Így hallgattok ti – Magyar írók a zenéről: Totth Benedek

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után vagyunk és éppen zajlik az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter, Barnás Ferenc, Győrffy Ákos, Mán-Várhegyi Réka, Kiss Tibor Noé, Kemény Zsófi és Sirokai Mátyás, Tóth Kinga és Kemény Lili után Totth Benedek válasza olvasható.

Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:

1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?

Totth Benedek

1. A két véglet nagyjából a Massive Attack (Mezzanine) és a Slipknot (Slipknot). Az első átmásolt és rongyosra hallgatott kazettám a Guns N’ Roses Appetite For Destructionje volt, aztán jött a grunge (elsősorban a Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice In Chains), a RATM első albuma, meg az RHCP. A Blood Sugar Sex Magiket gyakran újrahallgatom.

A legemlékezetesebb koncertélményem is a Massive Attack-hez köthető: az 1999-es Mezzanine turné budapesti állomása, a PeCsában.

2. Ha nem tudok belelendülni az írásba, vagy megakadok, szeretem valami zúzosabb zenével felpörgetni magamat. Ennek azonban van egy komoly hátránya: a zene könnyen elhiteti az emberrel, hogy jó, amit ír. Persze ez nem baj az első változat megírásánál, de amikor újraolvasom és javítom a szöveget, már nem hallgatok semmit. A zajok ilyenkor csak zavarnának, mert a fejemben megszólaló szövegre kell koncentrálnom.

Totth Benedek - akinek első regénye Holtverseny címmel tavaly jelent meg - június 5-én, pénteken Y-Generáció című programmal szerepel a Margó Irodalmi Fesztiválon a PIM dísztermében 16:00-tól (Facebook-eseményoldal).

az Appetite For Destruction: 

és a Mezzanine: 

fotó: Bach Máté