Magyar psycho – Cserna-Szabó András a korskorskorsról (Szövegszerkesztő #02)

Új cikksorozatunkban írók, költők elemzik magyar dalok szövegeit, mesélnek a személyes kötődéseikről, és fejtik meg, mitől lesz igazán jó egy dalszöveg. A Szövegszerkesztőben ezúttal Cserna-Szabó András ír ByeAlex és Tembo duója, a senkise és Hiro (AK26) „ősi, barbár imájáról”, a korskorskorsról Patrick Bateman szemüvegén keresztül. Arról, hogy él és virágzik a Magyar psycho, ahol mindent felfalnak a külsőségek, mi pedig ismeretlen senkise béjbék leszünk: ami agyat és lelket a tévé az emberben hagyott, azt az internet éppen most szívja ki belőlünk.

MAGYAR PSYCHO
(senkise x hiro: korskorskors)
iskolai verselemzés

(BEVEZETÉS)

Nyáron újraolvastam egyik kedvencemet, az Amerikai psychót (továbbiakban AP), Bret Easton Ellis (továbbiakban BEE) zseniális regényét, és olvasás közben rá kellett döbbennem, hogy Patrick Bateman megérkezett hozzánk, Magyarországra. („’95-ben a Baross utcában még jó volt azt hinni, hogy Bateman Manhattanje a Holdon van. De sajnos tévedtem. Bateman Manhattanje itt van és most van. Körülöttünk. Megérkezett. Pat utolért minket a kiélesített ruhafogasával. És nem kegyelmez senkinek.”) Az a messzi-messzi New York-i világ, amit BEE a kilencvenes évek legelején megírt a nyolcvanas évek végéről, az nemcsak hogy landolt e lángoktól ölelt kis országban, hanem már be is költözött, kipakolt, és köszöni, nagyon jól érzi magát. (Eme megdöbbenésemet frissiben meg is írtam.) Szóval él és virul a Magyar psycho, olyannyira, hogy már a költők is megénekelték. Nevezett vers szerzői Alex, Hiro és King BJ, a megzenésített verziót senkise és hiro énekli korskorskors címmel.

   Kedves gyerekek, akkor vágjunk is bele a verselemzésbe.

(TÁRGYALÁS)

A költemény mottóval indul, mely ismeretlen szerzőtől származik: „Yeahyiyoyoyiyoyo”. Persze, eszünkbe juthat erről egy másik híres szerzemény, mely az emberi faj végső elbutulásáról dalol: „Bármerre nézek, hódít már a yo-yo, / Ne kérdezd tőlem azt, hogy mire való!” (Végvári Ádám, Csepregi Éva, Dobó Ferencné: Yo-yo, 1986, tehát nagyjából az az időszak, mikor Bateman vérbe áztatja Manhattant.) De eszünkbe juthat ennek a műnek egy parafrázisa is, mely az emberi idiotizmus helyett a férfimagányt választja témájául: „Egy ősi játék ez a yo-yo, / és hogy ha húzogatom nagyon jó-jó…” (Nagy Ferenc: Yo-yo)

   És a mottó után máris kezdődik a vers:

Michael Kors, jól áll rajtad, béjbe!
Ne takard, hadd lássák, hogy tényleg
Rajcsi vagy, mindenhol egy ékszer,
Megvillan a testeden az éjben.

A mottó szerzője „ismeretlen”, nincs neve. A megszólított szerelmesnek sincs, ő is csak „béjbe”. A dal egyik előadójának „neve”: „senkise”. Csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernő. Mindez jelzi, hogy ebben a világvégi jelenben megszűnt az egyéniség. A nevek lekoptak a személyekről. Mindegy, kit hogyan hívnak. Ismeretlen senkise béjbék lettünk. Mindannyian. Egyformán. Emlékezzünk az AP-ra, BEE ezt írja: „A személyiség immár érdektelen.” Mindenki ugyanolyan lett, „végtére is mindenki felcserélhető akárkivel”. A lélek előbb kiürült, aztán eltűnt. S mivel nincs lélek, nincs egyéniség sem. Már senki sem lepődik meg, ha nem a saját nevén szólítják, ha összekeverik valaki mással, mert oly mindegy, a nevek egy régi világból itt maradt bóvlik, már nem jelentenek semmit. Idővel lekopnak az emberről, eltűnnek.

És ha belülről minden eltűnik, marad a kívül. (Ahogy Bateman fogalmaz: „A felszín, a felszín, a felszín csupán, hol bárki is még valami jelentésre bukkan…”). Bateman nem Bateman, csak egy Armani-öltöny és egy platina American Express hitelkártya. Bateman a zakók, a szuflék és a Talking Heads-cédék mögött tökéletesen üres. Mint egy befőttesüveg, amiből kiettük a barackot. Kong. Ebben a világban ugyanis mindent felfalnak a külsőségek, és nincsen mögöttük semmi.

   A béjbe se Mari, Jolán vagy Irén már, csak egy Michael Kors-próbababa. Csak felszín. A kiüresedett lelken jól áll a MK-kollekció. A szellemi éjben, a civilizációs elsötétítésben csillognak a MK-ékszerek. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a versben egy nevet fedezünk fel. A „Michael Kors” ezúttal nem egy név, ez nem egy menő amerikai divattervező neve. Ebben a szövegkörnyezetben a MK csak egy márka, egy luxuskollekció. A Külsőség Személytelen Istene, amit üres lélekkel és felpumpált szájjal illik bálványozni. A Magyar psycho világában persze luxusnak számít, ha 50 rongy egy szaros műanyag papucs. Ne takard a papucsodat, béjbe, mert ez a papucs vagy te, semmi más! Se neved, se lelked, se egyéniséged, csak ez az 50 rongyos papucsod. Ez vagy te! Mondjuk, ez kurva jól áll rajtad, rajcsi vagy, béjbe! (Boomerek kedvéért idézem a Szleng szótárt a „raj” kifejezést illetően: „Vagány, irigylésre méltó; külsőségekben és viselkedésben valami felett álló minőséget sugalló.”)

Vigyed innen! Az nem is Michael Kors!
Hamisítvány, az eBayről jött fos!
Eredeti kell, csak az eredeti tetszik rajtad!
Michael, béjbe, kiló 20 egy óra.

Ha hamisított a cipőd, béjbe, vagy a nadrágod, rögvest hamisítvánnyá válsz te is, hiszen semmi más nem vagy, csak külsőség – üzenik a sorok szerzői. Nem szépíti meg a lelked a kínai cipődet, béjbe! Mert nincs. Mármint lelked. (Ahogy Bateman fogalmaz: „én, magam, egyszerűen nem vagyok”.) Az vagy, ami a fácsén meg az instán látszik belőled. Ha hamis vagy, nem kellesz! Nekem csak az igazi szépség kell – állítják a költők, és igazuk van. Az esztétika alapfogalmai című könyvben (Władisław Tatarkiewicz a szerző neve, régen ugyanis még voltak nevek) olvasom, hogy a XVII. és a XVIII. században „Hutcheson (előtte pedig Perrault) azt állították, hogy nem minden szépség objektív, hogy belső (eredeti) és relatív (komparatív) szépség is létezik”. Ennek vége. Egyetlen szépség van: a külső (eredeti). Definíciója: nem az eBayről jött fos.

Hiro, ByeAlex és Tembo a korskorskors klipjében.

   A versszak utolsó soráról megoszlanak a vélemények. Egyesek azt állítják, hogy ezt jelenti: a külső (eredeti) szépség ott kezdődik, ha minimum 120 000 forintért veszi valaki az óráját, a lehetőleg MK óráját. Mások itt valami prostitúciós utalást éreznek: az eredeti szépség 120 000 forintot kér egy gyöngéd óráért. Ne tegyünk igazságot! Hagyjuk meg e sort titokzatos kétértelműségében, lebegős misztikusságában!

Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors

Sokan azt gondolják, hogy ez egy refrén, és tulajdonképpen a kommunikáció megszűnéséről szól. Üres robotok üres fecsegéssel töltik ki az üres időt. „Yeahyiyoyoyiyoyo”. A szavak jelentése eltűnt. Nincs már üzenet, nincs feladó és vevő, ezt fejezi ki a luxusmárka folyamatos ismételgetése (ahogy Bateman fogalmaz: „ez a vallomás nem jelent semmit”). Mások a gondolkodás végének költői megjelenítését látják e négy sorban. (Ahogy Bateman fogalmaz: „A gondolkodás hasztalan, a világban nincs többé értelem.”)

   Mindkét véleményben van némi igazság (vagy lenne igazság, ha lenne még igazság, de ahogy Bateman fogalmaz: „Az igazság halott.”), csakhogy valójában ez egy ősi, barbár ima. A Külsőség Személytelen Istenéhez imádkoznak a költők. Régen a barlang falára rajzolták az isteni lényt vagy lényeket, most ráírják a nevét egy műanyag papucsra: MICHAEL KORS, és utána imát mormolnak felé. Üres lélekkel és felpumpált szájjal, mint már jeleztük.

Michael Kors, csak az legyen rajtad,
Szexi lesz, ha sétálunk a parkban.
Mindenki irigyli, ha látja,
Michael Kors óra, ékszer, táska.

Odanézzenek, minden Michael Kors!
Csak azért se takard el, látszódjon!
Korszi a szív, Korszi minden sóhaj,
Michael Kors, kiló 20 egy óra.

Sok újdonságot már nem közöl a költő, de azért van itt még egy nagyon fontos részlet. A szex. Az igazi dugáshoz nemcsak a test, de a lélek is kell. Ám a lélek már nem tud gerjedni, mert nincs. A lélek elesett, eddig oké. De talán már test sincsen? Csak az óra, ékszer, táska? Lehet, hogy az MK-felszín alól már a test is eltűnt? Vagy csak megszűntek a test szexuális funkciói? A szex ugyanis már csak annyit jelent, hogy sétálunk a parkban, és elélvezünk attól, hogy irigylik a cuccainkat. Kik irigylik? Az ún. „szegények”, akiknek nincs pénzük MK cuccokra. Bateman továbbmegy: neki már nem elég az ún. „szegények” sárga irigysége, ő arra gerjed, hogy felkoncolja a kihalt utcán kéregető hajléktalant, akinek kiserken bőre alól piros vére.

A senkise, azaz ByeAlex és Tembo.

  A világvégi barbárok ezután megint imádkoznak egyet barlangjukban, amit ők plázának neveznek:

Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors

Michael Kors, a szívem yours.
Jól áll, jól. Michael Kors.

Na, az utolsó két soron látszik, hogy pár évtized alatt mennyit tud változni a világ. Egykor (80-as évek) még a Skála Kópé azt énekelte, hogy az ő szíve mindig a vásárlóké. Most már a vásárló nyújtja át szívét a Márkának. Ahogy azt BEE megírta, a jóléti társadalomban a fogyasztó mániákussá, függővé válik, és a végtelen és öncélú fogyasztástól totál kiüresedett lélekbe beköltözik az Ördög vagy a Téboly. Ez esetben a megtébolyult fogyasztó szívét adja a barbár bálványnak. Látom, ahogy kitépi, és átnyújtja.

Yes, of course.
Michael, Michael Kors.
Az sem rossz:
Nike Air, Nike Air Force.
Jön már értem a Concorde,
Hidd el, nem kell a Tom Ford.
Itt csak egy, ami komfort,
És az mindig a Kors volt.
Csajomnak kéne egy Rolls-Royce,
Kedvenc színe a rose gold,
De amivel jár egy Corsa,
Így nem lesz Michael Kors-a.
Michael Kors, kiló húsz egy óra,
Van is nálam kiló húsz apróba’.

A világ felosztása megtörtént. Vannak dolgok, amikre azt mondjuk: „komfort”. És vannak dolgok, amelyek kívül vannak a komfortzónán: például a Tom Ford (ezt igazából nem értem, kiló 20 egy TF napszemcsi) és a fapados Corsa. A komfortzónához tartozik még például a Rolls-Royce, a Nike Air Force (ezt se értem, 30-40 rugós cipővel már rajcsik vagyunk?), és a Concorde (ezt meg majdnem 20 éve kivonták a forgalomból). A „kiló húsz apróba’” és a „kedvenc színe a rose gold” fordulatokból kiderül: a Külsőség Személytelen Istene egyben a Cash és az Arany Istene is.

Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors
Michael Kors, Michael, Michael Kors

Három a barbár igazság. A harmadik ima is elhangzik tehát. Zárlatként.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Michael Kors (@michaelkors) által megosztott bejegyzés

(BEFEJEZÉS)

Ahogy Bateman fogalmaz az AP-ban: „A történelem hanyatló korszakába érkezett, ám alig egy-két emberen látszik, hogy tudatában van (…)”

   Ezen emberek közé tartozik senkise és hiro.

   A Magyar psycho világát festik elénk költészetükkel: ami agyat és lelket a tévé az emberben hagyott, azt az internet éppen most szívja ki belőlünk. A korskorskors a végső világvége árnyékában élő emberiség lelki rajzát adja. Üresség, unalom, lelketlenség, reménytelenség, értelmetlen fecsegés, a külsőség káprázata, fogyasztásba fulladó létfelejtés, bálványimádás.

        „A katarzis elmarad.”

        „NINCS KIJÁRAT”

        „Viszlát a pokolban!”

A Szövegszerkesztő korábbi cikkei:

Kiss Tibor Noé a Leukémiáról

Cserna-Szabó András-fotó: Csibi Szilvi (Nők Lapja)

A Szövegszerkesztő rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.