Kendrick Lamar: untitled unmastered. (lemezkritika)

Kendrick Lamar már a tavalyi év legfontosabb lemezét (a Recorder 2015-ös albumlistáját is vezető) To Pimp A Butterfly-t is előbb dobta ki a világra a tervezettnél, a nagyrészben annak a kiadványnak a felvételeihez készített demókból, kiadatlan dalokból és azóta született felvételekből összeálló új - válogatásnak számító, de önálló albumként is helytálló - anyag meg tényleg a semmiből érkezett.

Kiadó: Top Dawg Entertainment / Universal

Megjelenés: 2016. március 4.

Stílus: conscious rap

Kulcsdal: untitled 7 2014-2016

Lassan meg sem lepődik az ember azon, hogy korunk legfontosabb (na jó, top 3) rappere, Kendrick Lamar egy átlagos éjszakán, minden előzetes hírverés nélkül adta ki legújabb lemezét, de a legújabb talán nem is jó szó ez esetben, ugyanis az untitled unmastered. a tavalyi világverő To Pimp A Butterflyra fel nem kerülő demók gyűjteménye. Abból látszik Kendrick fontossága és zsenialitása, hogy egy mindössze 35 perces, valóban félkész állapotban lévő anyaggal is az idei év élmezőnyébe lőtte magát, míg arról a bizonyos, pár hete megjelent, rommá marketingelt és hype-olt „világ legjobb albumáról” már alig beszél valaki. A Pablo-fiaskó és most az untitled megjelenése után tehát végre hivatalosan is megtörtént a coup d’etat, tegyük hozzá, úgy, hogy ez utóbbi dicsőségesnek ígért visszatérés helyett mindössze egy ajándékként odadobott b-oldalas gyűjtemény. A TPAB kevés kritikusa tavaly leginkább azt vetette az előadó szemére, hogy ez már nem is hiphop, a rapper alig rappel rajta, inkább spoken word hatású. Itt?

KENDRICK LEGÚJABB: EGY FUNKADELIC-KLIPBEN INTERGALAKTIKUS BULIZIK.

Itt Kendrick semmi mást nem csinál, csak rappel, de olyannyira, hogy a nyolcból mindössze két dalban van bármiféle refrénre emlékeztető rész. Ezen kívül csak jönnek és jönnek egymás után a verzék, amelyek témájukban még úgy is jól összeillenek, hogy az elmúlt évek különböző időszakaiban írta őket. Nem csoda, hogy ezek a szerzemények nem kerültek fel a vezető szerepet felvállaló, messiáselőadót mutató tavalyi lemezre, ugyanis az egész untitled összekötő kapcsa Kendrick önmagában, az emberekben és Istenben való bizonytalansága. Csak a u-ban hallhattunk tőle hasonlót a Butterflyon, az pedig ott is az egyik legütősebb és legreménytelenebb dal volt, az új anyag hangulatát ez alapján kell belőni. A főszerepet természetesen Lamar játssza, de feltűnik az emlékezeteset alkotni tényleg csak mellette tudó Jay Rock, valamint Cee Lo Greent és SZA-t is eldugták egy-egy bridge-be, igazán kiemelkedő szerzeményként pedig a nyolcperces, háromtételes untitled 7-t lehet említeni, amely a későbbiekben biztosan elfoglalja majd a helyét az előadó legjobbjai közt. De hogy egészében mi a lemez? Ne áltassuk magunkat: egy momentummegtartó hézagpótlónál nem több, igaz, annak teljesen rendben van és az egyik legfontosabb ma alkotó zenésztől ezt is hallani kell.

8/10

Mika László

a lemez: