Utazáspótlék és endorfinban gazdag zenék. Weyer Balázs a Hangvető zenei pályázatairól és balkáni együttműködéseiről.

Online és offline fesztiválok, újszerű koncertfilmek és egy nagyszabású, nemzetközi érdeklődést kiváltó program a Balkánon: járvány ide vagy oda, a Hangvető igen aktív mostanában. Weyer Balázs programigazgatóval beszélgettünk.

Van olyan terület, amiben a járvány a világzenét, folkot másként érintette, mint a zenei élet más részeit?

A világzene jellegzetesen utazásfüggő, és emiatt a fesztiválok vagy elmaradtak, vagy nagy mértékben változtatniuk kellett a profiljukon, helyi zenekarokkal kitölteni a műsort. Fontos az is, hogy a világzene sok embernek egyfajta utazáspótlék. Más kultúrák megismerésének az egyik formája, mint ahogy az utazás vagy az indiai étterembe járás vagy a mágikus realista regények olvasása is. Ezzel nincs semmi baj, bár tudjuk, hogy vannak ennek giccses formái is.

Ez látszódott a számokon is?                                                                      

Streamben mindenkinek „jót tett” a covid, bár ez sovány vigasz. Amit mi láttunk, hogy a 2021-es, online Budapest Ritmo iránt komoly érdeklődés volt itthonról és külföldről is. Ez köszönhető részben talán annak is, hogy mi nem streamelt fellépéseket csináltunk, mert azok csak elveszik a koncertekből a jelenlét élményét, viszont nem adnak hozzá semmit – úgy gondoltuk, hogy adjunk inkább filmszerű élményt. Rendezőket és előadókat hoztunk össze, klipszerű rövidfilmeket készítettünk, vagy másként fogalmazva félig-meddig dramatizált koncertfelvételeket különleges helyszíneken. Így olyan dolgokat is meg tudtunk mutatni, amik koncerten nem reprodukálhatók, mint például Cserepes Károly gyűjtésekből készült remixeit vagy soundscape-jeit. Ez annyira megtetszett nekünk és a visszajelzések szerint másoknak is, hogy minden évben fogunk csinálni filmeket, amire pályázattal keressük az előadókat. A 2022-es, újra offline Ritmónak más szempontokból is a korábbinál jobban része lesz a filmprogram: zenei dokumentumfilmekkel, filmpályázattal, ráadásul új helyszínnel, a Toldi mozival együttműködve.                   

                                                             
Más digitális területeken is nagyon aktívak voltatok.

A lezárások elején elkezdtük feltölteni a FolkEurópa kiadó régebbi katalógusát a digitális felületekre, amire korábban nem volt időnk. Dalkímia címmel indítottunk podcastot is – ez egyébként amolyan kapcsolatpótlékként nagyon felvirágzott, rengetegen kezdtek podcastot csinálni, és sok köztük a jó minőségű.

A két Tranquilo-playlistünk is nagyon jól sült el. Ezeket a 2020. márciusi lezárások első napján indítottuk el azzal a céllal, hogy jó vibe-ot vigyünk az együtt karanténozó emberek életébe. Az otthon dolgozó szülők és az otthon tanuló gyerekek között az egyik konfliktusforrás, hogy milyen zenét hallgassunk. Az volt a célunk, hogy egy generációkon átívelő playlisttel segítsünk ezen. A Tranquilo Night és Light nemcsak világzene, a válogatás elve inkább neurobiológiai, vagyis hogy sok endorfin és sok oxitocin legyen a számokban. Máig kapunk leveleket a hallgatóktól, ami ezt alátámasztja, illetve zenekaroktól a világ minden tájáról, hogy szeretnének bekerülni.

A Hangvető vezeti az EU-támogatással működő MOST Music projektet is, kilenc szervezetet összefogva. A neten is látszik, hogy komoly az érdeklődés a program iránt, például az online beszélgetések több ezer nézőt vonzottak.

Ez valamennyire minket is meglepett, bár nyilván ezért kezdtünk bele. Budapestről nézve talán annyira nem látszik, de a Balkánon ez egy nagy dolog lett. Mostanában sokat jövök-megyek a térségben, toborozzuk a második körbe a jelentkezőket, és sokat találkozom olyanokkal, akik az elsőben vettek részt. Nagyon lelkesen számolnak be a tapasztalataikról, arról, hogy milyen sokat segített nekik a MOST – annak ellenére, hogy szinte semmi nem úgy valósult meg, ahogy elterveztük, online megoldásokra kellett áttérnünk, hiszen az egész program 2019 decemberében indult, és 2020 elején lett volna az első élő találkozó. Ehhez képest idén nyáron sikerült összehozni az első élő eseményt.

Ez egy összetett program, ami négy területen nyújt képzést, mentorálást, szakmai összeköttetéseket, gyakornoki lehetőségeket: zenészeknek, menedzsereknek, fesztiváloknak és más fellépőhelyeknek, végül pedig van a „városi kreatív” kategória, amiben önkormányzatok és más városi kulturális intézmények vesznek részt. Mivel a konzorciumban igen fajsúlyos szervezetek szerepelnek – például a WOMEX-et is szervező Piranha, az EXIT fesztivál alapítványa, a Songlines magazin, illetve három európai kulturális főváros, Veszprém, Újvidék és Temesvár –, ezért a képzés végén komoly helyekre tudnak elmenni a résztvevők gyakornoknak. A zenekarokat pedig meghatározó showcase fesztiválokra tudjuk elvinni. Az is látszik, hogy a tudás és a karrier mellett az önbecsülésben is sokat ad a program, hiszen a Balkánon sokan érzik úgy, hogy ők Európa lesajnált része.

Jóval összetettebb ez a program, mint a legtöbb kulturális együttműködés.

Úgy álltunk hozzá, hogy ha lesz erre EU-támogatás, akkor azt úgy költsük el, hogy tartós változást érjünk el. Két évet töltöttünk a partnerek keresésével és a problémák feltérképezésével. Azt találtuk, hogy hiába vannak nagyon jó zenekarok a Balkánon, gyakran nem tudják kifutni magukat, mert nincsenek helyben olyan menedzserek, cégek, akikkel dolgozhatnának. Aki kijut a világpiacra, az jellemzően nyugati szereplőkkel dolgozik, így az eredmény nem jut vissza a térségbe, nem fejleszti a helyi piacot.  Ezért képezünk szakembereket, segítünk cégeknek elindulni. A négy év alatt 1000-1500 ember fog részt venni a programban, és ha megmaradnak az itt kialakult kapcsolataik, akkor az már egy látható változás lesz. Erre a módszertanra már nemzetközi érdeklődés is van, több térséggel tárgyalunk, ahol szeretnék egy hasonló programmal megerősíteni a helyi szcénát. Jelentkeztek potenciális partnerek Kanadából, Közép-Ázsiából, Szicíliából és Brazíliából.

Már csak néhány nap van pályázni zenei filmek készítésére és showcase-koncertekre az áprilisi Ritmóra:

¡Nosnach-fotó: Horváth Győző.

Weyer Balázs-fotó: Nagy Illés Szilárd.