Január 22-én, 78 éves korában elhunyt Jaki Liebezeit, a német krautrock alapzenekar, a Can dobosa. Az 1938-as születésű Liebezeit a világ egyik legjelentősebb dobosa volt, tüdőgyulladás következtében hunyt el. 2017 első három hetében a zenészvilág elvesztette már Peter Sarstedt angol dalszerző-énekest, DJ Crazy Toones hiphopproducert és -dj-t, Tommy Allsup Buddy Holly-gitárost, a Bronski Beat billentyűsét, Larry Steinbacheket, a nigériai funklegendát William Onyeabort, Loalwa Brazt, a Kaoma (Lambada) énekesnőjét, a Roaches folkrock testvértrióból Maggie Roche-t, Pete Overend Watts-ot, a Mott The Hoople basszusgitárosát és Kékes Zoltán Hungária-, Dolly Roll-gitárost.
Jaki Liebezeit 1968-ban alapítója volt a jazz és avantgárd világból építkező Cannak és a zenekar működése alatt Michael Karoli gitáros és Irmin Schmidt billentyűs mellett mindvégig tagja is maradt. A drezdai születésű dobos a jazz felől érkezett a Canba, tagja volt Manfred Schoof free jazz kvintettjének, de a pszichedelikus korszakban a rockzene felé tért el. A Cannak kezdettől meghatározó tagja volt, dobolása nagyban alakította a megszólalást, ami eleinte garázsrockból, pszichedéliából és funkból tevődött össze. Az első igazán jelentős daluk, az 1969-es húszperces Yoo Doo Right már a klasszik, repetitív Can-grúvon lüktetett, de a következő lemezről (Soundtrack) a Mother Sky is jó példa Liebezeit sajátos ritmusképletére. A jazz inspirálta improvizációból, különböző népek tradicionális zenéiből és a funk húzásából kikevert dobolás az 1971-es dupla Tago Mago albumon jutott csúcsra az egyik lemezoldalt teljesen kitöltő Halleluhwah című dalban. Liebezeit egyszerre volt végtelenül funky és emberi, ugyanakkor metronóm-pontosságú, gépies - egy igazi grúvgép. Játéka felbecsülhetetlen hatással volt a popzene fejlődésére, nélküle aligha így alakult volna ki a krautrock másik jelentős ritmusképlete a Neu!-dobos, Klaus Dinger nevéhez fűződő gyorsabb "motorik" beat, de Liebezeit játéka könnyedén kihallatszik a posztpunkból (Joy Division, PIL, The Fall), a madchester baggy-színtérről (a Happy Mondays egy-az-egyben vette le), a Talking Heads, a Talk Talk, a Primal Scream vagy épp a Pavement zenéjéből és úgy általában a különféle tánczenékből.
TÍZ KLASSZIKUS KRAUTROCK-ALBUM, KÖZTE PERSZE CAN IS.
Liebezeit a Can 1979-es feloszlásáig is zenélt már másokkal (a másik Neu!-tag, a gitáros Michael Rother szólóalbumain, Brian Eno-lemezen) és később is szívesen ült be a dobok mögé egy-egy felvételre másokhoz (Jah Wobble, Philip Jeck, Eurythmics, Depeche Mode, Burnt Friedman, Schiller stb.), volt néhány kisebb zenekar (Phantom Band, Drums Off Chaos, Cylopean) tagja és az alkalmi Can-reunióknak is mindig részese volt. Liebezeit halála váratlan volt, idén áprilisban még szerepelt volna egy The Can Projectnek nevezett összeállásban, amiben rajta kívül Irmin Schmidt és a zenekar első énekese, Malcolm Mooney vett volna részt (a Can-alapító gitáros, Michael Karoli 2001-ben hunyt el, a fontosabb tagok közül a majdnem végig közreműködő Holger Czukay basszusgitáros és a második énekes, Damo Suzuki alkalmanként még zenélnek).
az 1971-es Spoon élőben:
az 1972-es Vitamin C:
az 1973-as Moonshake:
és a zenekar legnagyobb slágere, az 1976-os I Want More:
