A pittsburgh-i rapper mindössze 26 éves volt, a TMZ információi szerint drogtúladagolás okozta a halálát. Alig egy hónapja, augusztus elején jelent meg ötödik stúdiólemeze, a Swimming, mely a Rolling Stone magazin szerint „pályája leghatásosabb munkája” volt.
Kamaszként, 14 évesen kezdett rappelni, első mixtape-jét 2007-ben készítette el But My Mackin’ Ain’t Easy címmel. Három további mixtape-et és MC-versenyeken történő sikeres szerepléseit követően a 2010-es Incredible Dope Tour turné hozta meg számára az áttörést, amelyen már teltházak előtt lépett fel. Első lemeze, a Blue Slide Park a független Rostrum kiadónál jelent meg, és így is az amerikai eladási listák élére tudott kerülni; harmadik, 2015-ös albumától, a GO:OD AM-től kezdve már a Warner égisze alá került. Lemezein olyanokkal dolgozott együtt, mint Vince Staples, Thundercat, Earl Sweatshirt, Dâm-Funk és Kendrick Lamar, míg zenei karrierje mellett saját valóságshow-ban is szerepelt az MTV2-n, Mac Miller And The Most Dope Family címmel.
Míg lemezei többnyire pozitív elismertségnek örvendtek – leszámítva egy-egy olyan esetet, mint amikor a Pitchfork tízből egy pontot adott a debütlemezére –, magánéletében rengeteget küzdött a hirtelen népszerűség okozta nyomással, amely drogfüggőséghez és depresszióhoz vezetett; idén év elején ittas vezetés vádjával indítottak ellene eljárást. Minderről nyíltan mesélt a dalaiban is, például a keménydrogokkal kapcsolatos viszonyáról és a fiatalkori halál nyomasztó valószínűségéről is szóló Faces című mixtape-jén, amely azzal a sorral indul, hogy „shoulda died already”, míg a záró Grand Finale-t akkor élete utolsó számának szánta.
A halála előtti napon jelent meg a Vulture-ön egy portréja, melyben hosszan beszélt arról, hogy hogyan kezeli a nyilvánosságot, és azt a képet, ami a szalagcímekből, vagy akár a zenéjéből a közönség fejében létrejön róla. Így fogalmazott a negatív hatásokról: „Nem akarom, hogy mindig csak boldog legyek. Ahogy azt sem, hogy mindig csak szomorú. Nem akarok depressziós lenni. Szeretném, ha lennének jó és rossz napjaim… Nem tudom elképzelni, hogy ne lennének olyan napok, amikor úgy kelek fel reggel, hogy ma kurvára semmihez nincs kedvem. Máskor viszont úgy, hogy repesek a boldogságtól.”
