Hiphopban a tavalyi „alacsonyan szállás” után idén határozott emelkedés következett be, elektronikus tánczenében viszont 2015-ben sem történt komoly előrelépés, évek óta egyhelyben toporog a műfaj. Évösszegzés 2015: hiphop és elektronika.
2015 egyértelműen a hiphop éve volt, Amerikában a műfaj dominálta a lemezeladásokat és a streaminget egyaránt, irdatlan mennyiségű lemez jelent meg, ráadásul a mennyiség összességében nem ment a minőség rovására. Voltak, akik egyenesen 1994-et kiáltottak, és a hiphop új legjobb évének kiáltották ki 2015-öt – ilyen messzire mi nem mennénk, de az kétségtelen, hogy a műfaj ismét kreatív csúcsot döntöget. Figyelemreméltóan nagyot mentek az albumszerű albumok, egymást érték az ambiciózus (és minimum jó), klasszikus értelemben vett stúdiólemezek, ráadásul az év legjobbjai listákra biztos helyet váltó kiadványok özöne még 2014 decemberében indult (J. Cole, D’Angelo), aztán pedig jöttek sorban: Rae Sremmurd, Joey Bada$$, A$AP Rocky, Big Sean, Vince Staples (nyitóképen), Earl Sweatshirt, a Chance The Rapper-féle Donnie Trumpet & The Social Experiment, Freddie Gibbs, Meek Hill, Dr. Yen Lo, hogy csak a fontosabbakat ragadjuk ki (nem megjelenési sorrendben). Ezek az albumok a kritikai mellett kiemelkedő kereskedelmi sikerrel is büszkélkedhetnek, ami azért is lényeges, mert nem egy közülük messze túlmutat a mainstream rádiós hiphopon – lehet, hogy egy kisebb zenei ízlésforradalom küszöbén áll a műfaj? Ha igen, ha nem, e tendencia legékesebb példája Kendrick Lamar Billboard number one magnum opusa, az össz-afroamerikai zenei kaleidoszkópként ható To Pimp A Butterfly, amely persze csak annyira „elvont”, hogy a kommerszhez szokott füleknek is élvezhető legyen. Egyébként zeneileg nem hozott komoly revolúciót 2015, de új trendeket sem, a bevett formákban dőlt a prémium tartalom (ja, és persze a mixtape-felhozatal is turbófokozaton pörgött, a Sicko Mobb duó remekelt, Future például négyet is kiadott, Young Thug és Drake meg kereskedelmi forgalomba hozott egyet-egyet).
A fiatal hiphop-klánok működésében zavar támadt: az A$AP Mob alapítója, A$AP Yams év elején meghalt kábítószer-túladagolásban, az Odd Future körül pedig állt a bál, maguk sem tudták, hogy feloszlottak-e vagy sem (elvileg végül nem). A Wu-Tang Clan ezzel szemben pozitív évet zárt, több tag is előrukkolt szólólemezzel, sőt egypéldányos, ezüst-nikkel dobozba zárt szupertitkos lemezüket is sikerült rásózni valakire több millió dollárért. Ha már a veteránoknál tartunk: adott ki új lemezt a Public Enemy, és végre Dr. Dre is, igaz, nem a Detoxot, mert azt végleg offolta, hanem egy nagyszerű kísérő lemezt (Compton) a blockbusternek bizonyuló N.W.A.-filmhez, Warren G folytatta a ’94-es G-funk Erat egy EP-vel, ésésés Missy Elliott diadalmasan visszatért. Az ifjú titánok közül Drake mémkirály lett a Hotline Bling klipjében bemutatott hülye táncával, míg Kanye inkább producerkedett és divatkreátorkodott. Az év slágere Fetty Wap Trap Queenje, fehér rapper befutója Logic, a még mindig háttérbe szorított női vonalon Tink, az év leginternetebb húzása pedig a Run The Jewels macskahangokból összerakott remixlemeze – helyett az, hogy The Game megmutatta a farkát az Instagramon.
2015 LEGJOBB ALBUMAI A RECORDER SZERINT.
Elektronikus zene
Ezt az évet alvó üzemmódban töltötte az elektronikus zene, ha kimaradt volna, az sem tűnne fel. Persze ez nem baj, kellenek az ilyenek is, van idő felzárkózni a trendekhez, vagy elmélyülni bennük. Sodródott előre a „poszt-grime” hullám (a „weightless” hangzás két zászlóvivője, Mumdance és Logos közös albummal lökte tovább), még van szufla az oldskool rave/jungle újratöltésében (Special Request Modern Warfare EP-hármasa), Jlin megcsinálta a footwork csúcslemezét, Arca nyomában serényen mutálódott az „alien electronica” (Lotic, Ash Koosha, Aïsha Devi), miközben új lemezén ő már messze(bb) jár, de a mainstreamben persze a vásári EDM és a kissé kifinomultabb pophouse még mindig mindent visz. Egyszerre vicces és ijesztő, hogy jön vissza a kilencvenes évekbeli uplifting/epic trance, ezért olyanok vállalják büszkén a felelősséget, mint Evian Christ, a Total Freedom vagy Rustie (a következő most már a happy hardcore revival lesz, ugye – UGYE?).
2015 underground tánczenei hot spotja Lisszabon volt, ahol egy újabb gettóirányzat robbant be, a különféle afrikai eredetű hangzásokat (kuduro, kizomba, tarraxinha) nyers bass music-formákkal ötvöző, hektikus és hipnotikus batida. A tánczene másik vég(let)én trónoló Disclosure második albumával az amerikai r&b-hez törleszkedett, Diplo tovább kommercializálta az underground hangzásokat a Major Lazerrel és a Skrillexszel közös Jack Ü-vel, míg Giorgio Moroder papírforma szerint égette magát a fiataloknak/fiatalosnak szánt albumával. 2015 egyébként a nagy öregek éve volt: új albummal jelentkezett a Chemical Brothers, a Prodigy, az Orb, St. Germain és a Leftfield (utóbbié a legkiemelkedőbb), a Faithless remixlemezzel ünnepelte húszéves fennállását. Aphex Twin emlékezeteset alakított a soundcloudos feltöltöm-letörlöm ámokfutásával, a Daft Punk pedig egy doku (Daft Punk Unchained) és egy játékfilm (Eden) révén erősítette tovább a legendáját.
Forrai Krisztián
