"Sikoltoztunk egy darabig, aztán hamburgert rendeltünk" - Buda Flóra Anna-interjú

Szex, drogok és lakásparák. Buda Flóra Anna 27 című tízperces animációs kisfilmje az egyetlen magyar alkotás az idei cannes-i versenyben, de az annyira üdítően vagány, hogy csodájára járnak majd a Riviérán. A Párizsban élő rendezőt telefonon értük utol, hogy hihetetlen eksztázisról, introvertált ünneplésről és horgolt érzésekről is beszélgessünk vele. Ez az interjú először a Recorder magazin 104. számában jelent meg.

Mesélj egy kicsit a családi hátteredről, kérlek.

Budapesten születtem, de mindkét szülőm vidékről jött, nem érzem magam egy tősgyökeres fővárosi arcnak. A Százados úti művésztelepen nőttem fel, ahol azok a rohadt nagy szobrok készültek a szocializmus idején. A gyerekkoromat egy bazi nagy műteremben töltöttem, aminek háromméteres ajtaja volt, hogy kiférjen rajta Sztálin feje. Burokban nőttem fel, gyakorlatilag egy faluban a nyolcker közepén.

Ezután milyen volt normális lakásban lakni?

Nem könnyű. Egyrészt 27 éves koromig nem költöztem el otthonról. Ez is az egyik témája a filmemnek: döntsd el, művész akarsz lenni, vagy inkább elköltöznél otthonról. Én a művészet mellett döntöttem. Amikor végül Párizsba költöztem egy új építésű panelbe, az olyan volt nekem, mint egy kirándulás.

Mesésen hangzik, hogy Párizsban élsz, és animációs filmeket rendezel. 

Tényleg mesés, hogy én, egy középosztályból jött valaki, Párizsba el tudtam költözni, de Budapesten nem tudtam volna kivenni egy albérletet és mellette filmet rendezni.

Egy kocka a 27 című filmből

Hogyan született meg a film ötlete?

Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne pornófilmet rendezni, és hogyan tudnám ezt úgy csinálni, hogy szociálisan érzékeny alkotás legyen belőle. Nem érzem magam komfortosan abban a szerepben rendezőként, hogy anyagi hasznot húzzak abból, hogy mások szexet árulnak, de animált karakterekkel ez már nem volt probléma.

Célod volt, hogy megcsináld a valaha készült szexuálisan legexplicitebb magyar animációs kisfilmet?

Gondoltam rá, hogy nem sok animációt láttam, ami ennyire explicit. Ismerem a pályatársak munkáit ezen a vonalon, és inspirálónak tartom őket. Szóval van ez az irány, ennek az egyik állomása az én filmem, és ki tudja, mi lesz később.

Mi volt az első történés a filmből, ami eszedbe jutott?

Az volt a fejemben, hogy egy lány meg egy fiú az erdőben szeretkeznek. Mindketten a szüleiknél laknak, ezért vannak a természetben. Így indult az egész. Aztán a fiúból lett két rendőr. Először két férfi, aztán egy férfi és egy női. Gondoltam, érdekes lenne összekeverni a klasszik pornófilmet egy olyan szintű intimitással, amit szeretnék egyébként hirdetni. 

Egy csodás részlet Buda Flóra Anna Cannes-ban versenyző 27 című kisfilmjéből. A hangok benne: Stork Natasa, Farkas Franciska és Szabó Simon. pic.twitter.com/1NwnlTslPE

— Varga Ferenc (@filmklub) May 20, 2023

Rendőrökkel volt már dolgod az életben?

Egyszer lekapcsoltak meztelen fürdőzésért egy fesztiválon. A fürdőruháink a tábor utolsó sátrában voltak, gyorsan megmerítkeztünk. Amikor kijöttem, egy rendőr állt a bugyim mellett. Engem nem vittek be, de a haverjaimat igen.

Tartottál attól, hogy a családtagjaid vajon mit szólnak majd a filmedhez?

Még nem mindenki látta, de remélem, hogy lesz majd, amit szeretni fognak benne.

Hogyan jutott el a filmed Cannes-ba?

Nagyon hamar kiderült, hogy Locarno beválogatta, és ezzel egy időben azt is megtudtuk, hogy két szekcióban is előválogatták Cannes-ban. Nagy dilemma volt, mert Locarnóból iszonyú kedves levelet írtak, hogy mennyire szeretik a filmet, de a forgalmazó azt javasolta, hogy kockáztassunk, és várjuk meg Cannes-t. Úgyhogy nemet mondtunk Locarnónak. Aztán vártunk, vártunk, és megjött a visszautasítás a cannes-i Kritikusok hete szekciótól. Akkor teljesen elengedtem az egészet, gondoltam, oké, nem baj, elkezdek egy új filmet. Éppen az adóbevallást csináltam egy barátnőmnél, amikor hívást kaptam egy ismeretlen francia számról. Azt gondoltam, hogy a telefontársaság hív, mert mindennap felhívnak, hogy eladjanak valamit. És Cannes volt, hogy bekerült a film a versenyprogramba.

Mi volt a reakciód?

Hihetetlen eksztázis. Addigra már megbékéltem azzal, hogy ez nem jött össze, erre berobbant ez a hír.

Mivel jutalmaztad meg magadat?

Sikoltoztunk egy darabig, aztán kimentünk kutyát sétáltatni, hamburgert rendeltünk, és megnéztük Az ötödik elemet. Igazi introvertált ünneplés volt.

Buda Flóra Anna egy saját maga által tervezett és horgolt maszkban | Fotó: Noam Horowitz

Amikor kijött ez hír, rád kerestem az Instagramon, de a legtöbb képen maszk takarta az arcodat. Mesélnél ezekről a maszkokról? 

Terápián kiderült, hogy nagyon nehezemre esik az arcomon az érzéseket kimutatni. Ezért elkezdtem portrékat rajzolni, hogy megértsem, hogy működik egy érzés. Utána megtanultam horgolni Dániában, és sapkákat horgoltam. Aztán kitaláltam, hogy meg kéne horgolni a portrékat. Általában a maszk arra van, hogy eltakard magad, de én meg akartam horgolni az érzéseimet. Régebben divattervezőnek készültem, öt évet tanultam bőrszakon a kisképzőben, a mai napig meg tudnék csinálni egy cipőt, ha fegyvert tartanának a fejemhez.

A legtöbb filmes vágyainak netovábbja egy cannes-i szereplés. Mire fogsz vágyakozni ezután?

Nem az ilyenekért csinálom a filmet, hanem azért, mert nekem ez életszükséglet. Én így kommunikálok a leghatékonyabban. Muszáj valamit alkotnom, hogy úgy érezzem, beszélek valakivel. 

Enyedi Ildikó lesz a zsűrielnök abban a szekcióban, ahol a filmed versenyez. Az ő művészetéhez vagy személyéhez milyen viszonyod van?

Személyesen nem ismerem, de nagyon tisztelem. Óriási, hogy ugyanazon a fesztiválon leszünk. Remélem, jó találkozás lesz, nagyon izgulok az ilyen helyzetekben. Most mentálisan gyakorlom, hogy higgadtan és kiegyensúlyozottan tudjam majd ezeket a szituációkat kezelni.

A zsűri, ami dönteni fog Buda Flóra Anna filmjéről Cannes-ban: Enyedi Ildikó (balra), Ana Lily Amirpour, Karidja Touré (felső sor), Shlomi Elkabetz és Charlotte Le Bon (alsó sor)

Úgy érzem, hogy van egy erős generációs megmondás ebben a filmben. Te is így látod?

Igen, ez abszolút a fejemben volt. Kicsit missziómmá is vált, hogy megpróbáljam a lehető legőszintébben megmutatni, hogy én mit éltem át 27 éves korom körül.

Most hány éves vagy?

32.

Nem valami Google-barát a film címe. Miért döntöttél emellett?

Meg akarták változtatni ezerszer emiatt, de nekem ez a szám tök elég. Ott van ugye a sok híres ember, aki 27 évesen halt meg, ezzel az áthallással is akartam játszani, de nem túlzottan. 

Miért olyan képarányt választottál, mint a Saul fia?

Nem a Saul fia volt az inspiráció, hanem a filmtörióra. Ott tanultam meg, hogy ha portrét akarsz ábrázolni, arra a 4:3-as képarány tökéletes. Én a 27 éves korszakom portréját akartam megfesteni, és sok benne az arcközeli. A másik ok, hogy meg akartam idézni a tévés képarányú, homevideo-szerű régi pornók vibe-ját. 

Egy kocka a 27 című filmből

Magadat rajzoltad meg a főhősben?

Valamennyire igen. Jött ez a személyes ihletettségű karakter, és nem is tudtam máshogy lerajzolni. Jó volt leleplezni a saját naivitásomat és a saját illúzióimat a film készítése során.

Stork Natasa, Szabó Simon, Farkas Franciska és Fekete Ádám hangját halljuk a filmben. Most először rendeztél színészeket, ugye?

Igen. Ráadásul az a stáb lett, amit megálmodtam. Mennyi az esély rá, hogy ugyanazon a napon ráérnek?! Úgy látszik, az univerzum is ezt akarta. Fantasztikus volt a hangfelvétel, annyit röhögtem, hogy végül megfájdult az állkapcsom.

Dialógot sem írtál korábban?

Nem. Rettegtem is tőle, mert ez megint egy verbális kommunikáció, amitől nagyon félek. Sokáig tologattam, de amikor végre el tudtam kezdeni, már tökre élveztem.

Te mit szoktál csinálni munka közben? Bucsi Réka például filmeket hallgat.

Én is. Ez egy stresszes állapot, rengeteg döntést kell meghozni, ezért jó, ha megy valami a háttérben. Valahogy megnyugtatja azt a részét az elmémnek, ami stresszelni akarna. A belső kisgyereket. Ilyenkor szoktam újrahallgatni komfortfilmeket, azok biztonságos csecsemőállapotba raknak. 

Mik ezek a filmek például?

Brian élete, Doktor Szöszi, Team America.

A Filmintézet háromszor visszautasította ezt a filmtervedet, és még a cannes-i szereplésedről sem adtak hírt. Ez milyen érzés?

Ha nagyon belemegyek, akkor rossz érzés. Én meg tudtam csinálni a filmet magyar támogatás nélkül, de az nagyon zavar, hogy nem támogattak egy olyan stúdiót, mint a Boddah, ami minden évben elhoz valami fontos díjat. Igazságtalannak érzem azt is, hogy nem támogatják a feltörekvő tehetségeket, akik már bizonyítottak. Vicces amúgy, hogy ez az egyetlen magyar film idén Cannes-ban, és emiatt annak is írnia kell róla, aki politikai vagy ízlésbeli okok miatt nem ért vele egyet. 

A francia kormány hogyan gondoskodik rólad?

Példàul van lehetőség arra, hogy tarts egy kis szünetet két film között. Hogy megéld, hogy befejeztél egy filmet. Van támogatás, ami elég arra, hogy kifizesd a lakbért, és még egy kicsi marad. Ez óriási segítség nekem, amiből tudok létezni, és el tudom kezdeni a következő filmet. Persze dolgozom közben is, de azért sokkal kényelmesebb így.

A fesztiválozás hoz pénzt?

Egyelőre inkább csak nyeli. 

A 27-ben is dolgozó Andrasev Nadja hét évvel ezelőtt Cannes-ban | Fotó Pozsonyi Janka

A hét éve Cannes-ban díjazott Andrasev Nadja „drága hobbi”-nak nevezte az animációs kisfilmek rendezését. Te is annak érzed?

Abszolút. Az egy nagyon különleges szituáció, amikor saját filmet készíthetsz, én ezért is laktam otthon 27 éves koromig. Kell hozzá olyan támogatás, ami biztonságban tart éveken keresztül. Itt Franciaországban is iszonyatosan ritka, hogy valaki csak saját filmből megéljen. Amerikában a legnehezebb, ott nincs független rövidfilmre támogatás, tehát muszáj kommersz cuccokat csinálni mellette.

Van egész estés filmterved?

Egyszer majd szeretnék egész estés filmet csinálni, de nem biztos, hogy animációs technikàval. Kilencévesen az volt az álmom, hogy élőszereplős filmrendező legyek, de mivel túlságosan introvertált vagyok, sosem mertem belevágni. Mostanában filmes barátokkal kísérletezünk, ezért el tudom képzelni, hogy valamikor összejöhet az élőszereplős is.

Mit vársz Cannes-tól? Mit szeretnél, ha történne ott?

Azt szeretném, hogy ott tudjak lenni fejben. Hogy meg tudjam engedni magamnak, hogy jól érezzem magam.

Buda Flóra Anna | Fotó: Valami Hektor

A szép ruhád már megvan?

Alakul. Szerencsére kábé tizenöt éve gyűjtöm a különleges ruhákat, amiket különböző turkálókban szedek össze. Mondjuk az estélyi picit távol áll tőlem és a 42-es lábamra a magassarkú nem a legkényelmesebb viselet, úgyhogy ez most egy kisebb kihívás, de valamit majd kitalálok. 

Hogyan mész Cannes-ba?

Vonattal. Mindenhova vonattal megyek.

interjú: Varga Ferenc
headerfotó: Valami Hektor

Köszönet Andrasev Nadjának az interjúhoz nyújtott segítségéért.