Ecca Vandal: Ecca Vandal (lemezkritika)

Nincs csodálkoznivaló abban, ha még nem hallottál Ecca Vandalról, erről a dél-afrikai származású, Ausztráliában élő énekesről. Annyi zene van, hogy egyre nehezebb felfedezni olyat, aki nincs benne a mainstream (értsd 21. századi módon: playlistek, Insta, bejáratott online zenei sajtó)-körforgásban. Vagyis kevesebb energia jut azon túl kutakodni, ha meg igen, akkor kicsi az esély adott előadóba belefutni. Pedig Ecca Vandal nagyon is felfedezésre méltó.

Kiadó: Dew Process

Megjelenés: 2017. október

Stílus: indiepop, elektropunk

Kulcsdal: Your Way

Ecca Vandal szülei Sri Lankáról származnak, ő Dél-Afrikában született, a család azonban egy idő után átköltözött Ausztráliába, Ecca Vandal már ott nőtt fel. 2014-ben tűnt fel először közreműködőként, debütkislemeze 2015-ös, első, ötszámos EP-je 2016 legelején jelent meg End Of Times címmel. Grúvos punkrockos dalok szerepelnek rajta, amelyekbe helyenként bekúszik egy kis szinti – inkább dühös kitörés, mint crossover pop az anyag, bár ebben az október végén (csak Ausztráliában) megjelent bemutatkozó albumra átkerült címadó dalban már nagy potenciál villan meg. Semmi különös tehát a sztori, de elég egyszer meghallgatni ezt az egyenpoptól távol eső, mégis nagyon fülbemászó, címnélküli LP-t, hogy ne sok kétségünk legyen afelől, hogy hallunk még a nagyon is különleges előadóról.

Sőt, eléggé biztos vagyok benne, hogy amikor jövőre nemzetközi terjesztésben is kijön majd az album, az idei ausztrál vinylnyomatok ára az egekbe szökik. Azt pedig csak remélni lehet – vagy elképzelni: milyen jó lenne – hogy ez a fajta életteli, energetizáló popzene lemossa Max Martinék szinte már elviselhetetlen, patikamérlegen kimért, szégyenletes stílusgyakorlatait. Merthogy Ecca Vandal nagyjából azt az iskolát képviseli, amit Santigold teremtett meg 2008-as első lemezével, vagy azt a világot hozza, amit Grimes is elektronikát és gitárzenét keresztező legutóbbi albumán. Vandalnál egyértelműbb a punkrockos múlt, abból kiindulva fuzionál indierockot new wave-vel, electropunkkal, változatos, de sosem túl trendi tánczenei ritmusokat és hangzásokat nyers szövegekkel úgy, hogy a dallamérzékenysége mindvégig előtérben marad. A lemez első fele inkább a horzsoló partyrocké, a második inkább a változatos indiepopé, de a színvonal végig kiegyenlített, 2017 egyik legjobb popalbuma ez. Az pedig még inkább kiemeli a tömegslágerzene egysíkúságából, hogy politikus, társadalomkritikus dalszövegeket énekel Ecca, debüt EP-jén például alaposan osztotta a szexuális ragadozókat és az áldozathibáztatókat – közel két évvel a mostani botrányok előtt. A noisettes-es Shingai Shoniwa énekével is rokonságot mutató Ecca Vandal a Prince Of Living című dalához megnyerte vendéghangnak a refusedos Dennis Lyxzént és az egykori letlive.-es Jason Butlert, azaz a poszthardcore talán két legnagyobb énekeslegendáját. Igen, ez pontosan jelzi a produkció rangját.

9/10

Dömötör Endre

a friss lemez: