Kaktus: Yellow Stage (lemezkritika)

Sokszor foglalkoztunk már a pécsi gyökerű Kaktusszal, de most csak igazán, amikor szuper második lemezükről írtunk kritikát.

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2018. május

Stílus: szórakoztató art rock

Kulcsdal: Ashample

Sok műfajt megidéző, instrumentális, elektronikus art rock – látszólag kábé ugyanazt játssza a pécsi Kaktus második nagylemezén, mint a Long Play című elsőn. A pszichedelikus hangulat helyett most kontúrosabb, erősebb, rockosabb az alaphang, vannak zúzások is, illetve határozottan táncos részek (technós döngölés, drum and bass-ritmus, dubstepes kikacsintás). Na meg szörfrock, Másfél-féle pszichotáncrock, és szépségek is, illetve a Spanish Submarine címe sem átverés. Nagy különbség az előző albumhoz képest, hogy ott egy-egy ötletet bontottak ki türelmesen, itt viszont azzal játszanak, hogy egy témából mennyi minden(félé)t lehet kihozni. Kifejezetten érdekes hallgatni, ahogy egy motívum kicsit megváltoztatva, más hangzással hogyan képes különböző stílusú részekben működni. Ez fogja össze a számokat, és menti meg a stílusok-közt-ugrálunk zenék arctalanságától. Meglepően szórakoztató lemez a Yellow Stage, néhol egyenesen vicces, ami nem megy a komoly hangulat és a komoly zenészi teljesítmény rovására.

8/10

Rónai András

a lemez: 

ez pedig a Gránátalma klipje: