„Szétszedtük magunkat, majd újra összeraktuk.” – Margaret Island-interjú

Most hétvégén, augusztus 31. és szeptember 2. között rendezik meg a Dunapestet, melynek keretén belül tucatnyi zenész lép fel a Pontoon, a Népsziget és a Valyo kikötő színpadain. A szombati nap meglepetésvendégeként a Margaret Island is koncertezik a fesztiválon. A 2013 őszén alapított, azóta két lemezt megjelentető és folyamatosan turnézó, könnyed popzenéjével rövid idő alatt komoly népszerűséget szerző zenekar szeptember elején jön ki harmadik, elmondásuk szerint kísérletezőbb, megosztóbb albumával. Többek között erről is kérdeztük a zenekar három alaptagját, Lábas Viki énekesnőt, Füstös Bálint gitárost és Törőcsik Kristóf basszusgitárost, akik elmesélték, miért ezt a nyári fesztiválszezont élvezték a legjobban, hogyan tudják fenntartani a közvetlenséget az egyre gyarapodó közönséggel, és mennyi mindent lehet kezdeni egy énekhanggal a stúdióban. (Fotók: Pályi Zsófia.)

A szombati koncertről annyit lehet tudni, hogy akusztikus hangszerelésű lesz. Mivel készültök?

Füstös Bálint: Időről időre szeretünk kisebb felállású, utcazene hangulatú koncerteket adni, és megkerestek a Dunapest fesztivál részéről, hogy együtt nyithatnánk meg az őszi szezont. Kapóra jött a megkeresés, mert szeptember 10-én fog megjelenni az új lemezünk, és így még megjelenés előtt, akusztikusan is kipróbálhatjuk ezeket a dalokat. Nagyon örülünk neki, hogy Apey is játszani fog előttünk, akinek velünk szemben van a próbaterme; az új lemezen vele is felvettünk egy közös dalt, úgyhogy ha ráér, akkor lehet, hogy felrángatjuk majd a színpadra.

Lábas Viki: Plusz négy évvel ezelőtt még Antoniáéknak [Antonia Vai – szerk.] voltunk az előzenekara, együtt játszottunk még az új Gödör klubban. Azóta ők is nagyszínpadosok lettek, és most a Parkos lemezbemutató nagykoncertünket is ők fogják nyitni – sőt, Apey is ott lesz velünk a Parkban, szóval eléggé összefonódtunk. Ott nagyzenekarral fogjuk játszani azt, amit itt akusztikusan. Igazából hárman szoktunk akusztikus koncertet adni, de most kiegészülünk Gerendás Danival, a dobosunkkal. Idén már játszottunk vele akusztikus koncertet, és elég nagy dobszerkót hozott magával, de reméljük, most majd kicsit egyszerűbbre veszi. [nevet]

A vízpart valamiért végigkíséri a pályátokat, az első fellépésektől az idei nyári tihanyi kompkoncertig. Mit szerettek ezekben a helyszínekben?

LV: Én balatoni lány vagyok, ott telt az egész gyermekkorom, ott nevelkedtem, mindig a víz közelségében, nagy embertömegekben, bulikban szocializálódtam. De mi is nagyon sokat járunk Fonyódra a zenekarral, például alkotótáborozni. Meg ugye ott van a Margitsziget is, mint névadó. A Duna veszi körül, oda is kikapcsolódni járnak az emberek. Amilyen a miliője, amilyen hangulatot áraszt magából a betondzsungel közepén, olyasminek szánjuk a mi zenénket is: hogy megnyugvást, kikapcsolódást jelentsen az embereknek.

FB: Szeretjük, ha maga a helyszín közel áll a természethez, mert az mindig hozzátesz a koncert hangulatához. Nagyon jó volt idén például a Szigligeti várban koncertezni, ahonnan belátni az egész Balaton-felvidéket. Ezek mindig különleges alkalmak.

Ezekhez a helyszínekhez hozzá szoktátok idomítani a koncerteket?

LV: A lüktetését.

Törőcsik Kristóf: Alapvetően igen. Ha olyan az atmoszféra, akkor szeretünk több lassú dalt játszani, kicsit intimebb hangulatot teremteni.

FB: Nyáron nagyon ráálltunk a fesztiválokra, ahol sok pörgős dalt játszunk egymás után összekötve, pontosan felépítve, ilyenkor pedig szeretjük elővenni a másik oldalunkat is.

TK: Néha még a koncert előtti percekben is megvariáljuk a setlistet.

LV: Igen, most volt egy ilyen eset. Elmosta az eső egy kinti koncertünket, ahová fesztivál settel készültünk, és betettek minket egy művelődési házba, ahol ültetve lett volna a közönség. Átírtuk az egész setlistet színháztermi koncertre, majd a turnémenedzserünk felszedette a fél széksort, ami miatt a fele közönség állt, a másik fele ült. Végül újra a fesztiválos setet vettük elő – nem tudom, hogy bejött-e vagy sem, de nem volt egyszerű kezdeni valamit a helyzettel.

Hogyan telt ez a nyári fesztiválszezon?

LV: Szerintem számunkra az elmúlt négy évből ez telt a legjobban. Nemcsak azért, mert most játszottunk a legtöbb nagyszínpadon, fesztiválokon, hanem mert a körülöttünk lévő csapat és a zenekar is annyira összeért, hogy most tudtunk a leggördülékenyebben együttműködni.

TK: Ráadásul a lemezt is nyáron fejeztük be, augusztus közepén. Azokon a napokon, amikor épp nem koncerteztünk, állandóan a stúdióban voltunk. Azt hittem, sokkal jobban el fogunk fáradni, de annyira intenzív volt ez az időszak – mentálisan és fizikailag –, hogy végül óriási löketet adott, és jót tett mindannyiunknak.

LV: Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan fogadják majd az új lemezt, mert elég eklektikus, sokszínű lett. A Margaret Island-családon belül is megosztó, elég sok véleményt kaptunk róla a turnémenedzserünktől a hangmérnökig, és tök jó, hogy ilyen megosztó tud lenni.

FB: Úgy éreztük, hogy ezen a harmadik lemezen szeretnénk új dolgokat kipróbálni, új emberekkel dolgozni, új hangszíneket behozni. Sok szempontból kísérleteztünk. Szétszedtük magunkat teljesen, majd újra összeraktuk. Van, ami egészen hasonló lett, mint a korábbi dalaink, és van, ami meg merőben más.

LV: Gondolatiságban pedig nagyon aktuális, mai. Az eddigi két lemezen régi dalokból alkottunk újat, vagy a régebbi szerzemények szerepeltek rajtuk, most viszont nem került fel sok második lemez előtti dal, hanem inkább olyan élményekből merítettünk, amelyek azóta csapódtak le bennünk. Azért is éljük meg ennyire intenzíven ezt az időszakot, mert most nagyon sok minden történik a lemez kapcsán és velünk is.

Az elmúlt két év koncertjein szerzett élő visszacsatolások mennyire befolyásolták a dalszerzést és a stúdiómunkát?

FB: Abszolút befolyásolták, bár azt szeretjük teljesen el is engedni, hogy hogyan fog megszólalni koncerten egy dal. Sőt, szoktunk játszani vele, hogy egy-egy dal teljesen máshogy szóljon élőben, mint a lemezverzión. De törekedtünk arra, hogy a megjelenés előtt, a tavaszi turnén kipróbáljunk egy-egy készülő ötletet, és előfordult, hogy hasznosítani tudtunk bizonyos visszajelzéseket, vagy azt, ahogy ott kialakult egy energiája, felépítése a dalnak.

LV: Azért elkerülhetetlen a dolog, mert négy éve folyamatosan úton vagyunk, turnézunk. Nem is áll másból az életünk, mint hogy utazunk, együtt vagyunk, színpadon vagyunk, és mindeközben sokszor fura dolgok történnek velünk, amiket utána dalban dolgozunk fel.

Például milyen fura dolgok?

LV: Igazából mi nagyon közvetlenek vagyunk a közönségünkkel. A sulipadból kerültünk a színpadra; nyilván megvolt a küzdés része, de más zenekarok tíz éven keresztül tapossák az útjukat. Ugyanúgy megvoltak a lépcsőfokok, csak nálunk ötször gyorsabban, amiért nagyon hálásak vagyunk a közönségnek. Mivel az elejétől fogva közvetlenek vagyunk velük, azon a határon is történnek furcsaságok, hogy mennyire lépnek be a mi életünkbe, vagy mi az övékbe; ők is elmesélik a saját történeteiket, amelyek hatással vannak ránk, inspirálnak minket.

FB: Meg kellett tanulnunk azokat a helyzeteket kezelni, hogy mivel jár a sok interjú, a sok fellépés, olyan ismeretlenekkel találkozás, akik viszont már ismernek minket. Azt is éreztük, hogy a tavalyi-tavalyelőtti évben nagyon sok koncertünk volt, végigrohantuk rajtuk, nem tudtuk kellőképpen megélni. Idén nyárra megtanultunk jobban a pillanatban is élni, és csapatként együtt dolgozni.  

LV: Bővült a stáb, annyian állnak mögöttünk, mint ahányan mi a színpadon vagyunk. Ez egyrészt felelősség, másrészt jól működő, a konfliktusokat kezelő család szerertnénk lenni. Nagyjából jól vettük az akadályokat, de mindig van mit megoldani, meg kell tanulni a csapaton belül a másik emberrel bánni. Ez a legnagyobb feladat: emberileg normálisnak maradni egymással.

Szembesültetek már azzal, hogy mivel egyre jobban gyarapszik a közönség, ezért a kezdettől meglévő közvetlenségnek jobban határokat kell szabni, nehezebb menedzselni?

LV: Igen, egyre sűrűbben. Néha már hosszabb a dedikálás, fotózkodás és beszélgetés a koncert után, mint maga a koncert, másfél-két órán keresztül kint van az ember, hogy mindenkit végigöleljen...

TK: Ilyen szempontból le a kalappal Viki előtt, én sokszor már elsomfordálnék angolosan a dedikálásról, ő viszont addig nem megy el, amíg az utolsó ember is ott várakozik.

LV: A mai világ pont arról szól, hogy nem foglalkozunk a másikkal, és csak az egó a lényeg, az, hogy megvalósítsd önmagad. Akik odajönnek hozzánk, és végigvárják mondjuk az egy órás sort is, megérdemelnek minden figyelmet. Reméljük, hogy tőlünk ilyenkor kicsit megkaphatják azt az odafigyelést, emberségességet, ami jelenleg hiánycikk.

TK: Az az érdekes a dedikálásokban, hogy van egy szűkebb mag, akiket ismerünk, koncertről koncertre járnak, és kialakul velük valamiféle baráti viszony, de rengeteg ember jön oda úgy, hogy elképzelnek minket valamilyennek, miközben nem ismerjük egymást. Számomra ezt mindig nehéz kicsit megélni, szürreális az az élmény, amikor elkezdenek mesélni olyasmit, amihez nem tudok kötődni, hiába van szó adott esetben arról, hogy nekik mit jelentenek a dalaink. Olyan, mintha lenne egy fal, és ezt nem tudom áttörni.

LV: Túltárgyaltuk! Egy pszichológusnál vagyunk. [nevet]

Visszakanyarodva az új lemezhez: énekben mik az újdonságok rajta?

LV: Vicces, mert az új lemezen szinte mindegyik dalban máshogy szól az ének, ami egyrészt cél is volt, másrészt… Ha nagyon be szeretnélek avatni: elég elbaltázott hangszínem van. Ez valakit vagy irritál, vagy elfogadja. Viszont olyan adottság, amivel sokat lehet kezdeni: benne van a népi, benne van a rock, az üvöltés és a halkan éneklés, a fejhang és a torokhang. A mai napig tanulnom kell, hogy hogyan tudok bánni ezzel a sok  réteggel élőben vagy stúdióban.

Az első dalainkat visszahallgatva még olyan, mintha egy tízéves kislány énekelne egy vödörből, ahhoz képest felnőttem, felnőtt a hangom is, a lelkem is más. Ezen a lemezen váltakozik suttogás, fejhang, vagy épp nagyon mély – eddig mindig magasan énekeltem, most talán még a fiúknak is mély tartományban is énekelek. Voltak énektechnikai kihívások, plusz szeretjük az elektronikus zenét, ezért elkezdtünk hangszínezésekkel kísérletezni, effektezni a hangommal. Arra pedig tökéletesen alkalmas, mert bármit lehet belőle csinálni.

HOGYAN KELL NŐI ÉNEKET HANGOSÍTANI - ÉS EGYÉB PRAKTIKÁK HÁROM PROFITÓL

Említettétek a ranglétrát, amit gyorsan másztatok, másztok meg. Mik a következő fokok, amiket a közeljövőben elérnétek? Vannak célkitűzések?

TK: Abszolút. Nem tudom, mennyire lehet ezekről beszélni…

FB: Konkrétumokról még ne beszéljünk. Inkább az a fontos, hogy mindig legyenek olyan feladataink, amelyeket korábban még nem teljesítettünk, és bizonyos szempontból kihívást jelentenek. Jövőre ötéves lesz a zenekar, bőven lesznek olyan alkalmak, amikor számunkra teljesen új dolgot fogunk kipróbálni.

LV: Szeretjük a különleges helyszíneket, ezekre is nagyobb hangsúlyt fektetnénk. Nyilván rengeteg tervünk van, amelyeknek általában a fele sem valósul meg. A lényeg, hogy ugyanígy szeressük egymást, megmaradjon a mostani szoros kapocs az egész Margaret Island-crew között, tudjunk dalokat írni, legyen mindig mondanivalónk. Zenélni szeretnénk örökké. Mindig felmerül a külföld kérdése. Mi most remekül érezzük magunkat itthon; persze vannak olyan vágyaink, hogy egy-két környező országban koncertezzünk, de az majd vagy jön, vagy nem.

FB: Most, hogy nagy stábbal dolgozunk, nagy színpadokon játszunk, tök jó lenne kipróbálni magunkat, hogy nulláról mit tudunk egy kis klubban kihozni. Ez is egy kihívás lehet majd a későbbiekben.

Zárókérdésnek: melyik az a top 3 vízparti helyszín a világon, ahol nagyon szívesen fellépnétek?

LV: (Kristófhoz) Izlandot bemondod?

TK: Én mindenképpen. Adnék egy északi helyet, az nagyon szép lenne.

LV: Akkor én bedobom az Azori-szigeteket.

(Bálintnak)

Te meg mondd a Dunapestet!

A Margaret Island szeptember 1-jén, szombat este 20:30-kor, a Népszigeten a TRIP Hajón koncertezik. Új lemezük III címmel szeptember 10-én jelenik meg, amelyet premier előtt szeptember 3-án Pécsen, 4-én Szegeden, 5-én Debrecenben, 6-án Győrben, 7-én Székesfehérváron, 9-én Budapesten hallgathat végig bakelitről a közönség a Lemezjátszó nevű programsorozat keretein belül. A lemezbemutató nagykoncertet szeptember 21-én, a Budapest Parkban tartják.