„Az SX7-en megnyertük a lottóötöst” – Szekeres András (Junkies)-interjú

November 12-én, azaz ma este a Barba Negrában játssza el teljes egészében az idén húszéves lemezét, az SX7-t a Junkies. A Nihillel befutó, majd a Marilyn Manson-os imidzset villantó Tabuval kicsit megbicsakló zenekart a német producerrel a legkorszerűbb stúdióban felvett SX7 rakta helyre: a mai napig ez a glam punk zenekar egyik legerősebb lemeze. Az énekes Szekeres András mesélt Fenyő Miki nagy igazságáról, a mindig három évig tartó flessről, a ma már szégyellt rock and roll életről, összeveszésekről és kibékülésekről, gumipopról és Monster Magnetről, fake világról és új Junkies-lemezről, és arról is, hogy miért nem rágódik már a hibákon.

Mi az első dolog, ami eszedbe jut az SX7-ről?

Hogy egy szuper lemez lett. Először tudtunk a legideálisabb körülmények között dolgozni, külföldi producerrel, ötcsillagos stúdióban, korlátlan stúdióidővel, kitűnő hangszerekkel és erősítőkkel.

Pedig már az előző lemezeteket, a Tabut is a Warner akkor frissen felhúzott stúdiójában, az Akváriumban vettétek fel.

A Tabu volt az első lemez, amit ebben a high-tech stúdióban rögzítettek, és a technikai stáb még nem volt elég felkészült. Olyan volt, mintha egy űrhajót kellett volna elvezetniük. Hatalmas várakozással tekintett a stúdióra a Warner és a konkurencia is, aztán véres kardként hordozták körbe a Tabut, hogy hogyan lehet ilyen jó stúdióban ilyen szar hangzást produkálni. Az volt a mázlink, hogy a Bernie [Bernhard Hahn német hangmérnök-producer – a szerk.] pont akkor jött Magyarországra, hogy csináljon egy próbamunkát a Warnernek, amikor mi az SX7 felvételére készültünk. Ha egy másik zenekar csinál épp lemezt a Warnernél, velük dolgozott volna. Így viszont megnyertük a lottóötöst. Bernie maga volt Amerika.

Ő akkor már dolgozott magyar zenekarokkal.

Bernie csinálta a Heaven Street Seven lemezeit. Azok úgy is szóltak, mint az akkori vezető rockzenék. Mivel sokat járt Magyarországra, elkerülhetetlen volt, hogy szert tegyen egy magyar barátnőre, és tök jól megtanult magyarul is, így könnyű volt vele dolgozni. Ráadásul ő ismerte ezeket a berendezéseket, nem remegett meg a lába, ha leült az SSL keverőpulthoz. Teljesen más szemléletet képviselt, mint amihez hozzá voltunk szokva. A lemezfelvétel előtt pár héttel bepattant a kocsijába és levezetett ezer km-t, hogy meghallgassa a dalokat a próbán. Felvette őket, kielemezte, aztán átbeszéltük, min változtassunk. Ez a klasszikus produceri munka 2001-ben még ismeretlen volt Magyarországon.

Változatos is lett a lemez: van gumipopszámban szaxofonszóló (Rám mámor vár), a Jó vagyok-ban spanyolos perkás betét, sodró punkban (Állj mellém!) akusztikus gitáros közbevetés. Bernie-nek mennyire feküdt a ti punkos zenétek?

Ő egy stuttgarti progresszív punk zenekarban, a Paradox Indeedben dobolt. Turnéztak a Heaven Street Seven elődzenekarával, a The Houdinis-zel és a régi Quimbyvel is, tizenévesen többször is láttam őket Dunaújvárosban. Neki a mi zenénk hazai pálya volt, szerette a dalokat. Etalon, ahogy a dobok szólnak az SX7-en. Csomó pergőt és cintányért hozott magával, pedig a kutya nem kérte rá, és azokat használtuk a felvételen. Amikor megjelent, mindenkinek leszakadt az álla, milyen jól szól a lemez. Irtó büszkék voltunk rá.

Az SX7-nél dolgozott bennetek a vágy, hogy a kevésbé sikerült Tabu után újra bizonyítsatok? Egyszer úgy fogalmaztál, ki nem állhatod a Tabut.

A dalokat szeretem, de a lemezt nem bírom meghallgatni. A Nihiltől akkora lökést kapott a zenekar, főleg a Tankcsapdával közös turnén, ami után a Tabu visszalépésnek számított. Amikor kijött a lemez, pont Debrecenben játszottunk, ahol öt-hatszázan jártak ránk, de akkor beleszaladtunk egy háromszázas nézőszámba. Lukács is lejött a koncertre, és még poénkodtunk is vele, hogy le fogjuk nyomni a Tankcsapdát, de akkor ez már rég nem volt realitás. Kitűnő aknamunkát végeztünk a ’98-as évben. Amit felépítettünk a Nihillel és a ’Csapda-turnéval, azt abban az évben lebontottuk. Túl hamar jött a túl nagy siker, egyszerűen nem voltunk rá felkészülve. Éltük a rock and rollt, és azt hittük, az a menő, de visszatekintve kurvára szégyellem.

Azt, hogy szétcsaptátok magatokat?

Persze. Szarul játszottunk, szarul szóltunk, hülyeségeket csináltunk. Nem jól felszerelt klubokban léptünk fel, mi meg nem vittünk magunkkal olyan cuccokat, és nem tudtunk úgy megszólalni, ahogy kellett volna.

Az SX7 a dalok és a megszólalás szempontjából is az egyik legjobb lemezetek lett. Sikerült vele visszahúzni a zenekart a Nihil szintjére?

Olyan fless volt a Nihil, amit nem lehetett megismételni. Fenyő Miki bácsi mondta, hogy ez a fless mindig három évig tart. Ha egy zenekar befut, három évig bármit csinál, az arannyá válik a közönség szemében. Addig újak, érdekesek, és emiatt sokan el is hiszik magukról, hogy tévedhetetlenek. Aztán ez az indokolatlanul nagy hullám elmúlik, és utána jön a nehezített pálya, amikor egyedül kell boldogulni. Ez nagy vízválasztó, sok zenekar fel is oszlik ilyenkor. A Beatlesnél is nagyjából a Rubber Soulig tartott ez a hullám. Utána jöttek a nagyon nagy lemezeik, a Revolver, a Sgt. Pepper’s, az Abbey Road, de nem volt már az a Beatlemania, mint amikor fel kellett mosni a koncertek helyszíneit, mert a csajok konkrétan bepisáltak, és húgyszag terjengett a levegőben. Igaz, ebben az időszakban már nem is koncerteztek.

Vagyis hiába lett az egyik legjobb lemezetek az SX7, addigra elmúlt a Junkies momentuma?

Valószínűleg igen. Ha kivágnánk a ’98-as évet, és a Tabu nem szólna olyan szarul… de ez csak rágódás a múlton. Már gondolkodni is unok erről. A zenekarban is próbálom azt képviselni, hogy persze, elemezzük ki a hibákat, de ne emésszük magunkat rajtuk. Előfordul, hogy rosszul döntünk, de az csak később derül ki, és utólag már nem lehet mit kezdeni vele. Az a fontos, hogy az SX7 jó lemez volt, egy mérföldkő a zenekar életében, aminek köszönhetően azóta is van karrierünk.

A Junkies a Káros az egészségre (1995) idején

Meddig vitte el az SX7 lendülete a Junkiest?

Tíz évig biztosan. Szükség is volt rá, mert utána voltak gyengébb lemezek. Rögtön a Hat például. Ott is rosszul döntöttünk. Schram Dávid zseniális lemezeket csinált korábban, és öt perc alatt beilleszkedett közénk, mert ugyanolyan idős és ugyanolyan hülye volt, mint mi, ennek ellenére nem lett jó az a lemez, és sose fogom megérteni, hogy miért. A Szép új világot egy Franciaországban végzett, remek szakemberrel, Gresiczky Tamással vettük fel, de azt a lemezt is megrágta az idő vasfoga. Ennek ellenére az SX7 lendülete egészen 2008-ig kitartott, amikor is szopóágra kerültünk. Zoli [Schvéger Zoltán dobos – a szerk.] eltörte a lábát, nem tudtunk koncertezni, és mindenki csinálta a maga dolgát. De aztán meg kellett tanulnunk, hogy nincs ingyen ebéd: ha azt az energiát, amit a Junkiesbe fektetsz, másba feccölöd, az a nap végén hiányozni fog a zenekarból. Ez a helyzet kulminálódott 2011-ben, amikor el kellett döntenünk, mit is akarunk. Utána kicsit visszább vettünk a mellékprojektekből, és megírtuk a Mi van veled? Semmi?-t, ami egy újabb mérföldkő lett a zenekar életében, és lerakta a cölöpöket a következő tíz évre.

„Iggy haverunk nyögi be a baszkit” – Szekeres az SX7 dalairól

Ébredj fel!: Barbaró-dallal indul mindegyik Junkies-lemez. Attila rohadt jó nyitódalokat tud írni. Akkor futott a Mátrix, az ihlette.

Amszterdami kávé: Szintén Barbaró. Az akusztikus esteken is játsszuk, tök jó ritmusa van. Szeretem a refrénjét, ahogy kiszakad a harmóniamenetből egy teljesen más irányba.

Állj mellém!: Nagyon aktuális. Örökké az. Az egyik legjobb dal, amit Attila valaha írt. Ő hajlamos rockoperákat írni, és itt nagyon elkapta a dallamokat.

Hang a fejemben: A legrövidebb számunk, egyperces. A végén Iggy haverunk nyögi be a baszkit, aki vokálozott a számban. Szintén Barbaró-dal. Ez a Barbaró lemeze.

Félbe tépve: Rengeteg Monster Magnetet hallgattunk akkoriban, ez érződik a számon is. A mai napig az egyik legnépszerűbb Junkies-dal.

Rám mámor vár: Plastic Bertrand-feldolgozás (Ça Plane Pour Moi). Attila hallgatgatta gyerekkorában. Először franciául játszottuk, de katasztrófa volt, nem tudtam megjegyezni a szöveget, pedig tanultam franciául. Végül Attila írt rá magyar szöveget.

Jó vagyok (De nem használható): Az én dalom. Ekkor már nagy hatással voltak rám a brit zenekarok, főleg az Oasis, ez gyűrődik össze Monster Magnet-es témákkal.

Pusztul a világ: Riki. Kurva jó dal. Összetett. Nem egy Vesztettél, nem lehet séróból tolni.

Csinálj úgy, mintha szeretnél: Szaszával énekeljük közösen, akkoriban lett nagyon jó haverunk, aztán ebből a haverkodásból lett a Zorall.

Élni tudni kell: Barbaró. Nem gondoltam, hogy ekkora közönségkedvenc lesz. Szép képek vannak benne. Meg fülbemászó. Az elektronikus részeket („Izzad a tenyerem a fülledt diszkóban”) a Neo zenekar játssza, akiknek nagy rajongói voltunk.

Revelation Mary: Riki. Ezen már érződik a Manson-mániája. Az egyik legjobb dal, amit valaha írt, remek produceri munkával megtámogatva. Sokat dolgoztunk rajta.

A szerelem öl: Szintén az egyik legjobb Riki-dal, és az egyik kedvencem a lemezről. Változatos, és állat a sound, első osztályú produceri munka, a szöveg pedig nagyon találó. Aktuális maradt.

Engedj el: Ez a mumusom, kiakasztóan nehéz játszani. Annyira gyors, feszes, hogy könnyen kiesek a ritmusból, ha nem hallom a lábdobot, és olyankor csúnyán bemegyek az erdőbe.

2000: A Revolver utolsó dala, a Tomorrow Never Knows a forrás. A Beatles-lemezeken az utolsó szám mindig egy új irányba mutatott. A Tomorrow az első partyzene, ami valaha készült, és Attilát is erősen megihlette. A 2000 szövege is zseniális, kétoldalas, és borzasztó jó fordulatai vannak.

Abban, hogy az SX7 karcosabb lett, közrejátszott az is, hogy a Tabu idején sokan kritizáltak titeket azzal, hogy tiniknek játszotok?

Ez az imiddzsel jött. Sokan a szemükkel hallgatják a zenét. Nekem ez a Marilyn Manson-os imidzs sosem jött be. Identitásválságot is okozott, mert én máshonnan jövök, Beatlesből, Oasisból, Guns N’ Rosesból, de meghajoltam a zenekar akarata előtt. Rengeteg gót arc jött ránk akkor, de ők aztán idővel elmaradoztak.

A Junkies a Tabu belső borítóján

Az SX7-turné hogy sikerült?

Többen jöttek ránk, mint a Tabu idején. A közönség nagyon jól reagált a lemezre, megvoltak a húzódalok, és jó klipeket forgattunk rá, mert a Warnernek rengeteg pénze volt azokban az években, amikor Zámbó Jimmy vezette az eladási listákat. A Tabunál a Sztárgyárra Antal Nimróddal forgattunk klipet 16 mm-es celluloidra, komoly statisztériával, két napon át. Ma ez 20 millióba kerülne, de akkor alap volt. A Tabunál és az SX7-nél pedig a turné is profi volt, mert már velünk volt a Hangya [Lévai Hangyássy László – a szerk.].

Korábban nem volt menedzseretek?

Nem. Mi szerveztük a koncerteket, főleg a Jódli [Somogyi József, aki az első három Junkies-lemezen dobolt – a szerk.], de ő egy idő után már nem vállalta. Én vettem át a feladatot, de klasszikus kényszervállalkozó voltam. Akkor még nem voltam erre alkalmas, nem tudtam leadni időben a plakátot, egyebeket. Aztán ’98-ban úgy összevesztünk Jódlival, hogy az volt, vagy én megyek el a zenekarból, vagy ő.

Min vesztetek össze?

Személyes hülyeségeken. Úgy turnéztunk, hogy nem álltunk szóba egymással. Azóta már jóban vagyunk, pár éve voltam kint nála Olaszországban, motoroztunk a hegyekben, ugráltunk szikláról Cinque Terrén, király volt. Tudni kell, hogy Jódli egy nagyon nehéz természetű ember. Ha húzza a szekeret, akkor az száguld, de ugyanazzal az erővel fékezni is tudja. Amikor kilépett a zenekarból, tudtuk, hogy kell valaki, aki intézi a zenekar ügyeit, mert mi hülyék vagyunk hozzá. Így került a képbe Hangya. Érdekes, hogy az utánunk jövő generációnak ez már sokkal jobban ment. Emlékszem, Halász Feri [Depresszió] mondta mindig, minek lépünk fel kéthetente a Pecsa Sörkertben, mert ha folyton van koncert, akkor nem lesz akkora igény ránk. Ő ezt már 18 éves fejjel összerakta. Mi nem.

A Warner nem segített menedzselni a zenekart?

Voltak elképzeléseik, de nagypályás menedzsereket próbáltak felhajtani, akikkel mi nem illettünk össze.

Az SX7 korszakhatár a zenekar életében? Addig tartott a Junkies klasszikus érája?

Úgy is vehetjük, hogy az előző korszakhoz tartozik, meg úgy is, hogy a következőhöz. Én egy szigetnek látom a zenekar történetében, amikor mindenben kijött a lépés. Örülök, hogy minden korszakunkban tudtunk fontos lemezt írni, és nem az a zenekar vagyunk, amelyik csak régen csinált jó lemezeket. A Mi van veled? Semmi? legalább ennyire fontos lemez a zenekar életében, sok gátat átszakított. Mi mindig a legitimitás határán táncoltunk, azzal a lemezzel viszont Fonogram-díjat nyertünk és vezettük a Petőfi Rádió slágerlistáját, amire már régóta vágytunk. Egy zenekarnak nagyon kell a visszacsatolás, és ez a közönségtől meg is volt, de hiányzott, hogy a szakma részéről is kapjunk visszajelzést, hogy nem tök fölösleges, amit csinálunk.

A Junkies 2009-ben Schvéger Zoltán dobossal (bal szélen)

Hogy érted azt, hogy a legitimitás határán táncoltatok?

Az első Junkies-lemeznél, amin még a Csordás Tibi énekelt, a grafikus kijelentette, hogy nem ír rá ilyen nevet a borítóra, hogy Junkies. Ez a hozzáállás végigkísérte a zenekar életét. Sose volt öncélú káromkodás a lemezeinken, mégis mindig megkaptuk, hogy trágár a zenekar. Kaptunk egy stigmát, és ezt éreztették is velünk, főleg az országos médiában, ahol sok helyre nem kerülhettünk be a szövegeink miatt. De aztán a jóakaróinknak köszönhetően valahogy mindig be tudtunk szivárogni, amiért nagyon hálásak vagyunk. És ha ezzel akár csak egy utánunk jövő zenekarnak tudtunk segíteni, már megérte.

Az SX7 után van olyan lemez, aminek tudnátok lemezújrajátszó bulit csinálni?

A Mi van veled? Semmi?-nek simán. Talán a Buli van-nak is. Az jó lemez. Aranylemez. Jövőre meg 25 éves lesz a Nihil, kihozzuk dupla LP-n. Én élvezem ezeket a jubileumi bulikat.

Ma jelent meg az új lemezetek, Kézműves Junkies címmel.

Sokat nevettük, mekkora humbugok a kézműves termékek, bármit eladhatsz kétszer annyiért, ha ráírod, hogy kézműves. Nem konceptalbum, de a dalok többsége a mai fake világról szól. Arról, hogy A szar az új jó. Én most top 3-as Junkies-lemeznek érzem. De nem tudom pontosan megítélni, mert annyit hallgattam, hogy kifolyik tőle a fülem. Térjünk rá vissza egy év múlva.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Horpáczy Dávid