75 éves korában elhunyt Török Ádám énekes-fuvolista, a Mini alapítója és frontembere, a magyar progresszív rock és jazzrock kiemelkedő alakja.
Török Ádám tavaly sztrókot kapott, de idén már a 75 éves jubileumi nagykoncertjére készült, amit május 8-án tartottak volna. Halálhírét a fia jelentette be.
Török Ádám pályafutása alatt körülbelül 50 lemezt (és DVD-t) adott ki, szervezett fesztiválokat és nagykoncerteket, és tévéműsort is vezetett Blues Café címmel. Legendásak voltak a Mini Bem rakparti koncertjei, de tömegeket vonzott az Ifiparkba és a Tabánba is. "Meggyőződésem, hogy világsztárok lehettünk volna. A dalaink megütötték az angolszász progresszív rockzenekarok mércéjét, Papp Gyula pedig úgy zongorázott, mint akkoriban a legjobbak. Csak hát nem szeretett minket a rendszer, lemezt nem csinálhattunk, Gyula pedig átment a Skorpióba. Az első lemezünk sokkal később, a hetvenes évek végén jelent meg, a tagok kicserélődtek, és ekkor már progrock helyett jazz-rockot játszottunk" - mesélte 70. születésnapja után egy interjúban. "Erdős Péter, az akkori popcézár meg is mondta, hogy nem úgy élek, mint egy szocialista ember. Hát tényleg nem úgy éltem. Az volt a baj, hogy túl sokat csajoztam, hippivezérnek tartottak."
A Tabán-bulik kezdetére így emlékezett: "1970-ben játszottunk először a Tabánban. A Kex abban az évben kezdett el játszani a Bem rakparti klubunkban, úgyhogy a Tabánba is Kex–Mini-koncertet szerveztünk. Lement rendben, de a végén Baksa-Soós János (A Kex énekese – a szerk.) bevágta a közönségbe a büdös tornacipőjét. Nem tudom, mi bajuk volt ezzel, de akkor egy cipőhajigálásból is hatalmas botrány lehetett: nem is léphettünk föl a következő évben. De ’72-ben megint felvetette Margó néni, a Bem rakparti klub igazgatója, hogy találjunk ki valamit a Tabánba május 1-jére, én meg azt javasoltam, hogy játsszunk az LGT-vel. Így indultak a legendás Mini–LGT-bulik."
A Mini 1970-ben a Bem-rakparton. Fotó: Rubinstein Sándor / Fortepan.
Élete végéig aktív zenész maradt, sokat koncertezett (volt olyan év, amikor 239 bulija volt), elkészítette régóta tervezett Bartók-lemezét. Visszavonulásban nem gondolkodott, úgy vélte, haláláig zenélni fog. "97-ben nem mentek jól a dolgaim, és azt gondoltam, kicsit váltok. Egy svájci barátom, aki Billy Cobhamet is menedzselte, felajánlotta, hogy alapítsunk egy menedzserirodát. Van 40 ezer svájci frankja, tegyek bele én is 40 ezret, és nyomhatjuk. Nekem persze nem volt ennyi pénzem, úgyhogy nem lett semmi a dologból. Maradtam és maradok is a zenélésnél. A nyugdíjamból megélni nem lehet, de egyébként sem tudnék leállni. Ezt már a sírig csinálom – vagy ameddig kíváncsiak rám."
