Angel Olsen: All Mirrors (lemezkritika)

Az amerikai folk és indierockos dalszerző-előadó három évvel ezelőtti, rockos erősítésű lemezét karriere addigi legjobbjának neveztük, de az All Mirrors talán még annál is erősebb lett. Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.

Előadó: Angel Olsen

Cím: All Mirrors

Kiadó: Jagjaguwar / [PIAS]

Megjelenés: 2019. október 4.

Stílus: singer-songwriter, kamarapop-rock, elektronika

Kulcsdal: Tonight

Az énekes-dalszerző egy interjúban elmesélte, hogy az All Mirrorsnak két változata is van: egy szólóban felvett, akusztikus („a saját Nebraskám”) és a már hallható, amin közreműködött többek közt egy tizenegy fős nagyzenekar is. Utóbbi alapján pedig el sem tudom képzelni, hogyan fog majd az előbbi hangzani, neadjisten működni. Mert bár Angel Olsen karrierjét mindig a változással együtt járó, minden értelemben vett növekedés jellemezte, ezekre a dalokra nem lehetett felkészülni. Grandiózus, hatalmas koncerttermekbe való himnuszok, amik talán még Kubrick filmjeiben is működnének. De a legjobb bennük, hogy Olsen hangja még a rengeteg rétegen is átüt, gyomron markol és nem enged. Már csak egy budapesti koncert hiányzik, mondjuk a Müpában.

9/10

Kollár Bálint