"Nincs nekünk más, csak mi magunk" - Coby Sey: Conduit (lemezkritika)

Sötét és klausztrofób a Mica Levi, Tirzah mellől is ismert Coby Sey debütáló albuma, de reményt is nyújt. Posztgrime, vagy ha ennél megfoghatóbbat akarunk, akkor kábé ez Tricky legjobb korszakának 2022-es változata. Ez a kritika először a Recorder magazin 98. számában jelent meg, Coby Sey most szombaton lép fel a Trafóban, az UH Fest keretén belül.

Coby Sey a CURL kollektívához tartozik, társai például Mica Levi és Tirzah; Dean Blunt és Kelly Lee Owens mellett is feltűnt már. Szokás posztgrime-nak mondani (úgy értve, ahogy a posztpunk viszonyult a punkhoz); jó közelítés még Tricky legjobb, ezredforduló előtti korszaka.

Sey ráérős, kissé ritmizált, stilizált szövegelése (nem rapje) nem feltűnősködik, de súlya van. Lassú hiphop-ütemek kattognak; a háttérben disszonáns elektronika ólálkodik; előkerülnek ritmikusan pulzáló zajok, free szaxofonok, netán több-kevesebb dub.

Az album nyomottan, zajosan kezd, kicsit lazít, aztán a Night Ride fojtott és dühös technója lep meg. Az Onus első pillantásra egyszerű, ámde valójában zavarba ejtően poliritmikus ((majdnem)anti)csúcspont. A Reprise bő öt perc tripthop + free jazz rákészülés után jut el a szövegig, és abba fut bele, hogy „get active!” Nem egészen, de majdnem megnyugtató a záró ambient.

Ha engeded, a lemez hamar beszív klausztrofób világába, de sok hallgatás után is mond újat.

Előadó: Coby Sey

Cím: Conduit

Kiadó: AD 93

Megjelenés: 2022. szeptember 9.

Műfaj: posztgrime-poszttriphop

Kulcsdal: Onus

8/10

Rónai András