“Az egész világból zenét csinálni” – Madárdaltól elektronikáig: Cserepes Károly portréja

Cserepes Károly zenei esztétikájának különleges, természetes varázsa és azonnal érezhető gravitációja van. A dalaiból áradó nyugalom viszont nem a harmóniára való törekvésből, inkább pont hogy az egész pályáját meghatározó újító, felforgató hozzáállásából születik. A hetvenes évek népi kulturális hullámától egészen a mai elektronikus technikákig “elszármazott” művésszel a ma este 9-től ingyenesen megnézhető különleges koncertfilmjének bemutatója előtt (Budapest Ritmo Online, első nap) Weyer Balázs a Hangvető Podcast adásában beszélgetett.

Zörejek, utcazaj, madárhangok – Cserepes Károly fülének a beszűrődő beszélgetések, a természeti hangok az igazán érdekesek. Olyannyira, hogy főiskolás korában anyaggyűjtés gyanánt bemikrofonozta a fákat, és magnetofonnal vette fel a madarak hangját. Tíz évvel járt a kora előtt, hisz a ‘80-as évek elejéig itthon samplinget, azaz hangmintázást nem nagyon használtak. “Olyan anyagot kerestem, amiből érdekes zenét lehet csinálni, ami még nem jön ki a könyökünkön” – mondja.

Cserepes Károly és Weyer Balázs teljes beszélgetése a Hangvető Podcaston:

A formabontó művész nehéz gyerekkora ellenére, vagy pont azért kapaszkodott a zenébe: “Hatéves voltam, mikor a szüleim elváltak” – meséli Cserepes, aki a válás után Ábrányi Emil zeneszerző otthonában nevelkedett, nevelőanyja tanította zongorázni, majd otthonról elkerülve a népi hangszerek felé fordult. Így érkezett meg az életébe a Vízöntő zenekar, akikkel 16 évig zenéltek együtt.

A Vízöntő a ‘70-es évek táncházmozgalmi időszakában a kulturális robbanás egyik nyertese volt: azon kevesek egyike, akik a táncházak helyett és mellett külföldön is turnézhattak.

“Nagyon sikeresek voltunk, ha nem is egzotikumnak, de forradalmároknak tűntünk a szemükben, mert hát azért a Vasfüggöny mögül jöttünk ki” – meséli. A hazai koncertjeikre viszont önkritikával gondol vissza. “Egy évben egyszer csináltunk budapesti koncertet, akkor ott voltak a családtagok, barátok. Engem mindig bosszantott, hogy nem objektív a közönség.”


A polgárpukkasztás, vagy ahogy ő fogalmaz, a “gátlástalanság” már ekkor is ott volt a munkájában – a táncházmozgalom hagyományőrző táborával ellentétben ő inkább “hagyományhasználónak” tartja magát, és olyan felvételekhez is hozzányúlt, amelyekhez ma már nem feltétlenül merne. Így tekint például egy siratóra, amely Sebestyén Márta Szerelmeslemezére került rá. Vakmerőségét, a tiszta forrás “bepiszkolását” a ‘80-as években nem mindenki díjazta – egyszer egészen verekedésig fajult a helyzet közte és egy hagyományőrző “ortodox” közt. Mára azonban a világzene és az ambient befutásának köszönhetően ezek az ellentétek kevésbé kiélezettek.

A Vízöntő 16 éve alatt számtalan színházi, filmes produkcióban is dolgozott, alkalmazott zenét írt – ekkoriban alakult ki egyedi zenei esztétikája is, amit zenetanárként a tanítványainak is átadott. A ‘80-as években fokozatosan itthon is megjelenő zenei újítások, mint a már említett sampler, egyre nagyobb szerepet kezdtek játszani a zenéjében.

Ahogy Weyer Balázs rámutat, a XX. században a felvétel-technológia gyakorlatilag a kőbaltától az űrhajóig fejlődött – és ezekkel a folyamatokkal együtt tágult Cserepes Károly zenéjének horizontja is.

“Sokszor gondolok rá, hogy micsoda fantasztikus véletlen, hogy most születtem, pont most. Gyerekként volt egy álmom, hogy milyen jó lenne az egész világból zenét csinálni, és ahogy elindultam a pályámon, megjelentek a feltételek.”

A művész, aki a zene technikai, “bütykölős” oldalát is kifejezetten élvezi, legújabb lemezein, mint a Bartók-műveket feldolgozó Big Slalomon vagy a Blacklake-en, már nem felkutatható archív felvételeket újít fel. A már nem élő adatközlők dalait úgy restaurálja, hogy azok újra hallgathatóak, használhatóak legyenek. Ez a fejlődés, a lehetőségek határtalansága végtelenül izgatja: “Mintha egy festőnek először csak fekete-fehér festéke lenne, aztán mire 30 éves lesz, megjelenik a színes festék.”

Viszont ez a technikafüggőség hátrány is, és az egyik fő ok, amiért nem egyszerű feladat Cserepes Károlyt színpadra állítani – bár nem is példa nélküli. 2007-ben például Szalóki Ági énekével és Fekete-Kovács Kornél trombitájával alakult meg az IPOMEA formáció, ami néhány közös fellépés erejéig izgalmas teret hozott létre az archaikus népzene és az elektronikus zene közt – ”madárhangokkal meg mindennel”, ahogy a lemezen szólt.

Idén a Budapest Ritmo Online keretében Karcis Gábor vetített vizuáljával és Kálmán Mátyás rendezésében kel életre Cserepes zenéje. A Füvészkertben, három hideg éjszakán keresztül, face mapping technikával felvett művészi koncertfilm lesz 14 év után az első alkalom, hogy Cserepes Károly közönség elé lép – ez egész biztos nem valósulhatott volna meg egy offline fesztiválon, így furcsa módon a járványhelyzet egyik nagy nyereménye.

A különleges koncertfilm előzetese:

(X) Cserepes Károly filmszerű, életközeli, kifinomult zenéje és a Karcis Gábor - Kálmán Mátyás rendezőpáros szinte meditatív vizuális világa közös filmjükön, a Budapest Ritmo Online-on jelenik meg május 10-én. A fesztivál a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében Magyarországon ingyenesen követhető.

budapestritmo.hu

facebook.com/budapestritmo