Rövid betegség után, seattle-i otthonában elhunyt Alan White, aki 50 évig dobolt a progresszív rock alapzenekarában, a Yesben, de játszott John Lennon Imagine és George Harrison All Things Must Pass című lemezén is. 72 éves volt.
Alan White az angliai Peltonban született 1949-ben, 12 évesen kezdett dobolni, egyik első fontosabb bandája a Griffin volt, amelynek koncertjét egy este John Lennon és Yoko Ono is megnézte 1969-ben. Másnap csörgött White telefonja. „Helló, John Lennon vagyok” – mondta a hang, mire White lecsapta a kagylót, mert azt hitte, egy barátja szórakozik vele. Szerencsére a telefonáló kitartó volt, és újra hívta, White pedig felvette, gondolván, mi van, ha tényleg John Lennon telefonál? Tényleg ő volt, és megkérdezte, van-e kedve vele Torontóban játszani. Másnap. White-nak volt.
„Reggel egy fekete limó gördült be az ajtónk elé, és mentünk a Heathrow reptérre. Ott várt John és Yoko, mindketten nagyon barátságosak voltak. Aztán kicsapódott a férfivécé ajtaja, és kilépett rajta Eric Clapton. Ő volt a gitárosunk azon az estén” – emlékezett vissza 50 év távlatából a dobos, aki fiatalon (húszévesen) természetesnek vette, hogy hirtelen ilyen jó társaságba csöppent, csak később esett le neki, mekkora ugrás volt neki, hogy a kis pubok után a 22 ezer fős torontói arénakoncerten találta magát, ilyen társaságban. Aztán pedig Lennonéknál, ahogy az Imagine-t veszik fel.
GRANDIÓZUS ARANYKOR, SOFT ROCKISTENEK, AORKESZTRÁK.
„John nem sokat pepecselt a részletekkel. Megmutatta a dal szövegét, eljátszotta a zongorán, aztán beszálltunk. Így csináltuk mindig az olyan nagy Lennon-daloknál, mint az Imagine, a How Do You Sleep?, a Jealous Guy és a többi. Emlékszem, amikor egyszer az Instant Karma!-t játszottuk az Abbey Road Stúdióban, rám nézett, és azt mondta, „Bármit is csinálsz, csináld tovább”, és ebben ki is merült a technikai eszmecserénk” – mesélte.
White tovább mélyítette a Beatles-kapcsolatait, miután George Harrison hallotta őt Lennonnál dobolni és meghívta az All Things Must Pass felvételeire. Szó volt arról is, hogy belép Paul McCartney zenekarába, a Wingsbe, de erre végül időhiány miatt nem került sor. White ugyanis 1972-ben a Yeshez csatlakozott, miután az eredeti dobos, Bill Bruford kilépett; White-nak egy hétvégéje volt megtanulni a dalokat, mielőtt elindult a Close to the Edge amerikai turnéja (amin az előzenekaruk az Eagles volt). White dobolt már a Yes egyik legambíciózusabb lemezén, az 1973-as Tales from Topographic Oceanson, 1976-ban pedig kiadta első (és egyetlen) szólólemezét, a Ramshackled-öt (majd 2006-ban is kihozott a Yes inaktív periódusában egy kvázi-szólólemezt, a White-ot).
A ’80-as években Chris Squire basszusgitárosával, akivel annak 2015-ös haláláig a Yes ritmusszekcióját alkották, XYZ néven egy triót is létrehoztak (a harmadik tag Jimmy Page volt), de a felállás csak pár demót ért meg. White rengeteg mindenkivel játszott élete során, Joe Cockertől Ginger Bakeren át Billy Prestonig. Az elmúlt években egészségi állapota miatt már nem tudta végigjátszani a Yes-koncerteket, de a műsor egy részében színpadra állt velük, és az idei turnéjukra is elkísérte volna őket, amelyen a tervek szerint a Close To The Edge 50. születésnapját ünneplik. A turnét Alan White-nak emlékének ajánlja a zenekar.
Alan White dobszólója az 1998-as budapesti Yes-koncerten a Sportcsarnokban:
