Éld át újra a jampi életérzést! Ha ez nem megy, akkor elvesztünk. Szar egyedül lenni. Élet ez, de minek? Még jó, hogy már a 21. században élük. Szabotázs és hagyomány, újabb kincsek a parlagon, vanillacore. Félúton Japán és a Hold között, pokolian szórakoztató öngyilkos szekta, sötét napok, pohár. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
"Tisztelgés a hazai szerzők remek pillanatai, valamint a főként hangmintákra építkező, a hiphopból eredő zenei hagyományok előtt" - így mutatta be első mixtape-jét két éve itt a Recorderen a The Hungarian Sample Heritage Band - ami nagyjából azonos a Savages Y Suefo duóval. Azt a kérdést is feltették, hogy "mennyi kincs hever még parlagon?" Persze, hogy maradt még kincs, hiszen most megjelent a folytatás - bár mint írják, nem így tervezték, de a mivel minden élő fellépéstől és így a bevételeik nagy részétől elestek, kirakták a Bandcampre. (Ingyen is letölthető, de megköszönik, ha valaki fizet érte.) Az első albumon volt egy kis rap, scratch és ilyesmik, az Uncharted Territory inkább nyugis, finom instrumentális zene, bár akad azért pl. vérbő szving is, illetve a végére egy füttyös sláger. Ami hiányzik, az az előző albumhoz mellékelt bőséges információ a hangminták forrásáról. Savages Y Suefo Facebook
A Lakvar egy ízig-vérig multikulti zenekar: Stuttgartban alapította a magyar-bolgár énekesnő, Péter Hajnalka és az örmény zeneszerző-gitáros Zura Dzagnidze. Van még egy magyar tagja, a sok formációból ismert Papesch Péter basszusgitáros, aztán van még bolgár-török, német és olasz zenész is a csapatban. Bemutatkozó albumuk, a Sabotage And Tradition a különböző kelet-európai hagyományokból, a rockból és a jazzből merít. Aha, szóval ilyen tipikus világzene - gondolhatnánk a leírás alapján, de a Lakvar az átlagnál jóval mélyebbre megy, ami jórészt Péter Hajnalka elragadó, nem egyszer boszorkányos hangjának és előadásmódjának köszönhető. Ha valamihez, leginkább a Meszecsinkához lehet hasonlítani a zenekart a hazai világzenéből. Honlap, Facebook
Gróf Balázs a heavy metal több legendájának készített már klipet, most egy újabb került sorra: a thrash egyik meghatározó zenekara, a Testament. Az ufóhívő, 1997-ben tömeges öngyilkosságot elkövető Heaven's Gate szektáról szól a dal, ami kevésbé könnyed téma, mint a zombiapokalipszis. Ezzel együtt a Nuclear Blast kiadó sajtóközleményében Eric Peterson azt mondja: "már a készülő részleteket is nagyszerű volt nézni, de amikor az elejétől a végéig láttam, akkor derült ki, mennyire vicces és pokolian szórakoztató." Gróf Balázs honlap, Facebook
A múlt héten mutattunk már több karanténklipet, azóta a Kiscsillag is kijött eggyel. "Nem szégyellem, szar egyedül lenni" - ez a refrénje a márciusban kijött Tompa kések album slágeres rockdalának, és ugyan ez a párkapcsolatokra vonatkozik, most ugye új jelentést is kapott. A műfajban olyan sok potenciál nincs azért, a Kiscsillag a hülyéskedős verziót választotta. "Köszönet az asszonyoknak az operatőri munkáért" - írják. Facebook
Az egykori Pegazusok Nem Léteznekből, valamint az Esti Kornélból is ismerni lehet Lázár Ágostont és Lázár Domokost (utóbbi egyébként a Kiscsillag-lemez producere is volt), akik Lázár Tesók néven alapítottak zenekart. "Egy akusztikus duó könnyebb helyzetben van, mint egy hattagú rockzenekar. Össze vagyunk zárva, két akusztikus gitár, egy metalofon és pár mikrofon segítségével egy komplett lemezt fel tudunk venni itthon is" - mondták az új dalt bemutató HVG-nek. Mint a cikkből kiderül, egy egész nagylemezt terveznek, nyáron jelenik majd meg. A videót Papp Zsófia készítette. Facebook
Az Antekirtt Farkas Zoltán (Pál Utcai Fiúk, ex-colorStar, ex-Erik Sumo Band) projektjeként indult, 2015-ben jelent meg bemutatkozó lemeze. A másodikra mostanáig kellett várni, és most már Szinovszki Márton (ex-colorStar, ex-mius) is komolyan részt vett az alkotómunkában. A Being No One nagyrészt modern klasszikus zene, ami a zongora köré épül - noha Farkas Zoltán az albumot bemutató Phenom'enonnak azt mondta, hogy a zongorista megnevezést visszautasítja: "mikor zenét írok, sokszor elakadok, mert a zongoratudásom alsótagozatos, ilyenkor az ügyesebb kezemmel rögzítek szólamokat. Néha többet is, mint amennyit élőben le tudnék játszani. Még jó, hogy már a 21. században élük." Három számban ének is hallható, kettőben Judie Jay, egyben Keleti András; ez az art pophoz közelíti a zenét. Noha a leírás, a cím és a minimalista borító szigorúbb dolgot is sejtethetne, valójában azért viszonylag könnyen megközelíthető, átélhető, érzelmes albumról van szó. Facebook
Takeshi a magyar hiphop legizgalmasabb producerei közé tartozik, kár, hogy jó ideje nem igazán aktív. (2018-ban bővített kiadásban újra megjelentetett 82828 című lemezét itt ajánlottuk melegen.) Új kiadványa sem új, hanem egy gyűjtemény 2007 és 2014 között készült, "különböző válogatásokon megjelent, vagy majdnem megjelent bítekből", túlnyomó részt az S*10 kiadó és a Pocket Rocket stúdió anyagairól. A kilenc szám ismét igazolja a fenti állítást. Takeshi úgy tud nagyon komoly bólogattató potenciállal bíró számokat csinálni, hogy közben rengeteg nagyszerű, meglepő ötlettel, szabálytalan megoldással rakja őket tele. Még akkor is, ha elsőre néhány beat inkább ügyes ujjgyakorlatnak tűnik, közelebbről nézve ezekről is kiderül, hogy jóval többek ennél. Facebook
A Drockstore 2017-ben alakult; "elkapott minket is az ötvenes évek hangulata, és azon dolgozunk, hogy Ti is átélhessétek újra a Jampi életérzést!" - írják magukról. Man Of Devil című debütáló EP-jük ennek szellemében készült, hat hangulatos, lendületes dallal. Facebook
Tigrics tavaly ősszel két kiadvánnyal is jelentkezett, most pedig egy remek EP-vel jött ki. A Stelk a könnyed ritmussal megtámasztott nyitószám után leginkább ambientnek nevezhető, hol dallamos, hol inkább hangulatfestő, melankolikus darabok váltják egymást. Néha viszont visszatérnek a dobok (vagy azok árnyéka), és meglepő irányokba térítik el a zenét. "Moss kezet, mielőtt bármit letöltesz" - szól az utasítás; valamint: "légy szíves, adakozz!" Facebook
A Haramia a fastcore/powerviolence stílust képviseli, cím nélküli bemutatkozó lemezük ennek megfelelően egy-másfél perces gyors, csapkodós, kiabálós, torz riffelős számokat tartalmaz, sok politizálással, ennek megfelelő szövegmintákkal, néha egy-egy meglepő zenei idézettel. A majd' négy perces, több montázs elemet is tartalmazó Jövőképpel zárul a rövid bemutatkozó anyag. A jövőkép pedig ez: "élet ez, de minek?" A Drinkin' Beer In Bandana kazettán is kiadja majd.
A Remix ⟷ Culture egy brooklyni alapítvány, amelynek a küldetése "a zenei hagyományok ünneplése harmóniában a digitális remixelés művészetével"; másképpen: "a célunk a kulturális megosztottság áthidalása a zene, a film és a remixelés átalakító hatalmával" - merthogy ha ez nem megy, "akkor elvesztünk". Eddig brazil, kínai, libanoni, marokkói, szerb és - hiszen ezért szerepel e rovatban - magyar zenészekről készültek felvételek, amelyeknek stemekre osztott változatai szabadon letölthetők és remixelhetők. Mindegyikhez tartoznak teljes videófelvételek, valamint rövid részletek, amiket videóremixben lehet felhasználni. Az első magyar felvétel tavaly jelent meg: Berta Alexandra énekel és citerán játszik népdalokat különféle tájegységekről (szlavóniai, moldvai, dunántúli). A második, amúgy szintén még 2017-ben élőben felvett album pedig nemrég jött ki: Balogh Kálmán, a cimbalom nemzetközileg elismert mestere hallható rajta. Mindkettőhöz van már egy-egy remix, a projekt alapítója, a Marokkóban felnőtt New York-i (és 17 éves korában Bartók gyűjtései által a magyar népzene hatása alá került) Hatim Belyamani (aka HAT) készítette őket. Ezek is hallhatók itt az eredeti felvételek alatt. Remix-Culture honlap, Balogh Kálmán honlap, Facebook, Berta Alexandra honlap
Tavaly ősz óta várunk egy új Új Bála-kiadványra, (ha a Labradors Of Perception "hallucinációs pop-rockját", illetve a Dutch Courage duó mutáns dubját nem számítjuk), de megnyugodhatunk: itt a Grey Gardens. Ezen a megszokotthoz képest kevesebb az agyzsibbasztó savazás és a lo-fi technózás, ellenben van sok-sok minimáldallam mindenféle mókás hangszíneken. Azonban ezek, no meg a dobok annyira fittyet hánynak a mellettük szóló összes többi dolog tempójára, hogy az eredmény ha másként is, mint általában, de szintén meglehetősen agyzsibbasztó(an szórakoztató). Facebook
Rdei több nagyszerű ambientlemezét is ajánlottuk már; amikor négy éve bemutatkozott Magyarradar rovatunkban, akkor említette Morajnapló nevű projektjét. A "drone napló" projektnek idén lett két nagyobb kiadványa, mindkettő finoman úszó hangokból és apróbb, nem tolakodó zörejekből zajokból türelmesen építkező számokat tartalmaz. Nagyon érdekes, hogy nagyjából ugyanabból a minimális eszköztárból mennyire más hangulatú zenék jönnek ki. Az év elején megjelent mrj.01-06. leírása a Bandcampen az: "szívd be és fújd ki a levegőt, érezd magad körül a természetet" - és ugyan ez sem könnyed, de tényleg van benne valami megnyugtató természetközeliség. A március végén megjelent mrj.07-13. leírása viszont ennyi: "sötét napok..." - és ez valóban sokkal nyugtalanítóbb.
Összeállítás: Rónai András
