Csúcson és mélyben – 2016 a hiphopban és az elektronikus zenében

A hiphop ismét erős évet zárt, manapság könnyedén ez a legfontosabb zenei irányzat, az elektronikus tánczene viszont továbbra is mélyponton van. A 48. Recorder magazin Topzenék 2016 fókusztémájának - a pop és rock után - második évösszegző cikke.

Hiphop

Kanye West úgy érte el, hogy a Life Of Pablóról essen a legtöbb szó, hogy maga a zene egyenetlen és biztos nem lesz olyan meghatározó, mint a korábbi dolgai. De a megjelenés körüli kavarások, az utólagos javítgatások, a Twitter-ámokfutás rengeteg cikket szült arról, hogy mi az album a streaming korában, elválasztható-e a körülötte lévő mindentől, egyáltalán: hol vannak a határai. Drake pedig a Views-zal úgy döntött meg ezer rekordot, hogy nemcsak a kritikusok, de a nemrajongó közönség szerint is ez a leggyengébb lemeze – a rajongók viszont szénné streamelték az Apple Music-on.

A nagy öregek közül az A Tribe Called Quest nyolc év szünet után megjelent utolsó lemeze kavarta a legnagyobb port; részben azért, mert a megjelenés előtt elhunyt Phife Dawg. Kijött végre J Dilla 2002-ben készült, eredetileg major kiadónak szánt The Diary lemeze; a kánont nem fogja átírni, de sok szó esett a De La Soul közösségi finanszírozású albumáról is. Danny Brown mindössze három év kihagyás után „tért vissza”, és ekkor derült ki, mennyire hiányzott – övé az év egyik legjobbja.

A nemrég élre jutott rapperek közül a furaságkirály Young Thugnak (aki már Jeffery (jobbra)) sikerült visszanyesni a túltermelést; Future tavalyi nagy menete után egyenetlenkedett, a slágerlistán lenyomta utánzója, a tini Desiigner Pandája. Kendrick Lamarnak még a resztlivel is sikerült nagyot szólnia. A korábban DJ Mustard mellett befutó YG idei albumán (Still Breezy) csúcsra járatta a már évek óta készülődő G-funk revivalt; egyre többször előkerül, hogy ismét érdemes figyelni a nyugati partot.

Új rapperek leginkább mémekkel tudtak befutni (bár ennek egyik platformja, a Vine pont befuccsolt), ám az év mémje a már ismert Rae Sremmurdhoz kötődik: Black Beatles című számukra kell próbababává merevedni (amúgy a dal Mike Will Made It szuperproducer egyik csúcsmunkája). Az újak közül Lil Yachty kitervelt mémbombája meghozta a hatást; ő mondjuk bevallottan nem rapper (hagyományos értelmében legalábbis), de „bubblegum trap”-je hipnotikus hatású (már ha az ember nem megy tőle falnak). Ő szerepel D.R.A.M. Broccoli-jában is, ami a mémrap legjobb és legvidámabb száma volt idén. És ne feledjük az „élő mémet”, DJ Khaledet, aki idei nagylemezével végre bevette a listákat, hurrá.

Az év elején úgy tűnt, hogy a legnagyobb, a műfajon kívül is arató kritikuskedvenc Anderson .Paak (balra) soulos albuma (Malibu) lesz, ám aztán lenyomta őt Chance The Rapper Coloring Bookja, már eleve szokatlanabb gospel-hiphop hibridjével. Neki vannak követői (Kanye is gospeles itt-ott), de iskolát azért még nem teremtett.

Ha 2016, Amerika, akkor elnökválasztás. A politizáló rapben Common Black America Againje újra jó formában mutatta a veteránt, de nagyobbat szólt YG és Nipsey Hussle FDT-je, úgymint Fuck Donald Trump, amikor még kevesen hitték, hogy a címszereplő lesz az elnök. 2017-ben sokkal-sokkal több ilyenre számítsunk. 2020-ban pedig indul Kanye, ha nem lesz addigra elmegyógyintézetben és lesz még USA.

A brit hiphopban a grime uralma mellett (az év lemezének járó Mercury-díjat is a grime-os Skepta nyerte) végre megjelent egy új hang: a Warphoz leszerződött Gaika ragga-rap-bass-trap-ipari hibridje.

2016 ÖTVEN LEGJOBB ALBUMA A RECORDER SZERINT.

Elektronikus zene

Idén sem született elsöprő új stílus, a dolgok mennek szépen és/vagy unalmasan a maguk útján. Egyre többet cikkeznek az EDM-lufi kipukkadásáról, és bár ez talán túlzás, eléggé úgy tűnik, hogy nincs feljebb – hacsak nem úgy, hogy Ázsiában robbant az iparág. Mindenesetre Avicii visszavonult a turnézástól, és ami még fontosabb, csődöt jelentett az egyik legnagyobb EDM-cég, az SFX (a Beatport jövője is homályos).

A szcéna ikonikus klubja, a Fabric szeptemberben bezárt, mert visszavonták az engedélyüket két haláleset és egy hivatalos ellenőrzés után – utóbbi szerint nem tettek eleget a drogok ellen. A megsegítésükre összedobott válogatáson 111 szám (!) szerepel, ha azt meghallgatod, mást nem is kell (a klub szigorú újraszabályozás után ezen a hétvégén, január 6-án nyit majd újra ki). Ami a klubokban a Fabric, az a neten a Boiler Room; náluk az volt az év sztorija, hogy Nightwave fellépése közben jött szexista kommentek (merthogy ő nő) után kimondták, hogy ezt ne. Ja, meg elkezdték előráncigálni az öregeket Fatboy Slimmel az élen.

Na jó, megjelentek zenék is. Az Avalanches egy örökkévalóság, tizenhat év után tért vissza; a Justice pedig öt év szünetet követően. (Az Underworld meg hat.) Már mindennek revivalje van, aminek csak lehet; a FACT nyáron az IDM újraéledéséről cikkezett, igaz, kérdőjellel. Undergroundban meg újra divat a bloghouse. Ha muszáj valami új fejleményt mondani, akkor az a „dekonstruált tánczenék” politikus, kisebbségi (fekete, meleg, transznemű) változatának egyre láthatóbbá válása (élén a NON kiadóval); de kétséges, hogy ez zeneileg hoz-e majd valami tényleg újat.

Az elektronikus zenében is sok volt a haláleset: 2016-ban hunyt el DJ Spank-Spank, az acidet feltaláló Phuture tagja; David Mancuso, a legendás Loft partik DJ-je; Don Buchla szintifeltaláló és Jean-Jacques Perrey, a szintis zene egyik úttörője.

Rónai András

2013 A HIPHOP ERŐSÖDÉSÉRŐL SZÓLT. 2014-BEN AZ EDM MINDENT ELNYOMOTT. 2015 PEDIG ÚJRA FELEMELKEDETT A HIPHOP.