Kreatív nők és fontos korosak – 2016 a popban és a rockban

2016 nem volt valami jó év. Még a popzenében sem. És itt még csak nem is az egész évet erősen meghatározó híreszenész-halálokra kell gondolni, az csak az alaphangot adta meg, de arra is, hogy a fekete előadók folyamatosan őket fenyegető társadalmi problémákról kénytelenek énekelni, az albumeladások a béka segge alatt és nemhogy a rádióban nem szól értelmes zene, de alig akad izgalmas feltörekvő előadó, új zenei trendekről már nem is beszélve. A 48. Recorder magazin Topzenék 2016 fókusztémájának cikke.

Teljes borúlátásra persze nincs ok, de csak azért, mert mint a 21. század minden évében, 2016-ban is rengeteg lemez (nagyjából 15-20 ezer között) jelent meg és a nagy számok törvénye alapján akadt köztük néhányszáz érdekes is. A jó zenét mindig meg lehet találni, de az elmúlt évek trendjét folytatva idén is egyre mélyebbre kellett leásni érte. Van egy másik jó hír is: az ilyen vákuumidőszak után mindig új dolgok berobbanása, kiteljesedés szokott jönni, az mondjuk másik kérdés, hogy ez a jelenből egyelőre nem látszik közeljövőnek. Az pedig egy megint másik kérdéskör, hogy amikor erősödik a társadalmi elégedetlenség, akkor az a zenében is mindig jól hallhatóan mikrofonvégre kerül – és hát 2016 igazán gondoskodott tápanyagról egy dühös új mozgalomnak.

2016 ÖTVEN LEGJOBB ALBUMA A RECORDER SZERINT.

Ami volt, az rögtön az év elejétől volt. Január 10-én meghalt David Bowie és ez mintha meghatározó mintát hozott volna magával, 2016 lett az egyik leghalálosabb év a popzene történetében. És nem csak a további géniuszok és világsztárok, Prince, Leonard Cohen és George Michael távozása miatt, de úgy általában is (Black, Maurice White, autóbalesetben a teljes Viola Beach zenekar, George Martin, Keith Emerson, Greg Lake, Phife Dawg, Alan Vega, Prince Buster, Sharon Jones stb.) Ezzel szolid összefüggésben 2016 részben az idősek éve volt a popban. Halála előtt adott ki fontos és saját karrierje szempontjából is jelentős lemezt David Bowie és Leonard Cohen. Sőt, rajtuk kívül is erős formát mutatott jó pár koros sztár: Iggy Pop, Paul Simon, Van Morrison, David Crosby vagy épp Shirley Collins. De menjünk tovább, az év legjobb albumai listákat rajtuk kívül is csupa évtizedek óta színen lévő előadó uralja Nick Cavéktől a Radioheadig. Nem hogy debütáló lemezes, de még viszonylag fiatal is alig akad az idei legjobbak között.

2016 aztán a fekete előadók éve is volt, a hiphop az uralkodó zenei stílus (erről bővebben hamarosan), de az r&b különböző válfajai is erősek: Frank Ocean, Anderson .Paak, NxWorries, Michael Kiwanuka, Adrian Younge, 18+, Charles Bradley, William Bell, NAO, Jamila Woods, King, Dawn Richard és persze a Knowles-tesók, Solange és Beyoncé. Akik nemcsak társadalmi, politikai kérdésekre reagáltak nagyon érzékenyen, de persze a nők helyzetére is, és ez át is vezet a harmadik idei trendhez, ami nem új. 2015 után 2016-ban is nők készítették a legizgalmasabb, előremutató, trú lemezeket, majdnem minden stílusban. Angel Olsen, Jenny Hval, Mitski, Haley Bonar konkrétan a nőiséget helyezte fókuszba, PJ Harvey a világ állapotáról elmélkedett, Jessy Lanza és a Prince Rama sokszínű elektropopban táncoltatott, Anna Meredith, Agnes Obel és Brodka artpoppal szédített és így tovább (Weyes Blood, Frankie Cosmos, Cate le Bon, Sad13, Carla Dal Forno, Kadhja Bonet, Esperanza Spalding, Eleanor Friedberger stb.).

MÁR 2015 IS A NŐK ÉVE VOLT. 2014 PEDIG TRENDETLENKÉNT MARADT MEG EMLÉKEZETÜNKBEN. 2013-BAN PARTTALAN POLARIZÁLÓDÁS KEZDŐDÖTT.

Ezen túl csak nagyon szolidan lehetett trendek helyett inkább együttállásokról beszélni, van egy kis izgalmas folkjazzes gitáros kör (Ryley Walker, Steve Gunn, William Tyler, akik nem újak, de idén ismét együtt, erősen jelentek meg), a jazz amúgy is többféle módon erősödik, plusz volt sok fontos ambientlemez. Gitárrockban meg inkább önálló kis múltidéző szigetek végtelen sora hallható (Car Seat Headrest (balra), The Lemon Twigs, Whitney, Hotelier, White Lung, DIIV).

Hogy 2016-ban is jóval kevesebb fizikai lemezeladás volt, az nem lephet meg senkit. Bár persze még nincsenek meg a pontos évvégi adatok (a decemberi ünnepi piac mindig felívelő), mivel idén nem volt új Adele, ezért Nagy-Britanniában már egyetlen lemez sem érte el az egymillió példányt (éppenséggel idén is a tavalyi Adele-ből adták el a legtöbbet, novemberig 700 ezret), Amerikában Drake és Beyoncé a legkelendőbb másfélmilliós eladással. A cd-fogyásoknál is drasztikusabb mértékben csökkent a digitális eladás, és mindez a streamingpiac javára, ami meg persze továbbra is nő – körülbelül ez az egyetlen jó hír a zeneipar számára (oké, a vinyl is szépen tartja magát).

Hogy a zenehallgatóknak mi a jó hír, az fontos kérdés. A válasz biztosan nem a rádiók és a mainstream pop kínálatában bújik meg (az elnyálasodott tropical pop az edm-s Chainsmokers-szel uralkodik), a több éve tartó minőségzuhanás egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Talán legyen az a jó hír, hogy egyszer minden elmúlik, és akkor ez a nem túl izgalmas időszak is átvált egy vibrálóan színes korszakba.

Dömötör Endre