Óramű pontossággal reagálunk a zenére és érezzük azt, amit kell – Linczényi Márkó-interjú

2020.02.23. 09:03, RRRecorder

linczenyi_marko.jpg

Az ember kiszámíthatóan, óramű pontossággal reagál bizonyos zenei hatásokra, mondjuk meghatódik, ha az a bizonyos dallam megszólal – ezt állítja Linczényi Márkó, aki a témáról előadást tart március 3-án a Dalszerző Expón.  Ennek kapcsán beszélgettünk a tavaly elbúcsúzott The Kolin frontemberével, aki Antilope Kid néven számos reklám- és filmzenét jegyez, valamint virális poénkodástól politikus rapig sok minden egyebet csinál.

Azt írod az előadás felvezető szövegében, hogy „az érzelmi és fiziológiai hatások teljesen kiszámíthatóak, az emberi szervezet és lélek óramű pontossággal reagál az őt érő akusztikai hatásokra”. Ezt teljesen komolyan mondod, vagy ez inkább figyelemfelkeltő túlzás?

Komolyan gondolom: vannak olyan érzelmi, fiziológiai és esztétikai hatások,  amik kultúrától függetlenül működnek. Megnézték például különféle, a világtól elzárt törzseknél, hogy egy pentaton skála milyen érzelmi reakciókat indukál; a testükre helyezett elektródákkal mérték, hogy mi történik a hallgatóban, és az is ezt bizonyította: vannak ösztönösen bizonyos érzelmeket kiváltó dallamsorok. De ezt mindannyian ismerjük a saját életünkből is: vannak olyan dallamok, amiket hallva a barátnőmmel egyszerre érzékenyülünk el. Persze van esztétikai hatás is, tehát ha például nem szeretsz egy műfajt, az ezt valamennyire korlátozza. Mindez nem azt jelenti, hogy van egy recept arra, hogyan lehet patikamérlegen előállítani a tökéletes zeneszámot. Számomra ebben az a legfontosabb, hogy ez a zene és zenekészítés egy újfajta megközelítése. Amikor alkotóként mindig ugyanazokba a zsákutcákba jutunk, akkor jót tesz egy újfajta szemlélet, ami segít látni az erdőt a fától.

Beszélni fogsz „a közösségi hálókban megjelenő legdivatosabb érzelmekről” is. Ez mit jelent?

Azt is vizsgálni szokták, hogy a közösségi hálókban milyen érzelmi hatású tartalmakra jön a legtöbb kattintás, mondjuk az empátia vagy a düh, a felháborodás stb. mennyire ingerli fel és motiválja interakcióra az embereket. Nagyon érdekes, hogy ez hogyan függ össze a zenével, vagyis a dalok által keltett érzelmek közül melyek a legvirálisabbak. Mondok egy példát: a nosztalgia nagyon virális érzelem (elég csak megnézni a Kádár-kor iránti nosztalgiára építő oldalak sikerét), ami igen erősen jelen van a zenében is. Hogy más ne mondjak, a magyar alternatív zenék nagy része leginkább ezt a hangulatot hordozza. Egyébként más területeken, például a vizualitásban is meg lehet figyelni ilyen ösztönös érzelmi reakciókat, amikre nagyon építenek a legnagyobb tech cégek is. Nem véletlen, hogy meglátjuk a Tinder logóját és szexelni akarunk, vagy a LinkedIn logóját és kapcsolatokat akarunk építeni, az Instagram logóját és menők akarunk lenni. Ezek mind pszichológiai érzelmi zsarolások; a színek, a formák ugyanolyan játékot űznek velünk, mint a popzene.


A zeneiparban mennyire használják tudatosan ezeket a hatásmechanizmusokat? Mert öntudatlanul biztosan működnek.

A témaválasztásnál biztos, hogy mindenki figyeli, mik az aktuális, virális témák, és próbál azokról írni. Érdekes például, hogy a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a klímaváltozás témája mennyire megindult a popzenében is. És nyilván sokakban megvan az a szándék, hogy minél több emberhez eljusson a zenéjük. De amikor leül megírni a számot, akkor nem hiszem, hogy bárki képes úgy gondolkodni, hogy „most egy ilyen zenei fokra lépek, mert akkor azt az érzelmet indukálom, hogy...” Az igazán jó alkotók ezt öntudatlanul működtetik. Paul McCartney nem azért facsarja ki a szívünket, mert ezt elhatározta és eszerint írta meg a dalt, hanem azért, mert őszinte, és ezt úgy meg tudja csinálni, hogy az ő őszinteségétől kifacsarodik a szívünk.

Te alkalmazott zeneszerzőként és felkérésektől függetlenül is írsz dalokat. Az előbbi minőségedben jobban figyelsz ezekre a hatásmechanizmusokra, mondjuk reklám- és filmzenéknél?

Furcsa módon azt vettem észre, hogy pont azok az alkalmazott zenék mennek át komment nélkül (vagyis anélkül, hogy a megrendelő módosítást kérne), működnek magukban és lesznek jók a képpel együtt, amiknél sikerült elengedni a megfelelési kényszert. Sokkal kreatívabb vagyok akkor, ha nem korlátoznak bizonyos elvárások. Úgy alkotok, hogy először nagyon pontosan meghatározom a játékszabályokat, kijelölöm azt a terepet – aztán viszont ezen a terepen úgy mozgok, hogy már semmi nem korlátoz. Akkor sikerül jól a zene, amikor ebben teljesen elengedem magam, és akkor születnek torzszülöttek, amikor az ember túlságosan meg akar felel valaminek. Amikor saját dalt írok és kísérletezhetek, akkor szeretek azzal a szabadsággal játszadozni, ami ilyenkor megadatik. Aztán persze a legjobb az az, amikor úgy talál be valami, hogy nem azért készítetted, hogy betaláljon. Például a Szia uramot saját magam szórakoztatására csináltam, és én vagyok a legjobban meglepve, hogy másoknak is tetszik, mások is röhögnek rajta, nem csak én.


A Dal+Szerző interjújában mondtad, hogy a Kicsit úgy volt a kedvenc dalod az Egynyári kaland zenéi közül, és az is ment a legnagyobbat. Az pont olyan dal és pont attól jó, hogy nem könnyű megmondani, hogy milyen is a hangulata, az érzelmi világa.

Igen, ezek az ún. kevert érzelmek. Amikor a fókuszcsoportok tagjait megkérdezik, hogy mit éreznek, jellemzően kevert érzelmeket mondanak, és meglepő módon a pozitív és a negatív előjelű érzelmek általában együttesen állnak fönn. Mondjuk szomorú egy dal, de egyben empátiát kelt, ami pedig jó érzéssel tölt el.

Az előadás mellett listening sessiont is tartasz a Dalszerző Expón. Ott is ez lesz a középpontban?

Nem, ott produceri füllel kell majd ráhallgatnom a zenékre. Ebből a szempontból is elmondható, hogy vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, ha az A ligában akarsz versenyezni: hogyan kell egy számnak kinéznie, milyen struktúrája legyen, milyen hosszú legyen. Ezek ilyen bugyuta dolgok, hogy ha az ember egy négy és fél perces számot csinált, akkor utána még ül rajta két napig, hogy abból hogyan lesz 3:45. De közben persze biztos, hogy léteznek egyéni, szabálytalan, de működő megoldások, és remélem, hogy lesz olyan zene a listening sessionön, ami felülírja a szabályt, mert jobb így, mint ha a produceri kézikönyv első fejezete szerint haladt volna.


Ez a dalhosszúság különösen kényes kérdésnek tűnik manapság.

Igen, változnak a formátumok, és ezáltal a művészi tartalmak is. Minden rövidül, és a zene is idomul ehhez, többek között a TikTok miatt is. Egy mostani felhasználónak bőven elég fél-egy perc – már ha egyáltalán belekattintott, mert az első néhány másodpercben úgy döntött, hogy ez érdekli. Kicsit undi, dehát ez van.

Ahhoz képest, hogy korábban a Kolin mellett számos másik projektet futtattál, ma már csak Antilope Kidként adod ki mostanában a zenéidet. Készülsz valami hosszabb anyaggal is, vagy egyelőre inkább különálló számokat adsz ki?

Most készül a következő szám, arról szól, hogy én akkora vegán vagyok, hogy mások helyett is vegánkodok és védem a bolygót. Ugyanakkora hülyeség lesz, mint a Szia uram. One man show produkcióként színpadra is fogok állni, tavasszal lesz a bemutatkozó koncert, és szeretnék majd szeptemberben egy nagyobbat.

Interjú: Rónai András

A harmadik Dalszerző Expo március 2-án és 3-án lesz a Budapest Music Centerben. Linczényi Márkó mellett számos magyar és külföldi szerző, producer tart előadást, workshopot, listening sessiont stb. – többek között Steve Dub, aki a Chemical Brothers állandó hangmérnökeként idén már sokadig Grammy-díját nyerte. Számos program foglalkozik majd a film és a zene kapcsolatának aspektusaival. Teljes program, jegyvásárlás a honlapon. Facebook pedig itt van.

Antilope Kid a Facebookon ittLinczényi Márkó az Instagramon itt található meg. A Majdnem Híres Rocksuliban a brandépítésről tartott mesterkurzusáról itt lehet informálódni.

dex_banner.jpg

https://recorder.blog.hu/2020/02/23/oramu_pontossaggal_reagalunk_a_zenere_es_erezzuk_azt_amit_kell_linczenyi_marko-interju
Óramű pontossággal reagálunk a zenére és érezzük azt, amit kell – Linczényi Márkó-interjú
süti beállítások módosítása