"Nem kell félni, nem kell megfelelni" - Szőke Abigél-interjú

A 23 éves Szőke Abigél korosztályának egyik legfelkapottabb színésznője. “Éteri szépséggé válik a vásznon”, “minden nézése hibátlan” - mondják róla rendezők. A martfűi rémben tűnt fel, lenyűgöző volt az Oscar-közelbe került Akik maradtakban, most pedig az év legmenőbb magyar tévésorozatában, az 1985-ben játszódó A besúgóban egy ÁVH-s tartótiszt (Thuróczy Szabolcs) lázadó gimis lányaként üvölti a mikrofonba a Mocskos időket. A sorozat április 1-jén, azaz ma dupla epizóddal indul az HBO Maxon. Ez a cikk a Recorder magazin 92. számában megjelent interjú bővített változata.

Két évvel ezelőtt szerepeltél a Recorderben, akkor azt írtam, hogy a legjobb dolog, ami történhetett veled, hogy nem vettek fel az SZFE-re. Mi történt ezután?

Megnyugodtam a döntésemben, hogy nem felvételizek harmadjára a színműre. Addigra már démonizáltam az egyetemet, hogy oké, én nem fogok ehhez a közösséghez tartozni, ehhez a misztikumhoz, hanem a saját utamat járom. Aztán Muhi Zsófi barátnőm meggyőzött, hogy nem veszítek semmit, ha megpróbálom még egyszer. Egy hónap alatt felkészültem, Zsófi segítségével. Nem görcsöltem rá, elhatároztam, hogy önmagamat adom, és végül felvettek. Utána megkaptam a szerepet A besúgóban, amit vissza kellett mondanom, plusz két színházi előadást is.

Ahogy elkezdtél járni az SZFE-re, rögtön az egyetemfoglalás közepébe csöppentél.

Az nekem egy hihetetlenül izgalmas dolog volt. Borzasztó, ami történt, közben meg egy ajándék, hogy a részese lehettem ennek a forradalmi eseménynek. Iszonyú sok erőt adott, hogy láttam a diákokat, hogy milyen okosak, mennyi energia és küzdés van bennük. Hasznosnak érezhettem magam. Aztán a Covidra hivatkozva elküldtek minket, fel kellett adnunk az egyetemfoglalást.

Közben párhuzamosan ment az oktatás. Az milyen élmény volt számodra? 

Tele voltam kétségekkel. Rájöttem, hogy itt három év el fog menni úgy, hogy nem tudok dolgozni közben, plusz ez az egyetem színházat tanít, én meg főleg filmezni szeretnék. Meg azt sem értem, hogy miért kell a közösségre hivatkozva mindent feladni, ha az a közösség aztán úgyis felbomlik. Nem éreztem, hogy úgy fejlődöm, ahogy szeretnék. Kétségeim voltak azzal kapcsolatban is, hogy az új SZFA-rendszerben résztvegyek-e, miután nem értek egyet vele, és kiálltam ellene.

És akkor lépéseket tettél, hogy visszakapd a szerepedet A besúgóban?

Év végére eldöntöttem, hogy ott fogom hagyni az egyetemet, de nem akartam a semmibe ugrani. Jeleztem az HBO-nak, hogy mégis jönnék, de az nem ment simán, újra el kellett mennem castingra, aztán még egy hónapot várni. 

Mit változtatott rajtad ez az egyetemi élmény?

Hogy most már nem misztifikálom, hanem látom, hogy ez milyen, és hogy nekem miért nem működik. Megismertem egy csomó embert, lettek barátaim onnan.

Most mindenki veled akar dolgozni. Egy rendező úgy fogalmazott, hogy “filmszínészként Abigél tényleg tízezerből egy.” Ezt hogyan kezeled? 

Érzem, hogy szerencsés helyzetben vagyok munkalehetőség szempontjából, de meg is dolgozom érte. Sokszor kapok visszautasítást is, de amikor megkapok egy szerepet, annak nagyon örülök, mert a munkában tudok fejlődni. Ha nem dolgozom, nehezebb fejlődni. 

A besúgó 1985-ben játszódik. Kiket kérdezgettél arról, hogy milyen volt akkoriban?

A szüleimet kicsit, de főleg a rendezőkkel beszélgettem róla. A zenei részre Mátyássy Áron (a sorozat egyik rendezője - a szerk.) készített fel. A Partizánnak volt egy tök jó háromrészes videósorozata a nyolcvanas évek magyar undergroundjáról (Szennyhullám), azt is megnéztem, meg egy csomó más videót.

Énekelned is kellett a castingon?

Amikor már elég biztos volt, hogy megkapom a szerepet, akkor Áronnal megnéztük, hogyan tudok bevadulni underground zenére. Eljátszottunk pár számot gitárral, énekkel, az nagyon jól sikerült.

