"Vécére sem volt időm kimenni, nemhogy örülni" - Breier Ádám-interjú

Csinált dokumentumfilmet Havannában élő magyarokról és Krasznahorkai Lászlóról, első fikciós nagyjátékfilmje a Lefkovicsék gyászolnak című szívmelengető dramedy, amelyben az anya (Máhr Ági) halála miatt sok év után hazatér a fiú (Szabó Kimmel Tamás) és kénytelen felvenni a fonalat az apjával (Bezerédi Zoltán). Breier Ádám író-rendezővel beszélgettünk pocakos családapákról és kíváncsi biztonsági őrökről is. Ez az interjú először a Recorder magazin 111. számában jelent meg.

Honnan jött a Lefkovics név?

Nekem a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában volt a bármicvóm, és volt ott egy bácsi, akit Lefkovics Sándornak hívtak, de mindenki csak Córesz bácsiként ismerte őt, mert mindig ott ült a sarokban és azt ismételgette, hogy “ez már szar, gyerekek, córesz van, ez már szar”. Nekem ez annyira viccesnek tűnt és összekötődött ezzel a névvel. A Napsugár fiúkban is mondták, hogy amiben k betű van, az vicces.

Szabó Kimmel Tamásnak egész sokat kell héberül beszélnie a filmben. Először olyan embert kerestetek erre a szerepre, aki tud héberül?

Megnéztünk héberül beszélő amatőröket is, de egy idő után rájöttünk, hogy ezt csak egy profi színész tudja eljátszani. A nyelvi coach letesztelte Tomit és azt mondta, jó füle van, menni fog neki. Eléggé rettegtem, hogy mennyire fog ez leesni a vászonról, de már többen látták a filmet, akik jól beszélnek héberül, és tökéletesen elhitték, hogy Tomi valójában tud héberül.

Eléggé elváltoztattátok Szabó Kimmel külsejét ezzel a hajjal, a szakállal, a kalappal és a szemüveggel, csak néha villan ki, hogy ő amúgy egy jó pasi. Nehéz volt elérni, hogy ne villanjon ki többször?

Direkt mondtam neki, hogy a híres Szabó Kimmel-mosolyt maximum a legutolsó jelenetben lássuk. Ő egy ortodox családapa, aki pocakos és nem olyanokkal foglalkozik, hogy jó pasi-e vagy sem. Ha az ember végignéz Brooklynban vagy Jeruzsálemben az ortodox férfiakon, mindegyik ugyanolyan szörnyen néz ki a nyolc réteg ruhában, szakállban, kalapban. Kértem Tomit, hogy kezdjen el zabálni, volt másfél hónapja pizzát enni. Vallásos családapák között én még nem láttam olyat, aki sportos lenne. 

Szabó Kimmel Tamás a Lefkovicsék gyászolnak című filmben

Mikor találkoztál életedben először Bezerédi Zoltánnal?

Gyerekkoromban apukám berendező volt filmekben, elég sokat lógtam a Mafilm bútorraktárában. Több filmben is elsütötte a saját lakásunkat helyszínként, például a mi szobánk volt Szandi gyerekszobája a Szerelmes szívekben. De ami ennél is emlékezetesebb volt, hogy Bezerédi Zoli szétverte a fürdőszobánkat az Ördög vigye című film forgatásán. Én kábé hatévesen az előszobából néztem, ahogy egy óriás kalapáccsal szarrá darabolja a fürdőszobánkat. Mekkora buli már ez a filmezés, mindenképpen ezzel kell foglalkoznom - gondoltam akkor.

Bezerédi figurája egyszerre elviselhetetlen és szimpatikus. Ezt a kettősséget kerested?

Az elején általánosságban aggódtam, hogy a hetven év körüli magyar színészek közül ki az, akiről elhiszem, hogy zsidó és elhiszem, hogy bokszedző. Mert zsidóból van sok, de általában értelmiségibb karaktereket látok. Maga ez a közeg, amiben játszódik, a pesti zsidóságon belül is egy szűkebb, prolibb közeg. Nekem már elég hamar az volt a fejemben, hogy Zoli lesz a nagypapa, de megnéztünk jó pár másik színészt is. 

