„Petőfi elemi erővel fejezi ki mindazt, amitől ma szorongunk” – Pátkai Rozina-interjú

„Nehéz felszabadultan élni most ebben az országban, pedig csak Petőfit kellene olvasni, értőn és odafigyelőn” – vallja Pátkai Rozina, aki legdühösebb, legkarcosabb verslemezét készítette el a forradalmár költő születésének 200. évfordulójára. A Minkával megzenésítette már a nyugatos költőket, legutóbb pedig Pilinszkyt, a Tilos csillagon-ról pedig azt írtuk: csak így lenne értelme versekhez nyúlni. Rozina persze csakazértis másképp nyúl most Petőfihez: folyamatos alkotói megújulásról, szellemi (és szó szerinti) emigrációról, káoszos torzított gitárokról, és persze Peer Krisztiánról is beszélgettünk, akivel március 15-én a Magyar Zene Házában adja elő aznap megjelenő, Jelen idő című Petőfi-lemezét.

Mit gondoltál Petőfiről az iskolában, és mit most, a lemez elkészítése után?

Petőfi általában a kötelező verstanulást és az iskolai ünnepségeket jelentette számunkra akkoriban, még úgy is, hogy fantasztikus tanáraink voltak. Gimnáziumi irodalomtanárom Szabó Ádám volt, aki aktív íróként tényleg nagyon igyekezett izgalmassá tenni mindent, ami irodalom. Lehet, hogy ő is közrejátszik abban, hogy ennyi évvel később saját magam meglepetésére ilyen elképesztően érdekesnek találom ezeket a szövegeket, illetve Margócsy Istvánnak is sokat köszönhetek, akinek az előadásait az egyetemen látogathattam.

Melyik Petőfi-versek fogtak meg a legjobban? Hogyan válogattál a lemezre?

Egyértelműen azokra a versekre rezonálok legjobban, amelyek a jelen közállapotainkra rímelnek. A válogatás általában intuitív folyamat, sokszor az is számít, mely versek képzelhetők el számomra egyáltalán az én énekhangomon, de végül ez nem egy tudatos válogatás kérdése általában, nem csak rajtam múlik. Számos vázlat születik ilyenkor és próbálom az egész lemezt egyben is elképzelni közben, figyelni, hogyan alakul, merre tart? Az alkotótársak ilyenkor mindig nagyon fontosak: Dóczi Bence és Fenyvesi Márton, illetve Ávéd János.

„MA SEM FÉLEK SAJÁT SZÓRAKOZÁSOMRA VERSET ELEMEZNI” – PÁTKAI ROZINA A PILINKSZY-LEMEZÉRŐL.

Petőfi más karakterű költő volt, mint Pilinszky. Milyen zenét kívántak az ő versei?

Petőfi személyisége előzetes elképzeléseimben egy groove-alapúbb, pulzáló világot jelentett nekem, aztán megszülettek az első dalok, amik inkább atmoszférikusabbak és gondolkodóbbak lettek. A zenét tehát mindig a szöveg és ezáltal a költő is alakítja és ez megjósolhatatlan irányokba vezet. Két verses lemez után állíthatom, hogy kevésbé erősségem a koncepció vagy a terv, de nem is nagyon lenne annyira értelme előre gondolkodni. Improvizatív a folyamat és sok benne az esetlegesség, ezért nagyon sok a tévút és a zsákutca is, ehhez hozzá kellett szoknom.

A Jelen idő egyes dalaival sokkal több időt töltöttem egyedül, produceri segítség nélkül a kezdeti stádiumukban, mint a Pilinszky-dalokkal korábban, és igyekeztem minél később Bence elé tárni az ötleteimet. Szeretnék én is tudatosabban hangszerelni, produceri feladatokat ellátni az alkotófolyamatban, a hosszú távú cél, hogy nagyobb kontrollt gyakorolhassak a megszületendő megzenésítés felett. Emiatt a Petőfi-lemez zenéje más, mint a korábbiak, több vagyok benne én, több benne az egyenrangúbb kooperáció, mint korábban. Még így is egyébként számos dal született Bence önálló zenei alapjaira, ott a dalformák létrehozása jelentette a kihívást a loopolt alapokra. A szövegnek dramaturgiája van, ez vezet minket a hangszerelésben is, hol törjük meg a loopokat, hol váltunk, hol állunk meg, vagy változtatunk tempót?

Hol lehet felfedezni téged a zenében, mi az, amitől „rozinás” lesz egy dal?

Nincs kialakult, igazán stabil zenei eszköztáram, törekszem is rá, hogy folyamatosan változó módon, ne rutinszerűen álljak az alkotáshoz, így a zenei vázlataimhoz. Az elmúlt években sok hangszerrel vettem körül magam, a Petőfi-dalok nagy része például elektromos gitárral készült. Főleg zajongani akartam a gitárral, mintsem igazán „gitározni” a hagyományos értelemben – hiszen azt az alapharmóniák megszólaltatásán kívül nem igazán tudok –, de felszabadít a torzított gitárok és a terek káosza, és úgy éreztem, Petőfinek is tetszene a dolog.

Ez lesz az eddigi legdühösebb lemezed, amikor leveleztünk, említetted, hogy igyekszel ellenállásba fojtani a bánatodat.

Dühös vagyok, a viszonyaink elviselhetetlenek. Úgy látszik, itthon végül mindenki mindent elfogad olyan szörnyűnek, amilyen: az elnyomást, az aljas relativizálást, az enyészetet, az összeomlást. Aki tud, menekül innen, én is ezt teszem az élet minden területén, így az alkotásban is. Nehezemre esik a színpadon extázisban lenni, kiabálni vagy toporzékolni, de a zene, amit megteremtünk, elemi erővel fejezi ki mindazt, amitől szorongunk, és lehetőséget is ad a pillanatnyi felszabadulásra.

„DIKTÁTOROK KEZÉBEN AZ ÉLETÜNK” – AMIKOR ROZINA BABITS-DALLAL REAGÁLT AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚRA

Csak a pillanatnyira?

Megoldással mi, a színpadról nem szolgálhatunk, de ha úgy tetszik, van egy vonzó ajánlatunk: verseket kell olvasni, verseket kell hallgatni, verseket kell mondani és írni. Nehéz felszabadultan élni most ebben az országban: ismét cenzúra van és kirekesztés. Pedig csak Petőfit kellene olvasni, lehetne értőn és odafigyelőn: „Magyar vagyok.”

Megfordult a fejedben az is, hogy külföldre költözz?

Ebben az évben a bécsi képzőművészeti egyetem hallgatója vagyok, jövő szeptembertől performansz művészként tovább folytatom ott a tanulmányaimat. Emellett három gyermekem van, akiket szabad, gondolkodó embereknek szeretnék nevelni egy kiszámíthatóbb oktatási és egészségügyi rendszerben és a jelenlegi itthoni rendszer szellemiségével semmilyen formában nem tudok azonosulni. Egyelőre kétlaki életet élünk, de igyekszünk letelepedni és beilleszkedni Bécsben is a családommal.

Hogyan kerülöd el, hogy kiszámítható rutinná váljon, hogy évről évre csinálsz egy lemezt egy költő verseiből az aktuális kerek évfordulóra?

Tavaly Nemes Nagy Ágnes kimaradt, ez talán egy bizonyíték arra, hogy nem kell minden áron mindent megjelentetni, ha nem érezzük olyannak, ami méltó egy lemezmegjelenésre. A Nemes Nagy-megzenésítéseket egyszerűen nem éreztem igazán erősnek zeneileg és muszáj lenne újragondolni őket. Azóta egy egész Tandori-lemez készen lett, hamarosan ez az anyag is megjelenik. Az évforduló jó motiváció nekem, de nem mindenáron élek vele, szeretnék olyan zenét csinálni, amely szolgálja a verseket és nem akarom a szövegekre erőltetni magam.

CSAK ÍGY LENNE ÉRTELME VERSEKHEZ NYÚLNI: KRITIKÁNK ROZINA PILINSZKY-LEMEZÉRŐL.

Tavaly bekerült az egyik dalod (Partokon) egy amerikai tévésorozatba (FBI). Lett ennek valamilyen foganatja, folytatása?

A dalt sokan hallgatják azóta is és számos visszajelzés érkezett külföldről, hogy mennyire tetszik, mennyire jó. Ehhez a dalhoz Benkő Dávid is kellett, aki szuper zongorakíséretet talált ki. Örülnék neki, ha még lenne arra lehetőségem, hogy filmben zenéljek, szerepeljek.

Március 15-én, a Magyar Zene Házában mutatjátok be a Jelen időt Peer Krisztiánnal. Mire számíthatunk?

A Petőfi-dalok közül jónéhányat előadunk majd, mindemellett a teljes Minka-repertoárral is készülünk, reméljük, minél többen eljönnek majd. Krisztiánt 16 éves korom óta ismerem, Szabó Ádám hívta meg az irodalomóránkra, hogy a verseit megismerjük, közösen beszélgessünk róla. Onnantól kezdve többször is találkoztunk vele még gimisként, aztán egyetemistaként is. Pár éve kezdtünk el együtt dolgozni, először megzenésítettem néhány versét, felléptünk Bernáthy Zsigával hárman is. Később csináltunk egy saját dalt is, ahol én Honfi Hanna néven vendégszerepeltem. Legújabb kötetének megjelenésekor most a Margó Fesztiválon csatlakoztam a zenekarához, az Elavulthoz. Nagyon karizmatikus előadó és nagyon nagy tudású költő. Az estén csatlakozik a Minka-dalainkhoz felolvasással, szavalatokkal, mind Petőfi, mind a saját költeményeivel.

A koncertre jegyek ide kattintva kaphatók, Facebook-esemény errefelé.

TÁNCOLNI IS ENGED – PEER KRISZTIÁN KÖLTÉSZETRŐL ÉS DALSZÖVEGÍRÁSRÓL.

interjú: Soós Tamás
fotók: Jeli András