Visigoth: Conqueror’s Oath (lemezkritika)

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a régivágású, nyolcvanas évekbeli New Wave Of British Heavy Metal és power metál újra divatba jön: a Pitchfork pár hónapja külön összeállítást közölt az addigi felhozatalról, a Visigoth második lemezét pedig még 2018 első félévének legjobb metálalbumai közé is beválogatta. Hogy megérdemelten-e, az már ízlés kérdése, annyi viszont biztos, hogy a zenei eszképizmus rég hangzott ennyire szórakoztatóan.

Kiadó: Metal Blade

Megjelenés: 2018. február

Stílus: power/heavy metal

Kulcsdal: Warrior Queen

A Salt Lake Cityből származó kvintett idei lemeze maga a lándzsára tűzött anakronizmus-zászló. A Conqueror’s Oath ugyanis megjelenhetett volna bármikor a nyolcvanas években és tökéletesen belesimult volna az akkori power/heavy metál felhozatalba: manowaros bombaszt (és szövegvilág), Iron Maiden-es gitárharmóniák, valamint a Manilla Road legepikusabb pillanatait idéző refrének. Hogy a végeredmény mégis több mint egy felvarrókkal telezsúfolt farmermellény muzikális megfelelője, az főleg azért lehetséges, mert a dalok kellően magukkal ragadóak, ragadósak, nem csak Dungeons & Dragons-sessionök háttérzenéjeként működnek.

7/10

Kollár Bálint

a friss lemez: