A megjósolhatatlan kakaós csiga. Levontam a tanulságokat. Az éjfél két arca, szívhez szóló lombtalanítás, kényelmetlen és mai. Metróablak, felpörgött ötletparádé, Németh Szilárd. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Iamyank folyamatosan jelen van a zenei életben, ezért meglepő, hogy hosszabb ideig nem adott ki semmit - legalábbis ezen a néven -; aztán tavaly ősszel tért vissza egy kiadvánnyal. Most viszont gyors egymásutánban jött kettő. A nagyszabású az újabb: az Ensemble Live at CAFe Budapest Iamyank 15 éves pályájának első koncertlemeze. Az egész a Művészetek Völgye felkéréséből indult; ahogy a sajtóanyagban írja: "fél évem volta arra, hogy megírjak egy teljesen új anyagot szimfonikus hangszerelésre anélkül, hogy erről bármit is tudtam volna korábban." A projekt 2018-as nyári bemutatkozása után a következő, hasonló felállású fellépések mind mások voltak, "minden koncertet felvettünk és levontam a tanulságokat, így kezdtem mindig újra, de mégsem teljesen nulláról". Végül a 2019 októberében a CAFe Budapesten "csak úgy könnyedén, természetesen ott volt minden, ahol lennie kellett." A négy vonóssal, egy fuvolással, effektezett elektromos gitárrral és zongorával-szintikkel játszott koncert a dallamos neoklasszikus zene irányába is tesz gesztusokat (bár a kifejlett, hangsúlyos dallamosságig nem jut el), a másik végponton pedig a hangzó textúrákra, finom elmozdulásokra, hullámzásokra építő ambient van; az album egésze ezek között mozog. Sem azt nem mondanám rá egyértelműen, hogy neoklasszikus zene, sem azt, hogy ambient, és ez a köztesség éppen az egyik fő erénye. A koncertlemez előtt, minimális hírveréssel jelent meg márciusban a februárban rögzített in case of emergency EP. A finoman ellebegő számok a hangszerek "párbeszédének" alapötletére épülnek a kísérőszöveg szerint. De itt se számítsunk dallamokra, inkább törékeny, "ha nem figyelsz oda, észre sem veszed" gesztusokra - de érdemes odafigyelni, például mert nagyon izgalmas, ahogy egymáshoz kapcsolódnak a motívumok, a "zenei párbeszéd" a szokásosnál sokkal izgalmasabb értelmét megmutatva. Honlap, Facebook
A Jazzbois tavalyi bemutatkozása nagy hullámokat vetett (ez volt az a lemez ugyebár, amit az Okayplayer is felfedezett), nem meglepő tehát, hogy komoly nemzetközi csapatot tudott összeszedni a Blunt Shelter kiadó az ebből készült remixalbumhoz. A kiindulóponthoz hasonlóan a remixek is a jazzes instrumentális hiphopnak hol a funkybb, hol az álmodozósabb oldalához tartoznaki. Az eredeti hangulatától a legtávolabb pont az egyik magyar remixelő, The Drumlord viszi a maga számát. A Midnight Drop eredetijét is méltán nevezték el az éjfélről, de a remix az éjszaka másik, sötétebb arcát mutatja. A másik magyar remixelő egyébként BluntOne lesz, de az ő száma még nem került bele a 420 örömére kihozott, az album nagyobb részét tartalmazó adagba. Facebook
A húszéves Apnoé sajátos műfaji keveréket játszik: alternatív / indie rock találkozik náluk a finomabb magyar világzenei hagyományokkal, csipkelődő-humoros vagy odamondó szövegek a versfeldolgozásokkal. SziaBori című albumuk is bejár több végletet, hol mulatásra invitál, hol bekeményedik, hol pedig ellágyul. Van dal "az elengedésről és az idősek tiszteletéről", no meg arról, hogy "ha egy megkezdett kakaós csigából megkínálnak valakit, teljesen megjósolhatatlan, hogy az illető a külső karimáját, vagy a belső puha részét fogja-e letörni" - ahogy a Lángoló Gitárokon az albumot számról számra bemutató cikkben olvashatjuk. Facebook
A Budapest Juke kollektíváról többször írtunk már. Ide tartozik KHMTGZ, akinek Teardown című kiadványán ennek megfelelően hipergyors ritmusokkal és szétvagdosott hangmintákkal, no meg ezek között üres terekkel találkozhatunk. A fenyegető cím ellenére ez a juke-nak a kifejezetten funky, nem egyszer egyenesen vicces változata, amit bátran lehet ajánlani azoknak is, akik csak most barátkoznak a műfajjal. A záró, címadó szám pedig igazi ötletparádéval, ravasz absztrakciókkal és old school jungle dobokkal lep meg. Facebook
Az EXILES új kiadványa egy split: xrc és noheadchicken számai váltogatják egymást. Mindketten ismétlődő, lassan változó szintimotívumokra építik a jellemzően 5-7 perces számokat, de pont azért izgalmas, hogy felváltva jönnek, mert a kiadvány így bemutatja, hogy mennyi mindent lehet kihozni ebből az alapképletből. Nagyjából azt lehet mondani, hogy noheadchicken közelebb áll a klasszikus szintis zenékhez, illetve határozott ritmusokat használ - de nála is rengeteg olyan ötlet (hangzás, torzulás) hallható, ami megzavarja a kézenfekvő asszociációkat. Xrc-t pedig mintha jobban érdekelné a hangzás és az, hogy milyen struktúrákba lehet rendezni ennek váltakozásait - gondolná az ember a kiadvány első felében, hogy aztán a flybettle mókás programzenéje, majd a lombtalanítás szívhez szóló melankóliája kizökkentse a gondolatmenetből, majd a lemez zárása végleg összezavarja. EXILES Facebook
Az EXILES márjusban pedig Bartha Márk 18 című albumát fogja kiadni. A zenész - akivel itt olvasható interjú - testvére, Bartha Máté készített hozzá hosszú felvezető videót, amiről ezt mondta a Stenknek: "évekkel ezelőtt, utazásaim során (New York, Mumbai, Budapest) vonat és metróablakokból készített felvételeket vettem elő, és ezeket rendeztem folytonos, mozgó szövetté." A látszólag egyszerű trükkre (úgymint tükrözés) építő videó megbabonázó és pompásan, de nem szolgaian illeszkedik a zenéhez. Honlap
Antilope Kid több komolyabb munka után legutóbb a Szia uram című hülyéskedéssel állt elő, és - mint Linczényi Márkó interjúnkban mondta - őt is meglepte a siker. A következő szám hasonló stílusban fogant, Vegán wok a címe, és a videójában még Németh Szilárd is bejelentkezik. A 24.hu-n volt a premierje. Facebook
A Jazzékiel új lemezéhez - amiről itt írtunk kritikát - elkészült a második klip. Jakab Péter azt mondta róla a 24.hu-nak: csak annyit kért a rendezőtől, Szabó Árontól, hogy "legyen kényelmetlen és mai." Továbbá "külön érdekes, személyes vonatkozású eleme, hogy egy nagyon régi, gyerekkori barátom a video főszereplője, akivel hosszú évtizedekig nem találkoztunk." Facebook
Összeállítás: Rónai András
