Fraktálokon át zuhansz a végtelenbe – Itt a QJÚB első kisfilmje a Pilinszky-előadásból

Pilinszky életművét Csoóri Sándor szövegeivel együtt dolgozza fel a Vecsei H. Miklós vezette QJÚB egy kiszámíthatatlan, állandóan kavargó előadásban. Hol zúzós, hol elrévedős, hol metálba, hol elektronikába hajlik a kocka kibontása, amibe először itt, a Recorderen nézhettek bele egy szuggesztív erejű live session keretében. Hogyan hatott zenéjükre egy Tool-koncert ősélménye, mikor lesz ebből nagylemez, és miért volt nehéz megzenésíteni Pilinszkyt? Premier és mini-interjú!

A QJÚB két éve állt össze a Párbeszéd, sötétben című előadásra, amelyben Csoóri Sándor-szövegeket dolgoztak fel. Ez olyan jól sikerült, hogy a folytatásban organikusan megszületett a kocka kibontása, amelyben még szintén szerepelnek Csoóri-szövegek, de a fókusz már Pilinszky életművére került. A QJÚB-ban egy kreatív alkotócsapat gyűlt Vecsei H. Miklós köré: zenei vezetőként fontos szerepe van a sokáig a Kispál és a Kiscsillag dobosaként ismert, de számos más formációban játszó Mihalik Ábelnek, valamint dalszerzőként a gitáros Ratkóczi Hubának is, aki Závada Péterrel a trAnzKaPHka legutóbbi anyagán vállalkozott hasonló kalandokra. A QJÚB-ot erősíti a godfater.-ben és az iLAND-ben is vokálozó Hegedűs Bori (ének), a Belmondóban basszusgitározó Paczári Viktor, valamint Frimmel Jakab billentyűkön, elektronikán. A koncertszínházi élményt nyújtó QJÚB-előadás díszletét és vetített látványvilágát pedig a Kiégő Izzók csapata és Koltay Dorottya Szonja jegyzik.

A kocka kibontása az Önéletrajzaim (Pilinszky) és a Tenger és Diólevél (Csoóri) alapján született meg, elsőként márciusban mutatták be a Magyar Zene Házában, amit aztán magyarországi és erdélyi turné követett a lelki-zenei rokon Platon Karataevvel. („Ha a Platon Karataev előadásának a hívószava a katarzis volt, a QJÚB-é feltétlenül a töretlen hit” – írta a Maszol találóan a kolozsvári koncertről.) Debrecenben egy live sessiont is felvettek, egy pszichedelikus látványvilágú, örvénylő kisfilmet Brauner Máté rendezésében, amelyben a Hármasoltár, a Fabula és a Magamhoz című Pilinszky-írásokhoz született zenéik hangzanak el. Ez az élő klip Vecsei elmondása szerint jó ízelítőt ad az előadásból, mert egy blokkban érzékelteti azt a tág spektrumot, amit a kocka kibontása a lágy, egy szál hangszeres betétektől a metálra emlékeztető, majd széteső perceken át a prózai és recitáló megszólalásokig átfog. És amúgy is ez az egyik legfontosabb fordulópont a darab érzelmi világában.

a kocka kibontása a Magyar Zene Házában. Fotó: sinco.

A terv az, hogy évente megírnak és megturnéztatnak egy előadást, ami aztán lemezen is megjelenik. Ezekben egyetemes emberi értékeket képviselő életműveket dolgoznak fel, de úgy, hogy azok aktuálisak legyenek. („Nem találok olyan színdarabot, ami húsbavágóbb, mint a jelen Pilinszkyje, amivel foglalkozunk” – mondta erről Vecsei egy interjúban.) Ezt a rendhagyó művészi vállalkozást közösségi finanszírozásban szeretnék megvalósítani, ehhez – és a nyár elejére várható lemez megjelentetéséhez – keresik most Patreonon a támogatókat.

A QJÚB következő előadása szabad ég alatt lesz a zsámbéki pünkösdi fesztiválon május 27-én a Felefánt koncertje után, majd június 7-én térnek vissza Budapestre a MOMKult nagyszínpadára. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

Lentebb Mihalik Ábel, Ratkóczi Huba és Vecsei H. Miklós felfejti a nem is annyira nyilvánvaló Tool-párhuzamokat és beavat az előadás, valamint a lemez elkészítésének kulisszatitkaiba. Ez pedig a kiváló live session videó, amiről a rendező Brauner Máté így mesélt: „Mindenképpen egysnittes megoldást kerestünk Tóth Fabóval (a live session operatőre), hogy a néző minél jobban beleereszkedhessen a ledfal-animációk álomszerű világába. Egy tudatosan és nagy gonddal felépített produkció a QJÚB-é, ahol a színpadvilágítástól kezdve a háttérvideókig minden meg volt tervezve már az első fellépések előtt, úgyhogy elég flottul ment a közös munka. De ez csak a bemelegítés volt, nyáron érkezik az első klip is!”

Milyen zenét hívott elő belőletek a Pilinszky- és a Csoóri-életmű, hogyan zenésítettétek meg a szövegeket?

Mihalik Ábel: Pilinszky verseinek megzenésítésénél jóval nehezebb dolgunk volt, mint a korábbi, közös, csak Csoóri-szövegeken alapuló műsorunkban. Csoóri írásai körüljárható, jól tapintható szobák, sokkal könnyebb volt zenével utat találni a verseihez, mint Pilinszkynél, akinél az életmű hangulata sokkal egysíkúbbnak hat, súlyos, néhol nyomasztó éteriség hatja át. Nehéz volt ebből a furcsa tónusból kiindulva különböző hangulatú dalokat írni. Sok zenei mintát küldött Hasi (Vecsei H. Miklós) a szövegekre, hogy ő miket hall hozzájuk, így könnyebb volt a dolgom, mintha teljesen rám bízta volna, bár erre is volt példa.

Ratkóczi Huba: Igen, Hasi letette elénk a szövegkönyvet és igyekezett megadni minden kis részlethez olyan zenei vagy hanghatásokat, amik akkoriban őt, vagy minket együtt értek. Emellett volt két nagyvolumenű, közös koncertélményünk, ami számomra mindenképp kijelölte az együttgondolkodás egy szeletét. Ezek a Tool- és a Gary Clarke Jr.-koncertek voltak. Mindkettő meghatározó élmény. A Tool zenéje olyan, mintha fraktálokon keresztül elkezdenél zuhanni a végtelen felé... Számomra ez az érzet hatja át a kocka kibontását is. Van is egy rész az előadás folyamán, amikor éppen ezt az érzetet szerettem volna kibontani.

A mostani, zömmel Pilinszky-szövegek nehezebben megfoghatóak, de van bennük egy furcsa, tárgyilagos melankólia, egyfajta távolról szemlélése a velünk történteknek. A melankolikus tónus amúgy sem áll tőlem távol, ha dalszerzésről van szó. A szövegek pedig mindig képekként hatnak rám, illetve a fejemben összeálló moziként pörögnek. Így tulajdonképpen én mindig filmzenét írok. Erre pedig Pilinszky szövegei különösen alkalmasak.

Mihalik Ábel a QJÚB-ban. Fotó: sinco.

Mennyiben és miben más a kocka kibontása, mint a Párbeszéd, sötétben volt?

Vecsei H. Miklós: A Párbeszéd, sötétben című előadásunk tulajdonképpen egy covid-leállás alatti szerelemprojekt volt, amit Csoóri Sándor egyetlen sora hívott életre: „Visszhangot keresek és társakat, hogy éljek.” Innen épült fel egy, később ötvenszer játszott előadás, és alakult ki nagyjából a QJÚB mostani csapata. Tudattalan, előre meg nem tervezett alkotófolyamat volt, ahol egyik pillanat követte a másikat, és a szép előadáson túl talán még fontosabb volt, hogy megismerhettük Csoóri életművét, valamint egymást. A következő lépcső az volt, hogy eldöntsük, együtt maradunk-e, és ha igen, milyen formán és anyagok mentén. Én elmondtam a csapatnak, hogy mit unok borzasztóan a mai színházi formákban és lenne-e kedvük közösen kísérletezni valami felfokozott, tudatalattit kísértő dologban, ami lehet, hogy nem lesz egyszerű, de mindenképpen új vizeken fogunk majd evezni. Innentől ez a második folyamat, a kocka kibontása sokkal tudatosabb és tervezettebb volt. És míg Csoóri szövegei az egymásba kapaszkodásról szólnak, Pilinszky szövegei a másik dimenzióról és a zuhanásról. Régóta foglalkoztat egy, hívjuk úgy, érzelmi dramaturgia létrehozása, ahol a nézőnek nem az agyát vezetjük végig a történeten, hanem a szívét egy érzelmi úton. Ezen dolgoztunk.

Ratkóczi Huba: Zeneileg pedig éppen ezért egy merészebb, komplexebb, szélsőségesebb és talán mondhatom így, sötétebb világot fogtunk meg végül. Programzene jellegű, szinte egy nagy zenei megszólalásként foghatjuk fel az előadást, ahol a dalok kevésbé állnak külön egységként, mint az előző előadásban. Ez az anyag előre megtervezett íve miatt alakulhatott így, valamint Frimmel Jakab instrumentális átkötői miatt, amelyek egyfajta zenei malterként fogják össze a dalokat és a prózai részeket, és vezetnek minket egyik világból a másikba.

Ratkóczi Huba. Fotó: sinco.

Mit érdemes tudni még a készülő lemezről?

Mihalik Ábel: Eszméletlenül sok munkám volt a keveréssel, mert öt ember észrevételeit kellett összefésülnöm a dalokban, és ez elég idő- és energiaigényes folyamat. A születéstől, ezer életünkön át, a Pilinszky hangján megszólaló Apokrifen keresztül annak széteséséig vagyunk benne. De a napokban elkészültünk a végleges masterrel, és alig várjuk, hogy végre megjelenjen, valószínűleg júniusban már kézbe fogjuk.

Vecsei H. Miklós: Hamarosan elindítunk egy előrendelést, de még az is lehet, hogy közösségi finanszírozást a lemezre, hogy ne kelljen elvesznünk a pályázatok útvesztőiben és kiszolgáltatottságában. Jó érzés lenne, ha önerőből tudnánk végigjárni az utunkat. Ezzel együtt persze tárgyalunk egy kiadóval való lehetséges együttműködésről, de leginkább azért, hogy a QJÚB-bal előbb-utóbb egy olyan kör tagjai lehessünk, akik személyesen, értve reflektálnak, figyelnek egymásra, és mernek egyfajta értékközösséget vállalni.

A QJÚB a Kodály Központban. Fotó: Tóth László.

Tavasszal a Platon Karataevvel voltatok magyarországi és erdélyi turnén. Ez milyen élményeket, tapasztalatokat hozott?

Mihalik Ábel: Ez volt a harmadik közös erdélyi utunk. Mindig szeretek Erdélyben lenni. Az utazás néha maga a pokol, hússzal a kamionok mögött a kanyargós utakon, de ott lenni nagyon jó. Most hat nap alatt hat előadást játszottunk és emiatt elég feszített volt a tempó, viszont mindenhol telt házzal fogadtak, nagyon jók voltak a visszhangok és a két társaság is elég jól kijött egymással, jó volt a Platonnal együtt lenni.

Ratkóczi Huba: Remek srácok, és nagyon jó hangulat volt végig. Nagyon jó látni, hogy a nálamnál eggyel fiatalabb generáció is tartogat olyan alkotókat, akik nem a legfrissebb trendek mentén, jópofa, egyben „kifizetődő” semmitmondás mellett teszik le voksukat, hanem gondolatokkal érkeznek, van elképzelésük és véleményük a világról, és egy olyan erőteljes, karakteres, saját hangon szólaltatják ezt meg, ami szembemegy a fősodorral. Ami még ennél is örömtelibb, hogy láthatóan egy csomó ember van, akiket ez érdekel. Ez nagyon fontos! Kevés reménykeltő dolog van manapság, de ők pont ilyen reménykeltő srácok.

„NÉHA FEL IS OSZLUNK EGY-EGY KEMÉNYEBB MECCS UTÁN” – A PLATON KARATAEV LEGJOBB KONCERTSZTORIJAI

További tervek, QJÚB-jövőkép?

Mihalik Ábel: Már tervezzük a jövő évi előadásunkat, és ki tudja még, hány jön azután. Nagyon izgalmas dolog ez, nem is tudok itthon hasonló kezdeményezésről.

Ratkóczi Huba: Én is ebben bízom, hogy folytatjuk együtt, amíg csak lehet.

Vecsei H. Miklós: Igen, ez jó lenne...