„Úgy éreztem, hogy az életben maradásért írom ezt a zenét” – Eredics Benjamin-interjú

A Covid nehéz időszakában született és élete egyik legizgalmasabb versenyhelyzetét hozta el Eredics Benjaminnak a Végvárak, vitézek, amit április 4-én mutatnak be a Bartók Tavaszon Vecsei H. Miklós víziójában. A koppányi aga testamentumát megidéző, sodró kortárs tánczene már nem az első zeneszerzői műve a Söndörgő brácstamburásának. Benjaminnal Fekete Istvánról, sodró népzenékről, az apai Vujicsics-örökségről, a nélkülözhetetlen Hegedűs D. Gézáról, és a Söndörgő meglepő új lemezéről is beszélgettünk, amit a kiváló amerikai jazzszaxofonossal, Chris Potterrel vettek fel.

Milyen gyerekkori élmények fűznek Fekete István világához?

Kötelező olvasmányként találkoztam először Fekete István műveivel, ami számomra nem volt túl szerencsés, mert jobban szerettem azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik belső motivációból keltették fel az érdeklődésemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak meghatározó élményeim már gyerekként is, amelyek akár az iskolából, mintegy feladatként találtak meg, de bevallom, éppen a kötelező olvasmányok nem tartoztak ezek közé, de ez valamiféle lázadásnak, vagy csak gyerekkori tapasztalatlanságnak tudható be. Felnőtt fejjel nagyobb hatással volt rám Fekete István világa. Ugyanakkor emlékszem, hogy a 81-es Vuk rajzfilm története, a rajz minősége és Wolf Péter zenéje nagyon tetszett, már gyerekként is érzékeltem, hogy ez egy méltó feldolgozása az állatmesének.

Hogyan került felnőttként újra a kezedbe A koppányi aga testamentuma, és hogyan lett ebből tánczene?

Zs. Vincze Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője ajánlotta nekem a regényt, hiszen éppen túl voltunk egy sikeres munkafolyamaton, ahol nekem az volt a feladatom, hogy kísérőzenét írjak A hűtlen feleség című táncelőadásukhoz, illetve egy kórusművet a darab zárásaként a Honvéd Férfikar számára. Amikor a Müpa 2020-ban a zeneműpályázatot kiírta, azonnal belevetettem magam a 16. századi török hódoltság korának világába és indultam a „kísérőzene táncelőadáshoz" kategóriában.

AZ UTÓBBI HARMINC ÉV LEGFONTOSABB MAGYAR FOLKLEMEZEI – KÖZTÜK A SÖNDÖRGŐVEL

Mit jelentett számodra, hogy a Müpa pályázatán díjazták a Végvárak, vitézeket?

Életem egyik legizgalmasabb versenyhelyzete volt a Zeneműpályázaton való anonim részvétel. Egyrészt az egész a covid alatt történt, amikor mi, zenészek azt gondolhattuk, hogy az, ami eddig volt, soha nem lesz már ugyanúgy. Sokan kényszerültek a zenei szakmában más munka után nézni, a harmadik kislányunk születését vártuk és nem voltak koncertjeink, nehéz időszak volt. Úgy éreztem, hogy jóformán az életben maradásért írom ezt a zenét. Közben hihetetlen izgalommal töltött el az egész procedúra. Csodálatos érzés volt megkapni fordulóról fordulóra a pozitív visszajelzést a szakmai zsűritől, akik közül sokakkal azóta sem találkozhattam személyesen. A legtragikusabb hiányérzetem ezen a téren, hogy Tallér Zsófiát – aki az én művemet bíráló szakmai zsűriben még ott volt – nem ismerhettem meg, hogy megköszönhessem neki a lehetőséget, mert nem sokkal a verseny után elhunyt.

Mennyire fontos referenciapont volt a Végvárak, vitézekhez Zsurzs Éva 1967-es filmadaptációja?

A regény volt az elsődleges referenciapontom. A film zenéjét Petrovics Emil szerezte, akit szerencsém volt ismerni, gyerekkorunkban többször járt nálunk. Ezek a találkozások meghatározóak voltak, nem véletlenül tekintettünk rá mesterként. A regény és a film is magában hordoz egyfajta könnyedséget, ahogyan elénk tárja a végvári vitézek világát. Én arra törekedtem a zene megalkotásakor, hogy a regényben a filmhez képest hangsúlyosabban felfedezhető drámai oldalát ennek a történelmi kornak ugyanúgy megjelenítsem, mint az egyszerű könnyedségét, amit a történet és a karakterek szintén magukban hordoznak.

Milyen zenét írtál az előadáshoz, és mennyire van az átfedésben a Söndörgő zenei világával?

A Söndörgővel most egészen más zenei világban kalandozunk. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy Chris Potter amerikai jazzszaxofonos elfogadta a felkérésünket és eljött Magyarországra, hogy felvegyünk egy közös lemezt, majd ezután egy közös koncertre is csatlakozott hozzánk a Müpában. Büszkék vagyunk rá, hogy nagyon jól sikerült ez az együttműködés, aminek turné formájában várjuk majd a későbbi folytatását.

Bizonyos értelemben elkülöníthető a mű a Söndörgő zenei világától, más szempontból viszont egyáltalán nem. Elkülöníthető egyrészt, mert a Söndörgő esetében az alkotófolyamat mindig közösen zajlik, másrészt pedig a legtöbb esetben, így az említett jazzhez közelítő legújabb zenei anyag esetében is, az egyes számokhoz tartozó zenei alapötletek és a hangszerelés is öcsémhez, Eredics Salamonhoz köthetők. Más szempontból viszont nehéz elkülöníteni a Végvárak, vitézek zenéjét, hiszen nyilvánvalóan abból a zenei nyelvezetből is merítek, amibe beleszülettem. Például Vujicsics Tihamérnak van egy olyan somogyi horvát népzenei gyűjtése, amit apámék, a Vujicsics Együttes, a Söndörgő is, és most én is újra feldolgoztam, használtam motívummagjait. A magyar anyagról nem is beszélve. Ezek közös zenei kincseink.

A HUNGAROTON-KORSZAK LEGFONTOSABB FOLKLEMEZEI – KÖZTÜK A VUJICSICS EGYÜTTESSEL

Az utókor számára megörökített egyes előadók némelyik gyűjtésen például olyan magas színvonalon improvizálnak, hogy azt egy öröm hallgatni. Ráadásul teszik mindezt az íratlan népzenei szabályok mentén, stílusosan megformálva. Kimeríthetetlen inspirációs forrás számomra. Talán ami miatt mégis könnyebben megkülönböztethető a Végvárak, vitézek zenéje a Söndörgő zenei világától, az abból az egyszerű körülményből adódik, hogy ezt a zenét egyedül írtam.

A somogyi horvát gyűjtés mellett milyen népzenei alapokra épül a Végvárak, vitézek, és hogyan modernizáltad ezeket?

Előfordul, hogy az előbb említett ismert és népzenei körökben sokat használt somogyi magyar, illetve horvát gyűjtések zenei anyagát alig észrevehető változtatással emelem be, klasszikus zenében alkalmazott egyszerű szerkesztési technikák segítségével. Emellett számottevőbb a darabban az olyan zenei utalás, ami a magyar, török, horvát-szerb vagy éppen bolgár népzenék sajátos stílusjegyeit, ritmikáját más formában hordozzák, kicsit úgy, mintha csak a dramaturgiához kapcsolódó különböző zenei folyamatokat az említett népzenei karakterekkel fűszereznénk. Modernizáltnak tekintem a rendhagyó hangszerelést, a zenetörténeti korokra történő szabálytalan utalásokat, az egyes hangszereken megszólaltatott újszerű hangszíneket és az előadásmódot.

Az előadás látványvilágáért Vecsei H. Miklós felel, Hegedűs D. Géza pedig a regényből olvas fel részleteket. Milyen víziót alakítottatok ki?

Vecsei H. Miklóssal abban állapodtunk meg, hogy szerény színházi eszközökkel, tulajdonképpen csak a fényhatásoknál maradva alakítjuk ki a darab vizuális részét. Egyetértettünk abban, hogy megtartjuk a hely szellemét, vagyis egészen finom eszközökkel hagyjuk, hogy a Zeneakadémia Nagyterme hassa át a sajátos, nagy múltú atmoszférájával a dramaturgiát. Hegedűs D. Géza narrációja nélkülözhetetlen eleme az előadásnak. Az első közös próba után rögtön egyértelmű volt számomra, hogy a legjobb döntés volt őt felkérnem erre a feladatra,  úgy működnek az általa megszólaltatott részletek, és olyan érzékenységgel formálja, adja elő, mintha ő maga is a zenei folyamat része lenne a darab meghatározó hangszeres szólistájaként.

A ROCKZENE VONNEGUTJA IS FELLÉP AZ IDEI BARTÓK TAVASZON

A koreografált táncszínházi előadás majd ősszel, a Liszt Ünnepen debütál. A Bartók Tavaszon tulajdonképpen egy koncertet láthatunk majd?

Igen. Ősszel minden más lesz. Most egy új, kísérleti koncertet láthat, hallhat a közönség, ami ezen a helyszínen különlegesen rendhagyó, ezért nagyon hálás vagyok a Bartók Tavasznak és a Zeneakadémiának, hogy bizalmat kapott ez a mű és minden közreműködője, akik lenyűgöző lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy a lehető legjobban sikerüljön a bemutató.

Milyen szerepet tölt be most a zeneszerzés az életedben?

A zeneszerzésre úgy tekintek, mint egy olyan tevékenység, ami akkor is része lesz az életemnek, ha nem konkrét feladathoz kapcsolódik. Szeretem az egész folyamatát elejétől a végéig. Arra törekszem, hogy egyre tökéletesebb munkát végezzek minden egyes zenei gondolat születésétől a befejezéséig, ezért minél mélyebbre megyek, annál jobban látom, hogy mennyi mindent nem tudok még és mennyi tanulnivalóm van. Bartók úgy gondolta, hogy a zeneszerzést nem lehet tanítani. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de mivel én nem tanultam zeneszerzést, mindent megteszek azért, hogy a „megtanulható részét” magamévá tegyem. Persze sokszor kapom azon magam, hogy az intuícióim után megyek, ami szerencsére eddig még működött.

A RECORDER KEDVENC MAGYAR LEMEZEI 2018-BAN – RAJTA A SÖNDÖRGŐVEL

A Söndörgő háza táján mi a helyzet?

Folytatjuk az együttműködést és a sokadik közös koncertet a Konyha zenekarral, és örülünk a két zenekar barátságának. Várjuk Kelemen Barnabás és Kokas Katalin által megálmodott Fesztivál Akadémiai újabb koncertünket a nyár folyamán, és nem utolsósorban alig várjuk a Chris Potterrel felvett lemezünk megjelenését és újra a közös zenélést vele.

JEGYVÁSÁRLÁS

FACEBOOK-ESEMÉNY

TOVÁBBI INFÓK

interjú: Soós Tamás
fotók: Eredics Áron