Az 59 éves, algériai születésű zenész elvitathatatlan szerepet játszott a raï zene nemzetközi népszerűsítésében, a Le Parisien gyászjelentése alapján szívinfarktusban hunyt el.
Az 1958-ban született Rachid Taha tízévesen Franciaországba költözött szüleivel, de előtte a hatvanas években már rákapott a raï-nak nevezett, népzenei gyökerű algériai popra, a magrebi térség kultúrájára. Lyonban gyári munkák mellett eleinte DJ-zni kezdett, majd zenekart alapított. A Carte De Sejour (magyarul: „zöld kártya” vagy „tartózkodási engedély”) 1981-től 1989-ig működött, első nagylemezük 1984-ben jelent meg Rhorhomanie címmel, melyet még egy LP követett (21/2).
Dalaira a szülőhazája zenéje mellett a The Clash gyakorolta a legnagyobb hatást, a 90-es évek közepe-vége felé pedig becsatlakozott abba a világzenei sodorba, amelynek részeként a raï Franciaország mellett más külföldi országokban is ismertté és népszerűvé vált. Jellegzetesen reszelős, nyers hangjával, az arab zenét punk érzékenységgel összeházasító fúziós megközelítésével tűnt ki az algériai szcénából.
Első szólólemezét 1991-ben adta ki, legsikeresebb stúdióalbuma az 1998-as, a punk-rocktól az algériai hagyományok irányába eltolódó, a raï ősei előtt tisztelgő, arab hangszerelésű Diwân, rajta a hetvenes évekbeli Ya Rayah című klasszikussal. A három nagy modern raï előadó, Khaled, Faudel és Taha 1998-as közös párizsi szuperkoncertjét megörökítő 1, 2, 3 Soleil című lemez világzenei kordokumentum.
Taha a 2000-es években is folyamatosan dolgozott, folyamatosan a zenei hatások és kultúrák ötvözésével játszott: hol New Orleansban vett fel lemezt, hol Patti Smithszel, Fela Kutival, Damon Albarnnal vagy Brian Enóval lépett fel. Zenéje mellett politikai aktivistaként is harcolt az elnyomás ellen, és felszólalt a rasszizmussal és az intoleranciával szemben. Utolsó lemezét 2013-ban adta ki a The Clashes Mick Jones közreműködésével, a hazai koncertlátogatók a 2013-as és a 2016-os Szigeten is láthatták élőben.
