St. Vincent: MassEducation (Lemezkritika)

A tavalyi Masseduction album dalait új módon, lecsupaszított formában bemutató St. Vincent-lemez más kontextusba helyezi a korábbi számokat. Arról hogy ez mennyire hatásos, illetve hogy mit ad hozzá a szerzeményekhez, kritikánkban olvashattok.

St. Vincent - MassEducation

Kiadó: Loma Vista Recordings

Megjelenés: 2018. október

Stílus: acoustic pop

Kulcsdal: Masseduction

Álságos arról panaszkodni manapság, amikor egy egyszerű Instagram-fotó is hosszas előkészítés és utómunka eredménye, hogy St. Vincent életműve túl steril, túl kidolgozott, túl megtervezett. Tény, hogy Annie Clark faltól-falig belakta St. Vincent perszónáját – olykor még interjúhelyzetben is képes benne maradni a karakterben. Sőt: tavalyi, Masseduction című lemezével újabb mélységeit mutatta meg annak, főképp szövegileg. Clark ebben Jack Antonoff producer hatását látja – ám az már saját döntése volt, hogy idén meztelenre vetkőzteti a sok helyütt 2017 legjobbjának választott albumot (meg magát is a borítóra).

KORÁBBI ST. VINCENT-INTERJÚNKAT ITT OLVASHATJÁTOK!

A Thomas Bartlett zongorakíséretével (ő egyebek mellett Sufjan Stevens producere) felvett album emberi, izgalmas, de nem forradalmi. Megmutatja, milyen jó énekesnő és dalszerző Annie Clark – furcsa mód azonban mégsem feltétlenül a dalok a fontosak, hanem a közlés és a kiváltott érzések. (E tekintetben egyébként, és itt-ott hangzásban is Tori Amost idézi az anyag.)

Míg egyes dalok – mint 2007-es Marry Me-t, illetve a tavalyi Prince Johnnyt trilógiává bővítő Happy Birthday, Johnny – már eleve szinte kiáltottak az egyzongorás átiratért, akad, amelyik képes meglepni.  Gondolná-e például bárki, hogy a Masseduction zongoraátirata konkrétan Gershwin futamait idézi? A Pills refrénjében az eredetinél is evidensebb az Óz-musicalfim–áthallás (The Merry Old Land Of Oz), a Los Ageless-nek meg kifejezetten jót tesz az egyszerűség: sallangok nélkül (amelyek persze csak az akusztikus verzió felől tűnnek sallangnak) valóságos érzelmi hullámvasúttá válik.  

ST. VINCENTTEL HOSSZABBAN EBBEN A CIKKBEN FOGLALKOZTUNK!

Ez a MassEducation legfőbb erénye: megmutatja, milyen erős volt az alapanyag, mielőtt konceptualista módon fényesre polírozták. És ugyanez, ami miatt némi keserűség mégis vegyül a hallgatásba: ez tudható volt anélkül is, hogy felfejtettük volna a rétegeket. Emiatt pedig a MassEducationnek mindig is lesz valamiféle furcsa bizonyítás jellege, ami alapvetően ellentétes St. Vincent-jelenséggel. Aztán persze lehet, hogy ez is csupán játék az értelmezési lehetőségekkel, és Annie Clarke a háttérben remekül szórakozik a nagy megfejtéseken, hiszen a lényeg annyi: ez a lemez jó. Nagyon. Így is, úgy is.

8/10

Csepelyi Adrienn