Bezerédi Zoltán a Lefkovicsék gyászolnak című filmben

Nem szeretnél filmet csinálni arról a pesti zsidó közegről, amiben élsz?

Ennek a filmnek is ez volt a kiindulópontja, de aztán a karakterek elkezdték diktálni a forgatókönyvet és elvitték egy másik irányba. Ez engem sokáig zavart is, aztán el kellett fogadnom. De én is érzem, hogy az értelmiségi pesti zsidó közegben még van filmes potenciál.

Mit gondoltál a forgatás első napja végén?

Gondoltam, hogy kemény lesz, mert semmire nincs idő. Rendezőasszisztensként lenyomtam jó pár filmet elsőfilmes rendezővel, és sosem értettem, hogy miért vágnak olyan savanyú képet. Most csinálják az első filmjüket, hát miért nem örülnek? Most egy kicsit megértettem, mert a vécére sem volt időm kimenni, nemhogy örülni. Azt éreztem, ha itt elkezdek örülgetni, akkor egy snittel kevesebb.

Máhr Ági és Bezerédi Zoltán a Lefkovicsék gyászolnak című filmben

Az isteni Máhr Ági játssza a nagymamát, aki meghal a film elején. Őt miben láttad először?

Már Az állampolgárban beleszerettem, aztán a Legjobb tudomásom szerintben is szuper volt. Ő nem tud rossz lenni, bármikor behozza a hétköznapiságot. Amikor az egyik próbára jött, mesélte, hogy kérdezték tőle, hogy mit forgat a nyáron: “mondtam, a Lefkovicsék gyászolnakot, csak az a baj, hogy engem”.

A film nagy felfedezése a bokszoló fiút játszó Váradi Roland. Hol találtátok őt?

Megnéztünk jó pár színészt erre a szerepre, de egyikkel sem működött, mert azt a gyermeki naivitást senki sem tudta olyan hitelesen hozni, mint aztán Roland, aki 14 éves volt a forgatás idején. Nem ugyanaz, hogy valaki játssza a hülyét, vagy valaki fiatal és rácsodálkozó. Az utolsó pillanatban találtuk meg Rolandot az egyik bokszteremben, és egy darabig nem volt biztos benne, hogy el akarja vállalni, de aztán végül az edzőjén keresztül sikerült hatni rá. Ő volt a legjobb munkásember a forgatáson, mindig készen állt és a legprecízebben csinálta.

Milyen volt szembesülni azzal, hogy hogyan próbálja a forgalmazó eladni ezt a filmet? A plakáttal, az előzetessel, a marketinggel.

Egyrészt nagyon jó látni, hogy emberek azon dolgoznak, hogy eladják. Folyamatos harcban állok velük, hogy nem ilyen ez a film, meg máshogy kéne, de végül mindig kiegyezünk. Nehéz belőni, hogy mi az, amire bejön a közönség, mi az, ami hat. Nehéz átütni a falakat, hogy foglalkozzanak valamivel, és annyi tartalom van, hogy mindent meg kell tenni, hogy a filmre irányítsuk a figyelmet. Minden rendező arra vágyik, hogy csak az ő filmjével foglakozzon mindenki. Azonnal álljon le a Deák tér és kezdjétek nézni. Hát mit jöttök-mentek itt?!

Breier Ádám és Szabó Kimmel Tamás a New York-i zsidó filmfesztiválon

Több évig dolgoztál ezen a filmen és mindenféle nehézségek után végre elkészült. Hogyan tekintesz rá most?

Meg vagyok vele békélve. Azt látom, hogy alapvetően működik, hat az emberekre. Van benne egy csomó kompromisszum, vannak dolgok, amik engem bántanak, de van benne egy csomó dolog, ami meg jobb lett, mint reméltem. Nekem az volt a legmeghatóbb, hogy a New York-i vetítésen egy fal volt a biztonsági őr előtt és ő végig lábujjhegyen állt, hogy lássa a filmet a falon túl. Ki-be járkáltam és amikor visszamentem a végén még mindig ott állt lábujjhegyen és kukucskált. Kérdeztem tőle, hogy hogy tetszett, azt mondta: funny, very funny.

interjú: Varga Ferenc
headerfotó: Paseczki Lidia