black midi: Schlagenheim (lemezkritika)

A kurrens gitárzenei színtér leginkább körülrajongott együttesének debütálását túlzás nélkül lélegzet-visszafojtva várta mindenki, de vajon felnőttek-e a Mercury-díjra jelölt Schlagenheimmal az elvárásokhoz? Lemezkritika a Recorder magazin 74. lapszámából.

Előadó: black midi

Cím: Schlagenheim

Kiadó: Rough Trade

Megjelenés: 2019. június 21.

Stílus: avantrock

Kulcsdal: Near DT, MI

Rég övezett új gitárzenekart akkora hype, mint a londoni, a popsztárképző Brit Schoolból jött, felerészt tizenévesekből álló black midit. Az ajnározások egy része szerint „ilyet még soha nem hallottál”, ami biztos van, akire igaz, de kicsit is tájékozott avantrock-hallgatókra nem: posztpunk, krautrock, zajongós improvizáció, mi több: ironikusan „rendes” dalszerű részek sorakoznak itt hol meglepő, hol csak annak szánt váltásokkal. Oké, a színpadias énekléstől a monoton szövegmondáson át a kiabálásig sok mindent magabiztosan hozó frontember legalábbis impresszív (bár érthető, ha falra mászol tőle), a legtöbbek által kiemelt dobos még inkább. A bemutatkozás azonban inkább azt erősíti, hogy élőben biztos nagyot üt (ajánlott a KEXP felvétele; alatta komment: „mint a Slint, a Polvo és a Hella becrackezett orgiája”), de felvételről néhány hallgatás után fárasztó. Szerencsére vannak részek, ahol átjön a mániákusság, a kibukottság, a dalszerű részek iróniája által félig elfedett valódi érzelmek. Ha ezekből több lesz, akkor lesz a Black Midi valóban jó zenekar.

7/10

Rónai András

MÉG TÖBB LEMEZKRITIKA ITT.

Egy nem olyan régi black midi-koncert felvétele: