Az új évtized megkerülhetetlen remekműve. Fiona Apple: Fetch The Bolt Cutters (lemezkritika)

Nyolc év után jelentkezett új lemezzel Fiona Apple, a köztes időben a nyilvánosságtól elzárkózó énekesnő csak nagy ritkán adott hírt magáról sorozatfőcím- és reklámdallal, tüntetésre írt protestrigmussal, feldolgozásokkal és kollaborációkkal. A Fetch The Bolt Cutterst sem előzték meg beharangozó számok, sőt, az eredetileg októberre tervezett megjelenést a kiadó aggodalmai ellenére hozatta előre Apple a koronavírus-járvány miatt. Nem tudhattuk tehát, milyen oldalát mutatja majd meg 2020-ban. Apple azonban nem görcsölt ilyen kérdéseken, egyszerűen csak leszállította az új évtized talán első igazán megkerülhetetlen remekművét.

Előadó: Fiona Apple

Cím: Fetch The Bolt Cutters

Kiadó: Epic

Megjelenés: 2020. április 17.

Stílus: artpop

Kulcsdal: For Her

Fiona Apple ötödik lemeze két szóval: felszabadulás és felszabadultság. Szabadság mindenfajta gátlás, kötöttség, külső vagy belső norma alól, ami azért meglepő, mert az énekes-dalszerző eddigi életművére se mondhattuk volna az ellenkezőjét. Önazonos, öntörvényű, kalandvágyó, kompromisszummentes albumoknak tűntek, és azok is, erre tessék, volt még egy rétegnyi bilincs, ami lefogta Apple kreativitását. A szabadság és az elvárásoknak való fittyet hányás tetten érhető például abban, ahogy véget érnek a Fetch The Bolt Cutters dalai: sohasem úgy, ahogyan számítanánk rá, vagy ahogy a szám megelőlegezi. Tónusváltás, kutyaugatás, emberi nyávogás, kakofóniába rejtett motyogás, mélázó áriázás – csupa meghökkentő, ál- és valódi zárlat.

A felvillanyozó spontaneitás, rendetlen és rendezetlen játékosság nemcsak a finisekre igaz, a tizenhárom számos lemez egészét, összes aspektusát áthatja a termékeny kísérletezés. Ott van a még a The Idler Wheel…-nél is ösztönösebb, perkusszióra kihegyezett, házi készítésű hangszerelés (a dalok többségét Apple saját otthonában vette fel maroknyi alkotótársával az elmúlt öt év során); a sok dinamikai, dallambeli, ritmikai, prozódiai és nyelvi játék az első dal korántsem esdeklően elnyújtott személyes névmásától a zárószám mantra-repetíciójáig. Ott van a forma érzelmi regiszterekhez igazított intenzitásában: a női rivalizálás ellen érvelő Ladies lágyabb jazz-popos soundja élesen elkülönül az Under The Table megaláztatásokkal szembeszegülő elbeszélőjét aláfestő, dagályként áradó vonósszekciójától. És Apple a hangját se használta még ennyire céltudatosan és sokoldalúan: precíziós torpedóként talál telibe (For You), dacos-dühös (Newspaper), hálásan emlékezik (Shameika). „I grew up in the shoes they told me I could fill” – meséli a címadó dalban, de ezzel a lemezzel levette a satubszoros cipőt, és magabiztosan lépdel végig kapcsolatai, barátságai, férfiakhoz és - még inkább, hangsúlyozottan - nőkhöz való viszonya, hibái és felismerései földre szórt kacatjai közt. Felszabadító.

9.5/10

Huszár András