A néhány éve az Enyhén sós című parádés kisfilmjével feltűnést keltő Nagy Zoltán első nagyjátékfilmjében ügyetlenül nyúl egy #metoo-sztorihoz. Ez a kritika először a Recorder magazin 77. számában jelent meg.
A tinédzsereket érő szexuális zaklatásról két magyar film is készült az utóbbi években, azonban míg a Remélem legközelebb sikerül meghalnod és a FOMO (kritikánk) a kamaszok virtuális világán keresztül közelítette meg a témát, a Szép csendben a klasszikus zene közegébe helyezi a problémát. Megannyi lehetőség lenne a tanár-diák közötti hatalmi viszony vizsgálatára a művészeti szcénán belül, Nagy Zoltán első játékfilmjében viszont csak a szándék van meg.
A bizonytalan rendezés és a kidolgozatlan forgatókönyv a tér-időt, az ok-okozatot, a motivációkat és az emberi kapcsolatokat is zavarossá teszi, emellett a hiteles alakításoknak is odavág – és ez nemcsak a gyerekszínészeken érezteti hatását, hanem az olyan vérpofikon is, mint Schell Judit és Szamosi Zsófia. Máté Gábor ugyan kiemelkedik a karizmatikus és manipulatív tanár szerepében, de egyedül nem tudja elvinni a hátán az egyszerre didaktikus és ködös mondanivalójú filmet.
Szép csendben
mozibemutató: 2019. november 14.
osztályzat: 4/10
szerző: Rácz Viktória
