És te mit tennél meg Beyoncéért? Swarm (sorozatkritika)

Donald Glover és Janine Nabers új minisorozatában a stankultúra és a paraszociális kapcsolatok mélyére ástak, hogy Jordan Peele nyomdokain flörtöljenek egy kicsit a szatirikus társadalmi horror műfajával, közben megtartva az Atlanta abszurd, mágikus realizmusát is. A Swarm nem sok kapaszkodót ad a nézőnek, de aki talál rajta fogást, egy életre megjegyzi majd Dominique Fishback nevét. Ez a cikk először a Recorder magazin 103. számában jelent meg.

Ki a kedvenc előadód? - a kérdés, amit minden zenebolond titkon remél, hogy egyszer nekiszegeznek, de legyünk őszinték, hányszor sült el úgy igazán jól egy ilyen beszélgetés? Még ha a Pop, csajok satöbbi Robjával keveredsz is bele egy parttalan szóváltásba ízlésről, nagyon lutri, hogy egy hullámhosszon lesztek-e, viszont ha Drevel a Swarmból, jó eséllyel egy keze ügyébe kerülő tompa tárggyal fogja bezúzni a koponyádat.

Dre (Dominique Fishback) és tesója, Marissa (Chloe Bailey) megrögzött Ni’Jah-rajongók. Míg Marissa esetében van még egy egészséges távolságtartás közte és bálványa között, addig Drenek ez teljesen rátelepszik az életére. Adósságba hajszolja magát a méregdrága jegyekért, junkfoodon él, és minden szabad percét a mobilján tölti a „rajjal”, Ni’Jah legelhivatottabb rajongótáborával.

Amint Dre elveszíti életének két biztos pontja közül az egyiket, kezdetét veszi a Swarm sötét humorral átitatott, abszurd horrorja, ami egyszerre pimasz szatíra, egzisztencialista szorongás és kényelmetlen lázálom, mindennek a közepén egy elementárisan letaglózó Fishbackkel (Fülledt utcák, Júdás és a Fekete Messiás), aki kizárólag csak azért hiányozhat majd az Emmy-listáról, mert Donald Gloveréket egy pillanatig nem érdekli, ha valaki menet közben lemorzsolódik a sorozatról.

Fishbacket eredetileg Marissa szerepére keresték meg, de rögtön jelezte, hogy szívesebben vinné Dret, aki jóval nagyobb falat, majd miután akkor sem hátrált meg a kihívás elől, amikor Glover megnézette vele Haneke A zongoratanárnőjét, hogy tudja, mire is válalkozik, megkapta a szerepet, ami rogyásig van pakolva hálás, sztárcsináló, bevállalós pillanatokkal. Fishback Dreje egyszerre több egy random rajongónál, egy egész stankultúra avatárja, ugyanakkor mégis hús-vér ember, akit ugyanúgy hajt a rögeszmés rajongás, mint a feldolgozatlan gyász és a gyerekkori traumák is. Nyers, elemi ösztönök mozgatják, a felszínen mégis visszafogott, nincsenek nagy kirohanásai, de el-elréved a tekintete a távolba egy beszélgetés során, vagy simán kicsordul a könnye, ha a világ legnagyobb kamuját adja be épp egy régi barátnőjének.

Fishback játéka mellett, a sorozat nagy erénye még Billie Eilish karizmatikus szektavezérként, a korábban a Red Rocket és a Waves képeit is jegyző Drew Daniels élénk, telt színekben tobzódó operatőri munkája, a bitangerős soundtrack és a horrorpillanatokat rendre megelőző döngicsélő méhrajjal megbolondított soundscape is. No meg az, ahogy nem csak a történeti elemekkel, de az utolsó tipográfiai részletig gondosan megtervezett, Beyoncéra emlékeztető Ni’Jahval is elmossák az alkotók a valóságunk és a fikció közti határvonalat.

Az a szuperképessége, hogy mindenben zseniális

Az Amazon Prime Videón itthon is elérhető Swarm (magyar címén Rajzás) egy ambíciózus, játékos rizikóvállalás, ami filmként talán egy jóval szűkebb fókuszon keresztül mélyebbre áshatott volna, négyórás, hétrészes minisorozatként viszont a Zolától kezdve, A komédia királyán át, a true crime dokuparódiáig sok mindenbe belekóstolhatott. Kár, hogy ezek a jobbnál jobb alkotóelemek nem igazán állnak össze többé, mint amit külön-külön érnek, de a Swarm így is egy olyan kompromisszummentes rétegélmény, ami garantáltan meg fogja találni a szűk és remélhetőleg nem túl lelkes rajongótáborát.

7.5/10

Mikó László