Meglepő volt, amikor bejelentették, hogy egy teljesen ismeretlen alkotó, Szentgyörgyi Bálint csinálhatja meg az első eredeti ötlet alapján készült magyar HBO-sorozatot. Téged mi győzött meg arról, hogy biztos kezekben vagy? 

A forgatáson tapasztaltam, hogy mindig tudja, hogy mit szeretne, és mindig van válasza. Nagyon határozott és felkészült, ezzel elnyerte a bizalmamat.

Szőke Abigél A besúgó forgatásán | Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project

Szőke lett a hajad a sorozatban.

Amikor legutóbb kiszőkítették a hajam, akkor nagyon tönkrement. És amikor visszafestettük barnára, az úgy kezdett kopni, hogy zöld lett. Szóval én nagyon nem akartam újra kiszőkíteni. Erre mondták, hogy jó, de akkor olyan kapja a szerepet, aki hajlandó festetni. Nem tudom, ez mennyire volt vicc, én mindenesetre megijedtem, és azt mondtam, jó, akkor csináljuk. Nagyon jól csinálták a szőkítést, mert szép színe lett, nagyon jó állaga maradt. Az volt fura, hogy amikor épp nem forgattam, kimaradt két hét, akkor is szőke voltam. Közben én barnának érzem magam. Ezzel nehéz volt megküzdeni. Egy csomószor álmodtam arról, hogy barna hajam van.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Thuróczy Szabolcs lesz az apukád?

Amikor összenéztek minket a castingon, először nagyon féltem, de aztán az egy pillanat alatt feloldódott, mert a Szabi nagyon közvetlen, szeretetteljes. Vele és Radnay Csillával igazán családias volt a hangulat.

Szőke Abigél, Radnay Csilla és Thuróczy Szabolcs A besúgó harmadik részének forgatásán | Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project

Mi a figurád funkciója a sorozatban?

Jutka egy lázadó. Ezzel a vadsággal ellensúlyozza azt a keménységet és szigort, amiből jön. Főleg ezt kerestük, hogy ő mennyire vad, és amikor szerelembe esik, akkor mennyire lágyul meg. Azt éreztem, hogy bár nincs annyira sok jelenlétem ebben a sorozatban, de mégis, amik vannak, azok mind fontosak. Ő nem tartozik a kolis bandába, meg fiatalabb is, de aztán hamar megtalálja a helyét az idősebbek között és kiderül, hogy egy fontos szál.

“Amikor a karakterben nem látom magamat, az meg szokott ijeszteni” - mondtad egyszer. Ebben láttad? 

Van, amikor első olvasatra nagyon idegennek tűnik egy szerep, és nem értem, hogyan tudok majd azonosulni vele. Aztán egyre inkább rájövök, hogy mennyire hasonlít. Összetalálkozunk, asszimilálódunk. Mindig nagyon sokat tanulok a karaktereimtől. 

Jutkától mit tanultál?

Hogy a komfortzónából kilépve is mennyire talpra lehet esni. Lehet öntörvényűnek lenni, nem kell félni, nem kell megfelelni. Ő egy elég vad szellemiség, és ez inspiráló.

A második részben van egy koncertjelenet, ahol te énekeled az Akaratot a Mayberian Sanskülottstól és a Mocskos időket az Európai Kiadótól. Ez milyen felkészülést igényelt?

Sokat próbáltunk Áronnal hozzá. Nem nagyon tudok gitározni, ráadásul itt egyszerre énekelnem is kellett. Mindkét számot felvettük előtte stúdióban, a forgatáson playbackről mentek, mert ott nagyon sok mindenre kellett figyelni. Bár ott is énekeltem, inkább a színészi játékra figyeltem.

Szőke Abigél A besúgó második részében | Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project

Kiket tanulmányoztál ehhez a szerephez?

Áron küldött egy listát énekesnőkről, tőlük csentem el különböző mozdulatokat. PJ Harvey, Veruca Salt, Hole, Nina Hagen stb. Volt, akinek az energiája kellett, volt, akinek bizonyos gesztusai, mindenkiből kiszedtem a nekem hasznos dolgokat.

Mit kellett csinálni a forgatáson, aminek különösen örültél? 

Egyszer egy Kispolskit vezethettem, az nagyon jó volt. Egész más egy ilyen kocsit vezetni, mint a mostaniakat.

Az egyik jelenetben Sophianét szívsz. Azt kipróbáltad tényleg?

Nem, ott csak a doboza volt az, Marlboróval töltötték meg ezeket mindig. Igazi cigit szívtunk mindannyian. Folyamatosan füstben voltunk, így amikor kimentünk szünetre, már nem volt kedvünk rágyújtani.

Váradi Gergely, Szőke Abigél és Lengyel Benjámin A besúgó című sorozatban | Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project

Te mit csináltál volna, ha úgy beszerveznek, mint a főhőst?

Nem tudom, hogy meg lehetne-e csinálni, hogy beszerveznek, és lúzernek adod ki magad, és mindig azzal jössz, hogy nem tudtam információkat szerezni, bocsi. De akkor meg valószínűleg megvertek volna.

Óriási dolog, hogy egy HBO-sorozatban szerepelsz. Te ezt mivel társítod? 

Normális emberek, Eufória, Jelenetek egy házasságból, Hatalmas kis hazugságok, Szex és New York, Jóbarátok. Ezeket nagyon szerettem.

Utoljára melyik film volt igazán nagy hatással rád?

A Holy Motorst kezdtük el nézni, az nagyon érdekesnek tűnt. Amit elég régen láttam, de még mindig folyton gondolkozom rajta, az a Black Mirror. Folyamatosan ugranak be jelenetek belőle, pedig már két éve néztem meg.

Eva Mendes és Denis Lavant a Holy Motors című filmben

Kérdeztem ismerőseidtől, hogy miben vagy más, mint a többi ember, és ketten is azt mondták, hogy “mindenben”.

Mindenki más, mint a többi ember. Nagyon szerencsés vagyok, egy nagyon biztonságos családban nőttem fel, aztán egy nagyon szabad szellemiségű iskolába jártam, nagyon normális gyerekkorom volt, és emiatt lehet, hogy máshogy viselkedek helyzetekben. Közben én is látok embereket, akik öntörvényűek, szabadszelleműek, okosak, és ez nagyon inspiráló.

23 éves vagy, de már tudod, hogy miben vagy nagyon jó. Ez megnyugtató érzés?

Ez nem ilyen egyszerű. Nagyon sokszor rossznak érzem magam, szorongok. Előfordul, hogy nem bízom rá magam a rendezőre, hanem kitalálok valamit magamnak, aztán rájövök, hogy mennyire kevéssé gondoltam át ezt a jelenetet vagy karaktert, és mennyire kevés az, amit én tudok. 

Mit tartasz hiányosságodnak? Miben kéne fejlődnöd?

Abban, hogy ne akarjam ennyire kontrollálni magamat és a játékomat. Vannak képek a fejemben, hogy így kell menni egy próbára, így kell viselkedni, így kell eljátszani, így kell készülni. Ezeket az elképzeléseket el kell engednem ahhoz, hogy szabad tudjak lenni.

Szoktál kétségbe esni?

Sokszor. Nagyon talajtalan világot élünk. Előbb a Covid, most a háború, azt érzem, hogy minden normalitás, amiben felnőttem, megkérdőjeleződik. Nehéz elképzelni, hogy mi lesz a jövőben, mire építsek, kell-e diploma, vagy vegyek vidéken egy házat minden pénzemből. Amiatt is kétségbe szoktam esni, hogy lesz-e a jövőben a rendezőknek szabadsága. Hogy a tehetségük, és nem a kapcsolataik határozzák meg, hogy kapnak-e támogatást a projektjükre.

Próbálsz bekerülni külföldi filmekbe?

Igen, ez most nagyon foglalkoztat. Egy hónapja voltam kint Berlinben, az volt az első élő külföldi castingom. Nagyon élveztem, de közben éreztem a nyelvi határokat.

fent: A martfűi rém (2016) | lent: Akik maradtak (2019), Reggelim a vacsorád (2020)

Idén leszel 24 éves, de gyakran 16-nak néznek. Erre hogyan tekintesz?

Régen nagyon zavart, hogy fiatalnak nézek ki. Mindig mondták, hogy Jézusom, te annyira pici vagy. És sokszor nagyon görcsös is voltam. Amikor elkezdtem a szakmát, sok szerepet nem kaptam meg, mert pont olyan korban voltam, hogy se gyerek, se tini nem voltam. A martfűi rémnél már 17 éves voltam, akkor beértem egy szerencsés korba. Már tudatos vagyok, nagykorú vagyok. Most már nem zavar egyáltalán, hogy fiatalnak nézek ki, sőt, inkább egy adottságnak látom.

Milyen legyen az életed öt év múlva?

Lesz egy menhelyi kutyám, egy agár. Külföldön filmezek, komoly szerepeket játszom. Az angolom és a németem nagyon jó, szinte akcentus nélkül tudok beszélni. Meg tudok élni abból, amit csinálok, mindent magamnak tudok fizetni. Lehet, hogy lesz gyerekem is - majd meglátjuk, hogy mi a helyzet a világgal. És nagyon magabiztos leszek.

interjú: Varga Ferenc
fotó: Valami Hektor