A huncut képű, mellékesen briliáns portlandi rapper, Aminé (polgári nevén: Adam Aminé Daniel) felhőtlenül derűs negyedik albumához (TWOPOINTFIVE) nem más fog kedvet csinálni, mint egy másik Ádám, tavaly júniusi címlapfiúnk, 2021 legnagyobb nyertese a magyar újhullámos hiphopban: Beton.Hofi. Ez az írás először a Recorder magazin 90. számában jelent meg.
Megtörténhet, és gyakran meg is történik, hogy rendezőelv nélkül kerülnek elénk dolgok. A múltkor azon kaptam magam éjjel háromkor Redditen, hogy nyolc perce nézek egy palit, aki pelikánoknak szájharmonikázik Balin, majd egy „King Edward VII’s custom love chair”-képcsokron morfondíroztam el, hogy „jesszum, mik vannak”.
„ENGEM A MONDATOK ÉRDEKELNEK, NEM A RÍMEK” - címlapos interjúnk Beton.Hofival
Ebben a tébolyban különösen izgalmas kérdés, hogy van-e létjogosultsága az albumformátumnak. Minek kell történnie ahhoz, hogy ne indítsak el valami mást, aminek hangja is van? Nekem kell a karakter, akivel tudok azonosulni, akinek érdekelnek gondolatai és érzései, és kell egy izgalmas univerzum, amiben történnek a dolgok a főhőssel. Így tud lakmározni a bennem lévő fiktív rapsztár / katasztrófaturista / szerelmes álmodozó: emígyen maradok rajta valakin – akár egy albumon keresztül.
Nekem ilyen Aminé. Színes, kísérletező és slágerérzékeny - főleg ezek a flörtölős, városban téblábolós, fülledt hangulatok. Az alapok bonviván lüktetése kioldja a gravitáció mufurc konokságát. A szövegek pedig okosak, lazák és tele vannak humorral, akárcsak a klipek.
Nincs meg, hogy találtam rá. Arra emlékszem, hogy nyár van, és menthetetlenül imádom a Riri című klipjét, de annyira, hogy érdekel, hogy ki ez, miket csinált eddig. Azt képzelem róla, hogy ugyanolyan jól elrotyognánk a Baross utcai kormányablak várójában, mint egy aljas kertibulin, mert mindenhol önmaga. A „képzelem róla” fontos, mert nem volt padtársam, nem ismerem az anyjáékat, passz.
Végtelenül sok jó zene van, de tartós figyelemhez szerény személyem szerint kell a történet, neki pedig jók vannak.
"NAGYON DURVA ERŐT AD ÖNMAGADNAK LENNI" - Beton.Hofi a
mozgalmas tavalyi évéről mesélt podcastunkban
Tatánk aktuális lemezére már azért bőven nemzetközibe’ volt: négy év alatt három nagyalbum, Billboard, Jimmy Fallon, Marvel, Grammy-jelölés. Ismeri a siker spektrumait, rendelkezik egy belső referenciával, hogy mi az, ami működik tőle, legutóbbi korongja pedig kifejezetten introspektívre és tartalmasra sikeredett. Emiatt izgalmas a TWOPOINTFIVE, ami bár tele van műfaji jellemzőkkel, egyáltalán nem egy ortodox újvonalas hiphoptartalom. Druszám talán még sosem volt ilyen bohém.
Nem extrém mértékben, de az alapvetően R&B- és trapétlapon megjelentek hyperpop-receptek, az alaplébe főtt house, pop és dance. A bátran piszkált, csavargatott vokálok és a viszonylag rövid számhosszok pörgős és a figyelmet jól stimuláló összképet alkotnak. Ezt erősíti a vizuális megjelenések harsánysága (albumborító, Charmander-klip) vagy Rickey Thompson komikus kiszólásai, amik kicsit olyanok, mintha a következő lemezemen Kajdi Csaba köpné fel az interlude-okat.
Szummázva ez egy vidám, könnyű, de izgalmas szórakozás a 16:20-as megsüppedés alá a kanapén, vagy krúzolás közben, autóban.
Kedvenceim: DIMDIDUMDUHDUH (elreppensz), CHARMANDER (nagyon fülbemászó a női vokál sample), meant2b (olyan, mintha egy kazettás Nintendo belsejében tubiszódáznék).
Mozis sajtszósz nagyanyád linzerével, hülyén hangzik, de működik. Kipróbáltam.
- - - - - - - - - -
Beton.Hofi headerfotó: Miki357
