne kelljen tudomást vennie róla.
A gondtalan egyetemi éveket örökös hajtássá redukáló, pofátlanul kizsákmányoló diákmunka; a nyomasztó lakhatási körülmények; a szociális támogatás bürokratikus és igazságtalan működése; a folyamatos félelem a felsőoktatásból való kieséstől; a vidéki és fővárosi identitás között rekedés – mindezt (többnyire) nem a forgatókönyv rágja a szánkba, ott van minden Szőke Abigél (interjúnk a színésznővel) arcán, akit játékfilm hosszúságban is elnéznénk ebben a szerepben. Rácz Viktória
A szív kertje (Hegyi Olivér)
Hegyi Olivér az elmúlt pár évben zenészként - HOLI néven rapperként (hallgasd meg podcastunkban) és Hiúz nevű zenekarával (interjú a srácokkal) - szerzett nagyobb ismertséget, de korábban a MOME-n végzett animációs filmrendezőként. A szív kertjét így viszont most már a Sírok és nevetek lemez fényében tudjuk nézni, és felismerni benne egyes szerzői jegyeket, úgy is mint: megkapóan, szinte gyermekien őszinte és sallangmentes szemlélet és elbeszélésmód, átélhető emberi mikrotörténet, egy sorsfordító pillanat, ami egyszerre szerény és mindent meghatározó.
Jelen esetben egy felvételi előtti vizsgadrukk érzelmi állapotába csöppenünk, ahol a festőszak szigorú, bálványszerű épületbe kövesedett ítészei előtt mérettetik meg fiatal főhősünk. A belső monológban megfogalmazott szorongások a pasztelles, sivár valósággal szöges ellentétben álló elmepalotában, színes, lüktető fraktálminták és abszurd élőlények képében öltenek testet; a változatos, de minden esetben naiv rajzstílus szépen passzol a fantáziák szabadságához. Mintha megelevenedne egy neurotikusságában kedves HOLI-dal. Huszár András
Dub Hard (Dér Zsolt)
A Junior Príma-díjas színész, Dér Zsolt első rendezésének főhőse, Dani (Baki Dániel), aki 33 évesen, a londoni Royal Shakespeare Companyt hátrahagyva, az idegösszeomlás szélén hazaérkezik, hogy újrakezdje az életét egy szigeten, távol a szakmától. Az egyetlen akadály közte és az álma között a repülőjegy ára, így elhatározza, hogy kirabolja a Pannónia Szinkronstúdió kézpénzfizetési osztályát.
A mágikus realista filmvígjáték sok helyen a Stefanovics-Kálmánchelyi-Végh trió ezredfordulós szatíráira emlékeztet, ám témáját tekintve egyszerre érződik személyesebb, terápiás gyakorlatnak és közben mégis univerzálisan szól arról az állapotról, amikor elfogy körülöttünk a levegő és csak belefáradva sodródunk az árral, kiutat keresve. A Dub Hard egy igazi szárnypróbálgatós szerelemprojekt, amiben elfér egymás mellett a heist-esztétika, a családi házivideókba csomagolt háttérsztori, Morricone, Rambo, Macskafogó, fapados effektek, egy némafilmes kikacsintás és jó pár szinkronlegenda is. Mikó László
Sárkánykor (Farkas Marcell)
Farkas Marcell filmje messziről kerüli a szájbarágás gyanúját is, pont a rejtélyesség a fő varázsa. Farkas úgy remixeli az európai kultúrkör mítoszait, hogy egyszerre legyen minden ismerős és újszerű. A jól ismert hétköznapi terek, mint egy MÁV-vagon, egy plaza parkolóháza vagy a balatoni táj misztikummal telítődnek. Ebben nagy szerepe van a film operatőrének, Csillag Marcellnek, aki az egyik pillanatról a másikra képes a banális helyszíneket a Jelenések könyvét megidéző apokaliptikus tájakká transzformálni.
Az egész filmet uraló hétköznapi-mitikus kontrasztot a kárhozott szeretőket játszó két főszereplő teszi élővé. Egyszerre tudnak egyszerű fiatalok lenni, mégis önmagukon túlmutatni, ahogy egyikük a megzabolázhatatlan őserőt hordozza (Babinchak Atanáz), másikuk a végzetes melankóliát (Major Irma, aki legutóbb lemezbolti eladóként nyújtott emlékezetes alakítást A játszmában). Ha elsőre nem is válik egyértelművé a film minden rétege, mégsem érződik önmagáért való művészkedésnek, lilaködös blöffnek, belső szabályrendszerének létezése kitapintható, a végére új mítoszt teremt. Dezső Bálint
A Friss Hús rövidfilmfesztivál június 1. és 7. között zajlik a budapesti Puskin moziban.
