Egy fantasztikus hangú énekesnő Nebraskája. Angel Olsen: Whole New Mess (lemezkritika)

Angel Olsen karrierjét mindig is a változással együtt járó növekedés jellemezte, ami a tavalyi grandiózus, himnikus All Mirrorsban csúcsosodott ki. Most pedig ahelyett, hogy tovább fokozná a fokozhatatlant, kiadta ugyanezt az anyagot minimalista hangszerelésben, ami St. Vincent közelmúltbeli albumpárjának hasonló koncepciójával rokonítható. Jó ötlet volt? Lemezkritika a Recorder magazin 82. lapszámából.

Előadó: Angel Olsen

Cím: Whole New Mess

Kiadó: Jagjaguwar

Megjelenés: 2020. augusztus 28.

Stílus: énekes-dalszerző, indie rock

Kulcsdal: Waving, Smiling

Amikor Angel Olsen tavaly megjelentette a grandiózusan barokkpopos All Mirrorst, azt is elárulta, hogy a dalokat eredetileg Phil Elverum templomból átalakított stúdiójában, az Unknownban vette fel sokkal minimalistább hangszereléssel - és most meg is jelentette az eredeti verziókat. A Whole New Messnek azonban épp emiatt hagyni kell némi időt, amíg el tudunk vonatkoztatni a mindkét albumra felkerült számok először hallott verzióitól, és nem puszta vázként tekinteni rájuk. Utána viszont elképesztő lesz hallani, hogy mennyire erős énekesnő igazából Olsen, ha a hangszerelés elég teret hagy a hangjának, és hogy mennyire más jelentéssel töltődnek fel azok a bizonyos sorok. Míg az All Mirros esetében bizonyos értelemben a prezentáción volt a hangsúly, most kizárólag rajta; a 2010-es debütáló EP, a Strange Cacti óta nem volt ennyire sebezhető és intim. Bátran odatehető a lemez akár Bruce Springsteen Nebraskája mellé is.

8.5/10

Kollár Bálint