Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a mai első dj: Németh Róbert (nyitóképen Jamila Woods).
2016-OS RECORDER-BULI JANUÁR 7-ÉN LESZ A BEAT ON THE BRATBEN!
A 2016-os személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, aztán Blaskó Zsófia, Csada Gergely, Elekes Roland, Forrai Krisztián, Kálmán Attila, Kollár Bálint, Komróczki Diána, Lékó Tamás, Mihályi Dávid és Mika László volt a dj.
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE NÉMETH RÓBERTNEK A - KEDVENC 2016-OS ALBUMAI.
David Bowie: Blackstar
Most mondanám, hogy micsoda lemez, micsoda dal, micsoda klip - és mondom is -, de inkább a sokk.
Nick Cave and The Bad Seeds: Jesus Alone
Ezt a lemezt, meg az egész kontextust nyilván képtelenség dalokra szétszálazni, tehát tulajdonképpen az egész albumot ideírnám, de azt meg nem lehet, tehát maradt a kénytelen-kelletlen választás.
Leonard Cohen: You Want It Darker
Hibátlan filmzene ahhoz, ahogy a bölcs dalnok átúszik innen oda.
PJ Harvey: The Community Of Hope
Egy elképesztően felemelő dal, a hozzá illő, elragadó refrénnel; több alkalommal is rajtam ragadt repeat üzemmódban.
Hamilton Leithauser + Rostam: A 1000 Times
Sinatra együtt kódorog Tom Waitsszel és Dylannel bele a New York-i hajnalba.
Frank Ocean: Ivy
Ez egy olyan dal, amiről még most sem tudom pontosan megmondani, hogy micsoda. Éteri lebegés, annyi biztos.
King Creosote: Love Life
Nincsen benne semmi, ami miatt túlzottan különösnek kellene gondolnom, de épp így a példa arra, hogy a felülstilizált és szétkontextualizált kortárs pop idején is működhet egy sima verzé-refrénes, folkos gitárpop-dal.
Radiohead: The Numbers
Egyrészt maga a dal, aztán az bukolikus kertként körénk tekeredő teljes album, meg, hogy mindezt élőben is láttam Berlinben.
Shearwater: Quiet Americans
Többek közt az ilyen popzenéken nőttem fel a nyolcvanas években. Hát persze, hogy meg- és elragadott. Aztán az A38 Hajón élőben is meggyőződhettem arról, hogy ez valóban egy nagyszerű zenekar.
Warpaint: New Song
Nem voltam különösebben nagy Warpaint-rajongó, legfeljebb szimpatizáns, az idei lemezük viszont nagyon elkapott, és, ha egy dalt kell, akkor ez az.
Jamila Woods: Heavn
Az, hogy bájos, nem mindig dicséret egy popelőadónak vagy egy popdalnak. Ez esetben azonban az. Ráadásul egy jó lemez jó dala, ráadásul #2, egy szellemes kvázi-feldolgozás.
a Jamila Woods-dal nincs fent a Spotify-on, itt viszont igen:
+1
Gustave Tiger: Senki se tenger
Az idei év hazai csúcsdala.
NÉMETH RÓBERT KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.
