Aki azt mondja, hogy mozgatni tudja a szálakat, az hazudik

Vannak még egyáltalán kapuőrök, vagyis emberek, akik slágert tudnak csinálni, vagy már csak a nép és az algoritmusok döntenek? Ez a cikk először a Recorder magazin 103. számában jelent meg.

Az internettel egyidős az a diskurzus, hogy na, mostantól nincs szükség közvetítőkre és gatekeeperekre, a zenész zenél, az emberek hallgatják. Aztán kiderült, hogy egyes kapuőrök tényleg elvesztették ezt a szerepüket (mint a zenei lapok), másoké csak csökkent, viszont érkeztek újak: a Spotify nagy playlistjeinek a hétköznapi halandó számára ismeretlen kurátorai, influenszerek, no meg a mesterséges intelligencia.

Megnézzük, hogy ma Magyarországon milyen szerepe van a kapuőröknek egy új szám, album sikerében; csak az emberi kapuőrökre koncentráltunk (akik nem algoritmusok), és csak a kiadványokra (vagyis azt nem nézzük, hogy ki dönt mondjuk a fesztiválfellépésekről). 

Az emberek szeretik, ha valaki helyettük válogat

Az általunk megkérdezett zeneipari szereplők közül a több kiadót működtető, a Warner katalógusát is képviselő Magneoton Music Group munkatársai látják a legjelentősebbnek a kapuőrök szerepét. Ahogy Csontos Noémi Virág fogalmazott, az emberek többsége szereti a szerkesztett tartalmakat, mert nincs ideje, kedve arra, hogy maga válogassa ki a rengeteg zene közül a kedvenceit; így akár algoritmusok, akár emberek végzik ezt a szerkesztést, lesz hatásuk a sikerre.

Ma már nincs olyan hatalmú slágercsináló kapuőr, mint például egykor Buza Sándor volt a Danubius Rádiónál, hanem minden korábbinál több olyan területről kell beszélnünk, ahol kisebb-nagyobb hatású kapuőrök dolgoznak, vagyis több lehetősége van a zenészeknek; másként nézve több felületen kell jelen lenniük, készen arra, hogy ha valahol átüt egy dal, akkor ezt kihasználják – mondta Oláh Viktor. Csontos Noémi Virág szerint ezek a területek ritkán kerülnek egymással átfedésbe, tehát kevés az olyan dal, ami például a rádiókban és a streamingoldalakon is kiemelten sikeres lesz. Ritka kivétel volt például a Valmartól az Úristen; ez nem szólt volna olyan nagyot, ha a rádiók nem kezdik játszani. Csontos szerint egyébként a rádiós szerkesztőknél még mindig gyakran szempont a személyes ízlés, míg a streamingszolgáltatók inkább nézik, hogy mi az, amire egy playlisten belül a közönség pozitívan reagál.

A kérdéshez árnyaltan kell közelíteni a Magneoton munkatársai szerint, így például a rádiók szerepének csökkenéséből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy akkor „a szerkesztőket el kell felejteni”. Nemcsak a műfaji, de a zeneipari trendekre is igaz az, hogy olyan gyorsak a változások, annyira kiszámíthatatlan a jövő, hogy hiba volna kidobni a régi kapcsolatokat. Így például látható, hogy a rádiók sem „topognak egy helyben”, hanem próbálnak lépést tartani, nyitni a közösségi média irányába.

Nincsenek jelentős kapuőrök, de nagy slágerek sem 

A Gold Record (Carson Coma, Korda György & Balázs Klári, Manuel, Blahalouisiana satöbbi) ügyvezetője, Molnár Gábor viszont úgy látja, hogy ma már a kapuőröknek nincs szerepe a sikerben. A rádiók a Class FM megszűnése óta nem igazán tényezők, mert alig játszanak magyar zenét, és amit mégis, azt sem teszik rotációba, így egyszerűen nincsenek magyar rádiós slágerek. Mondhatni ma már általában nincsenek igazán nagy magyar slágerek, ha azt a definíciót vesszük, hogy ezek azok a dalok, amiket „a lagziban is játszanak” (a kivétel az Úristen és a Bagossy Brotherstől az Olyan ő lehet).

A playlisteknek van valami hatása, de nem igazán lehet megmondani, mekkora, hiszen nem tudható, hogy mekkora lett volna a hallgatottság, ha nincs az elhelyezés. Molnár szerint az biztos, hogy azt nem tudják elérni, amit korábban egy kiemelt rádiós játszás. Amikor a hallgatók naponta négyszer hallottak egy rotációba tett számot, akkor „megtanulták”, hogy van ez a dal; viszont online annyi zene jelenik meg folyamatosan, hogy nehéz elérni már csak azt is, hogy a közönség egyszer találkozzon egy új dallal, pedig igazából az a cél, hogy ez sokszor megtörténjen.

A médiába (ha nem a „szakmának szóló” lapokat nézzük) aligha lehet bekerülni azzal, hogy valaki kiadott egy lemezt, ennek „nincs hírértéke”. (Ez érthető is, mondta Molnár Gábor, hiszen az nem hír, hogy a pék kenyeret süt, a zenész meg zenél.) Csak a bulvárhírek izgatják fel az online sajtót és a beszélgetős műsorokat is: valaki megházasodott vagy beteg lett a kutyája – és emellé lehet benyomni, hogy amúgy megjelent egy lemeze is. Ennek is lehet azért hatása a hallgatottságra vagy a jegyeladásra – a Gold Record általában összeköt több promózandó dolgot, tehát turnét, klipet, kiadványt satöbbi. Ugyanakkor az ilyen bulvárszereplésre nem alkalmas minden előadó.

Próbálkoztak influenszerekkel is, de az együttműködés elintézése bonyolult (például hogy a megállapodásban szereplő dalt az algoritmus ne értelmezze jogsértőként), a videósok számára egyszerűbb olcsón megvenni egy könyvtárzene jogait – mondta Molnár Gábor. A fizetett influenszermarketing pedig több százezres tétel, a zeneiparban nálunk nincs annyi pénz, hogy ez megérje.

Kapuőrök mint kiskirályok

Ennél is negatívabban nyilatkoztak azok, akik elsősorban a neten terjedő zenékkel foglalkoznak. Az Azahriah és Beton.Hofi pár milliós hallgatottságú dalát jegyző producer, Hundred Sins úgy értelmezte a kapuőrökre vonatkozó kérdésünket, hogy „van-e olyan ember, akivel ha rosszban lennék, bármilyen hátrányom származna belőle”. Szerinte ilyenek régen voltak, de „ez mára teljesen kikopott, mindenki ugyanolyan eséllyel indul. Az olyan kontaktok, mint rádió-tévé-bulvár, már semmit nem jelentenek.” Kihívást is intézett a világhoz: „Aki azt mondja, hogy tudja, mi történik, és mozgatni tudja a szálakat, az hazudik, és megkérem, hogy bizonyítsa be azzal, hogy keresztbe tesz nekem.” A playlist-elhelyezésekért ugyan hálás, de a zenéi hallgatottságának mindössze 2%-a érkezik kurátor által készített playlistről.

Az új hullámos hiphopban meghatározó On The Low kiadótól Szeba egyenlőségjelet tett (legalábbis magyar viszonylatban) a kapuőrök és a mutyizás közé. „Bizonyos médiumokba csak kapcsolatok által tudsz bekerülni, a szponzorokat, a támogatásokat, főleg állami szinten, csak kapcsolatokon át tudod megszerezni.” Szerinte a „hagyományos magyar kiskirály rendszer” ugyanúgy megvan a zeneiparban, „mint minden más társadalmi térben”. Ha valaki nem ezt a szabályrendszert követi, „gyorsan ki lesz zárva, helyette inkább veszteséges rendezvényeket és projekteket támogatnak”. Egyedül a stream az, ahol érvényesül a piaci verseny, ahol „népszerűséggel és minőségi zenével sikereket lehet elérni”. 

De Szeba szerint itt sincsenek nagy hatalmú kapuőrök, mert „az itthoni playlistek gyengék, a hivatalos Spotify-playlisteket egy cseh származású személy Berlinben rakja össze, a többi legfőképp kiadókhoz kötődik. De tulajdonképpen csak a nemzetközi playlistek tudnak igazán boostot adni, de azokba nem lehet csak úgy bekerülni, és magyar nyelvű zenével nem érsz el annyira nagy sikereket.” A TikTok az, amitől valami „rendesen felpöröghet”, de ezzel már az algoritmus uralmához érkeztünk el.

szerző: Rónai András