'Mind a ketten rohadt hangosan akartunk énekelni" - HIÚZ-interjú

A HIÚZ első lemeze, a Félig szabad, az év egyik legörömtelibb meglepetése a magyar zenében. István Gergely (zene, szöveg, ének, gitár, basszusgitár, szintik) és a tavaly HOLI nevén befutott Hegyi Olivér (ének, dobok) duója olyan lendületes, önfeledt és felemelő punkos indie rockot játszik, ami nagy segítségünkre lesz abban, hogy túléljük ezt a borzalmasnak ígérkező őszt. A fiúk október 6-án, azaz most csütörtökön mutatják be a lemezt egy (remélhetőleg) fergeteges koncerten a Gólyában. Ez az interjú a Recorder magazin 97. számában jelent meg először.

Miért ez lett a zenekar neve?

István Gergely: Sokszor szóba került, hogy rohadt hiúk vagyunk mindketten. Poénból elsült ez a név, aztán így maradt.  

Mire vagytok hiúk?

Hegyi Olivér: Például arra, hogy kopaszodunk. De nálam a hiúság összekapcsolódik a szégyennel. Szégyelltünk kiállni emberek elé, cikinek tartottuk nyomatni magunkat, küldözgetni a zenénket. Úgy doboltam, hogy közben nem tudtam ránézni senkire.

IG: Jobban kinyíltunk az elmúlt pár év alatt. Legelőször még egymás előtt sem mertünk énekelni. 

Hogyan ismerkedtetek meg?

HO: 2009-ben a Szegedi Ifjúsági Napokon egy fának nekidőlve beszélgettünk először.

És hogyan kezdtetek el együtt zenélni?

IG: A Vlasta Popić nevű horvát zenekar koncertjén voltunk Szegeden, egy csaj volt a dobos, és nagyon durván küldte. Megjött a flow, és onnan úgy mentünk haza Oliékhoz, hogy itt az idő.

HO: Ezen felbuzdulva másnap megmutattam Gerinek pár dalfoszlányt, amit már korábban felgityózgattam.

MINDEN JÓ, AHOGY VAN - 10/10-es ujjongó kritikánk a HIÚZ első lemezéről 

Valami hiányt akartatok betölteni a HIÚZ-zal a magyar zenében?

IG: A hiány inkább magunkban volt, nem gondolkoztam pozicionáláson. Alapvetően belülről építkező és töltekező arc vagyok, terhes nekem arra gondolni, hogy ha majd kint lesz a világban, akkor mit fog jelenteni máshoz képest.

HO: Mentünk ilyen régi magyar köröket, hogy Piramis, Generál meg Kex zenekar. Ezeket nagyon szerettük, és filózgattunk, hogy ezt azt oldschool magyar flow-t vegyíteni kéne a punkos húzással. Akkoriban még az Ivan & The Parazol sem volt képben, a Carson Coma meg pláne nem. 

IG: Voltak külföldi hatások is. A gimiben nagy kedvencem volt a The Sound of Animals Fighting, először úgy akartam gitározni, mint ők. Motiváló volt még az MGMT is, illetve Madlib munkássága és személyisége. De ami a legfontosabb volt, mind a ketten rohadt hangosan akartunk énekelni.

A kiabálós énekkel kapcsolatban sosem bizonytalanodtatok el?

IG: Ez jött, ebben volt a lendület. Nálunk nincsenek spekulatív megfontolások. Miközben írok egy számot, kell az, hogy már otthon egyedül nagyon akarjak bólogatni rá, sokáig hallgatni, vagy táncolni rá. Ha ez nem történik meg, akkor abból nem lesz szám.

És tavaly eldöntöttétek, hogy akartok egy lemezt?

IG: Igen. Popdalokat szerettem volna írni, amik elvisznek valahova. Közérzeteket és hangulatokat akartam megfogalmazni, amik a leginkább jellemzők voltak az elmúlt tíz évemre. Ez egy mix vágyakból, emlékekből és a valóságból.

Hogy a legjobb hallgatni szerintetek ezt a lemezt?

HO: MP3-lejátszón, hogy ne tudjál netezni közben. Utazáshoz is jó szerintem. Nézel ki a buszablakon, és egyben lenyomod.

Direkt van úgy keverve, hogy ne lehessen érteni a szöveget?

IG: Nem. Először csodálkoztunk is, hogy semmit nem értenek belőle. Valószínűleg nem a keverésen múlik, hanem nagyon magasan van az ének, és emiatt nem tudunk artikulálni.

Amikor a szöveget olvasva hallgattam meg, azt éreztem, hogy ez egy életigenlő, optimista és felvillanyozó lemez. Miből táplálkozik nálad ez a pozitív életszemlélet?

IG: Erre törekedni szeretnék igazából. Hétköznapi szinten minden az ellen dolgozik, hogy érvényesülni tudjon ez a szemlélet, és alkotóként az a legnagyobb feladatom, hogy vissza tudjak nyúlni ahhoz a forráshoz, ahonnan ezek a megnyugtató dolgok érkeznek.

Nagyon sok szó esik a barátságról ezen a lemezen. Gyakorlatilag óda a barátsághoz.

IG: Igen, mert mi nagyon egymás seggébe bújtunk ebben a tíz évben. Nekem a fő dráma abból fakad, hogy amikor elkezdtem melózni, akkor kiestem a megszokott ritmusból, és nem tudtam már annyit pörögni a srácokkal. Nagy törés volt.

"RAJZOLOM A PEACE-JELEKET, DE A KANYARBAN SINCS MÉG A TARTÓS BOLDOGSÁG" - hallgasd meg a beszélgetés HOLI-val A Nagy Évem podcastban 

HO: Ezt úgy kell elképzelni, hogy napokig egymásnál aludtunk, együtt buliztunk, másnap meg együtt túráztunk. Nagyon szerencsés, hogy nem egyedül kellett átvészelni azokat a kínokat, amik ezzel az elmúlt tíz évvel jártak. Így még a kínokban is volt egy poénforrás. Az ember húszas évei nagyon zűrös időszak, legalábbis nekem az volt. Fogtuk egymás kezét ezekben a nehéz időkben.

IG: Közben meg be kell ismerni, hogy ezt erőltetni nem lehet. Ez erre a tíz évre volt szavatolva. Nem siratjuk, hanem inkább örülünk neki, hogy volt. És nem hullott szét teljesen ez a társaság, csak elindultak az egyéni utak. 

A szerelem viszont egyáltalán nem témája a lemeznek.

IG: Tényleg nincs rajta. Nem is volt jellemző az elmúlt évekre a sok szerelem.

Milyen érzés volt számodra, amikor Oli zenei előadóként lépett elő tavaly a HOLI-val?

IG: Nem valami jó. És nem azért, mert zavarna a sikere, nagyon örültem neki. Csak egyáltalán szembesülni azzal, hogy van ilyen, hogy siker. Ez a versenyhangulat egy nagyon rideg terep ahhoz képest, amit mondjuk akkor érzek, amikor beakad egy kör, és elindul egy számkezdemény. Nyomasztott az is, hogy mivel Olira egyre nagyobb figyelem irányult, elég valószínű volt, hogy HIÚZ-ra is egyből figyelni fognak. 

Hogyan fogjátok élőben előadni ezeket a számokat? 

IG: Négy főre bővülünk, beszáll egy basszusgitáros és egy szintis. Két lány ráadásul. Nagyon akartuk, hogy lányok legyenek, mert az jó energia. És lehet négyen is énekelni időnként.

Miért jöttök ki jól egymással?

HO: Mert hasonlóan elszántak vagyunk annak érdekében, hogy megtaláljunk valami fenntartható, harmonikus boldogságot. Mindketten hasonlóan vagyunk kereső típusok, mindketten érezzük, hogy van valami, ami több, mint a látható világ. Kicsit ilyen kezdő spiri arcok vagyunk.

IG: Mondjuk tíz éve ugyanannyira kezdők.

Most mi a terv?

IG: Elbicózunk a tengerhez, Trieszt lesz a végállomás, ott adunk egy akusztikus koncertet, amit a YouTube-on közvetítünk (az interjú augusztus végén készült, azóta megtörtént ez a koncert, az alábbi videóablakban meg is lehet nézni - a szerk.). Aztán visszajövünk busszal, és az első rendes HIÚZ-koncert október 6-án lesz a Gólyában.

interjú és fotók: Varga Ferenc