A Recorder 56. lapszámának fókusztémájával 1997-re csévéltünk vissza (pontosabban csévélt vissza St. Vincent a címlapon). 1997 kronologikus idővonala, a mainstream popzenei trendek és az év hiphop- és elektronikus tánczenei momentumai, aztán 1997 legjobb albumai, valamint kedvenc 1997-es dalaink, plusz az év menő és ciki slágerei után íme az év hazai zenei életének emlékezete. A sorozatot jövő héten zárjuk a Recorder szerzőinek személyes kedvenc nagylemezeivel.
A pezsgő 1995-höz képest álmosabb, átlagosabb 1996 után ismét sűrű és eleven időszak következett a magyar popzenében. A korábbi előjelek után talán ebben az évben látszott a legjobban, hogy tényleg zajlik az őrségváltást. A régiek felvették a generációjukhoz illő pozíciókat, az újak pedig belenőttek a vezetők szerepébe.
MAGYAR ZENE 1996-BAN. MAGYAR ZENE 1995-BEN. MAGYAR ZENE 1994-BEN. MAGYAR ZENE 1993-BAN.
1997-ben tulajdonképpen minden volt a magyar zenei életben. Leginkább eladás, hiszen ez volt a MAHASZ (Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége) által 1991 óta mért legsikeresebb év: 7 millió 825 ezer hanghordozó talált gazdára (és ez a rekord azóta sem dőlt meg). Az 1991 óta tartó fejlődés dinamikája ugyan némileg gyengült, de még így is több mint 300 ezer kiadvánnyal több fogyott, mint 1996-ban. Ekkor a kazettakalózkodás már jól kézben tartott probléma volt, a cd-kalózkodás pedig még nem indult be szignifikánsan Magyarországon. A nagykiadók szolidan versengtek egymással és folyamatosan átrajzolgatták a piaci arányokat, de a meghatározó ekkor már nem az volt, hogy kit adnak ki, hanem, hogy kit játszanak. A szereposztás a következő volt: voltak a rádiós sztárok, akik mellékesen többnyire hakniztak, voltak azok, akik tudtak lemezt eladni, de ha nagyobb produkcióval léptek fel, akkor a koncertezés nekik már nem volt biznisz és voltak a kisebbek, vagy persze leginkább a rockkörnyéki előadók, akik meg nem kerültek be a rádióba, sokszor kiadó sem szerződtette őket, de a klubkoncertezésben jók voltak.
Az 1996-os médiatörvény nagyban szabályozta a zeneipart, már persze nem hivatalosan, mégis meghatározó erővel bírt. A nagy országos rádiók (Juventus, Danubius, 1998 elejétől a Sláger) mellett 1997-re elképesztő mértékben megszaporodtak a regionális és helyi adók, amelyek együttes erővel mindennél gyorsabban tudtak befuttatni egy-egy új üdvöskét. Persze a reklámbevételek miatt a lehető legszélesebb hallgatóságra lőttek (a nagy kereskedelmi rádiók is), így a leginkább középutas popnak, dancepopnak volt a legnagyobb esélye, a rockzene gyakorlatilag pillanatok alatt kikopott a kínálatból. Ugyanez igaz az első igazán jelentős magyar zenei tévére, a Z+-ra, amely szintén 1997-ben, ősszel indult. A fiatal közönség körében ez lett a meghatározó zeneforrás, aki pedig bekerült a rotációba, az befutott. Szintén 1997-es fejlemény a kereskedelmi tévécsatornák indulása, a TV2 szilveszteri Dáridója Lagzi Lajcsival a következő évektől tompította az országot és hozta fel ismét a mulatós zenéket.
A fesztiválok közül a Pepsi Sziget 97-ben sokak szerint már nagyon másról szólt, mint kezdetben, de közben Gerendaiék ebben az évben is elhoztak nagynevű fellépőket (David Bowie, Foo Fighters, Cardigans, Chumbawamba, Faith No More, Apollo 440, a Prodigy meg jól elmaradt és ez az utolsó pillanatban derült ki – azóta mondjuk pótoltak). Ekkor startolt a hangerő-háború is Tarlóssal. Annak is béke lett a vége.
Népzenében igen jelentős volt a Fonó által indított Utolsó Óra program, aminek keretében tradicionális erdélyi zenekarok repertoárja maradhatott fenn. Hasonló értékmentés a hivatalosan ki nem adott felvételek megjelentetése, és ezen a területen még 1997-ben is rengeteg jó eredmény született (Európa Kiadók, Kontroll Csoport élő, Sziámi, KFT-ritkaságok, ETA-kazetta, a Hungária-féle Beatles-láz anyag a hetvenes évek végéről).
Hogy zeneileg mi volt? Hát, tényleg teljes átrendeződés: a nagy öregek (Hobo, Koncz, Demjén, LGT, Zorán, Fenyő mind adtak ki lemezt) és a középgeneráció (Bikini) kezdett kiesni a pikszisből és egyre inkább csak régi közönségére számíthatott. Mert a fiatalabbak minden fronton átvették a főszerepet. A Republic, a Kimnowak és Ákos uralta a poprock-mainstreamet, a rádiós slágerek világát az újabb és újabb dancepop- (UFO, 4-F Club, Soho Party, Császár Előd, Auth Csilla dalai mellett az év slágerei ezek voltak: Carpe Diem: Álomhajó, Emergency House: Nyakig ér a holiday, Hip Hop Boyz: Megbántottak, Orsi: Ha lemegy a nap, TNT: Titkos üzenet) és popzenekarok (feltűnik a Bon-Bon, a Hooligans, a Back II Black, a Venus, az Unisex). Náluk is határozottabban robbantak be a Spice Girs nyomán a lánycsapatok (Bestiák: A reggel túl messze van…, Baby Sisters: Rád gondolok, Fresh: Ilyen ma egy lány és megalakult a C’est La Vie) és a kilencvenes évek talán legrosszabb dala is 97-es: az Emberek és a Tábortűz.
A fiatalabb generáció már kérdés nélkül a meghatározó a rockban, alterrockban is: a Kispál és a Borz és a Tankcsapda több éve, de egyre inkább felnő melléjük a Quimby, az Anima Sound System és a Heaven Street Seven is, sőt, rajtuk kívül is sok a reményteli, a nemzetközi popzene fősodrát követő előadó (Publo Hunny, Időrablók, Warpigs, Junkies, Korog, Mood, Slogan, Hollywoodoo). Dalszerő-előadólemezekben is erős az év: Cseh Tamás, Korom Attila és a Cserepes-Dévényi-Tandori trió albuma a példák erre. A hiphop műfajában szintén komoly volt a mozgolódás: Ganxstáék nagyon népszerűek, de a Kartelből kivált Dopeman is erősen kezd, az Animal Cannibals terepmunkájának eredményeként minden városban akad rapbrigád, az első Fila Rap Jam cd is dob a színtéren, a 2. Fila Rapet megnyerő Fekete Vonat pedig pillanatok alatt berobban. A tánczene is kezd egyre korszerűbben szólni, az Anima melletti másik egykori úttörő, a technós Liquid Limbs búcsúlemezt ad ki, de van utánpótlás: megjelennek az első elektronikuszenei válogatások, a Future Sound Of Budapest inkább az undergroundra, a Dee Zone Traxx inkább a mainstreamre koncentrál. Az idők szavára hallgat DJ Budai és nagysikerű mixlemezt ad ki, a Sexepil pedig egy remixlemezt, ami már kevésbé népszerű, de azért unikum itthon. Akárcsak a pszichedelikus trance-ben Hortobágyi László. Erős a világzene (Lajkó, Ando Drom, Balogh Kálmán, Ökrös, Makám) és a jazz (Wei Wu Wei, Grencsó, Trio Midnight) is – 1997-ben tényleg minden volt. Ja és ekkor már lehetett viccelni a szocializmussal is: a Best Of Communism című, indulókat tartalmazó lemez hatalmas siker. Csak nehogy újra elő kelljen venni!
Dömötör Endre
Az év magyar albumai (lemezcímre kattintva hallgathatók az albumok)
# Kispál és a Borz
(3T / Polygram)
Ha igazán alaposan végighallgatjuk a Kispál-életművet, akkor elég tisztán kihallatszik, hogy ez az egyik legjobb lemeze Lovasiéknak. A káoszos, gyenge hangzású Ül után új dobossal, feszesen-faszásan szólalnak meg a kiérlelt hatású szerzemények: a páratlan gitárjáték, az egyre jobb szövegek és Lovasi egyre jobb éneke a lemez vége felé katartikus dalok egész sorát eredményezi. A szintén 97-es Happy Borzday koncertlemez is pazar.
# Lajkó Félix és Zenekara
(Maszk / Rana In Fabula)
Lajkó Félix a kilencvenes évek közepén a suttogó propaganda hatására hatalmas szenzáció lett, pontosabban géniusz tehetsége miatt suttogott róla mindenki és ment is Lajkó-koncertre áhítatosan. Zenéjét azonban lemezen eddig az első stúdiólemezig csak egy magánkiadású, nehezen beszerezhető koncertfelvételen lehetett élvezni. Szóval már csak ezért is alap a mű, de amúgy meg azóta is ez az egyik legjobbja a megejtő dallamokat előcsaló hegedűsnek.
# Quimby
(3T / Polygram)
Amikor a Quimby belenőtt a gatyába. Korai, hősöktől megihletett angol nyelvű lemezeik bájosak és sármosak, de az előző, már döntően magyar nyelvű Majom-tangó kissé botladozó lett. Nem úgy a Diligramm, teljesen egyben a zenekar, karakteres a hangzás, jó az album folyása, sláger sláger hátán. És később még tudtak ennél is jobbak lenni.
# Anima Sound System
(KO Records)
Az Anima is szerves fejlődést mutatott a kilencvenes évek második felében, eddigre már sokkal erősebb lett a gépparkjuk, vagy sokkal magabiztosabban uralták a sufnituningot, mindenesetre magyaros-jazzes drum and bass, folkos downtempo és dubos triphop szól ihletetten, az pedig egészen unikális, ahogyan a ’68-ban levették a vadiúj 97-es divatstílust, a speed garage-t.
# Heaven Street Seven
(1G / Magneoton)
Ez a második album még mindig a hőskorszak a HS7 karrierjében, a megérdemeltnél ekkor még kicsit kevesebbek örömére perfektül és slágeresen játszott brit gitárpop. Jól levett Blur-, Madness-, Cure-reminiszcenciák – és még a korszellemre (dance-rock fúzió) is ügyesen reflektáltak, hiszen a cd-t két táncos remix zárja, amelyek közül a Father Carsten Druck remixe a kilencvenes évek egyik legjobb magyar felvétele.
További 25 jó album
# Ando Drom: Phari Mamo
# Balogh Kálmán And The Gipsy Cimbalom Band: Gypsy Colours
# Cseh Tamás: A telihold dalai
# Dopeman: Fordult a kocka
# Forcas: Keresd az utat!
# Future Sound Of Budapest
# Ganxsta Zolee és a Kartel: Jégre teszlek
# Grencsó Big Collective: Villa Negra
# Hortobágyi László: Sangeet Novus Sensus
# Időrablók: Álombúvár
# Junkies: Nihil
# Kallós Zoltán és az Ökrös együttes: Búsulni sohasem tudtam…
# Korai Öröm: 1997
# Koṙog: Corpus Kriszti
# Korom Attila: Hajnali
# Liquid Limbs: -2+3 C
# Makám: Café Babel
# Mood: Slow Down
# Muzsikás és Sebestyén Márta: Morning Star
# Publo Hunny: Publo Hunny’s Definition Of Norma’s Life
# Slogan: Nincs
# Tankcsapda: Connektor :567:
# Tudósok: TisztAtiszt
# Vágtázó Halottkémek: Az éden visszahódítása I.
# Wei Wu Wei: Későre jár
Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben hat éve 1991-re, öt éve 1992-re, négy éve 1993-ra, három éve 1994-re, két éve 1995-re, tavaly pedig 1996-ra csévéltünk vissza.
