Hogy Aphex Twin hatott az utána következő elektronikus zenész generációkra vitathatatlan. Na de mégis milyen téren, milyen módon? Tíz fiatal hazai producer vall erről, valamint arról is, mit jelent számukra a cornwalli géniusz munkássága, és a diszkográfiájából mik a kedvenceik.
Aphex Twint mindig is szerettem, talán nekem a legfontosabb száma az Xtal, vagy a Pulsewidth, de tulajdonképpen az egész Selected Ambient Works 85-92 albumot szívesen hallgatom. Szerintem ez a lemez elég meghatározó a műfajában és mindemellett remekül felépített számok találhatóak rajta, melyek igencsak megelőzik korukat. Ami különösen tetszik, hogy nagyon szép hangokat használ néhol, ezzel remek atmoszférát teremt. Rendesen be tud húzni magával a számok közötti változatosság és a lemez sokszínűsége.
Banyek:
Nagyon nehéz Aphex Twinről mondanom bármit is, mert sosem voltam a rajongója, és nagyon kevés zenéjét ismerem. Sose vette magát komolyan az ember, ezért én se vettem soha komolyan a zenéjét, és ez így van jól. A Windowlickert már jól elkoptattam sok buliban, illetve a Drukqs albumnak köszönhetem, hogy a bpm-hez passzoló sebességgel bicikliztem gimis koromban, közel ahhoz, hogy balesetet okozzak. De amúgy is szerettem hallgatni, van néhány jó csengésű ötlete. Van egy Analogue Bubblebath-om is lemezen, szintén tinikoromban vettem. A Donkey Rhubarb volt életem egyik első, alkalmas kontextusban megjelenő szerelmes dala, és az utóbbi hónapokban megint sokszor volt kedvem lejátszani.
Úgy nagyjából tíz évvel ezelőtt hallottam az első Aphex Twin-számot. A Mechwart ligetben mutatta egy barátom a Girl/Boy Songot. Azt mondta róla, hogy első hallgatásra is olyan, mintha már hallottad volna korábban. Az a szám tényleg olyan volt. Ezután éveken keresztül, minden reggel a kedves Richardot hallgatva mentem suliba. A Drukqs-on van egy elég mérges szám – talán a Cock/Ver10 –, ami az iskolába való belépést segítette, funkcióval bírt. A lényeg, hogy akármilyen néven is nyomatja a főnök, az egyik legnagyobb király a világon, ha zenélésről van szó. Kedvencem nincs, nehezen tudnék akár egy albumot is kiemelni legjobbként vagy számomra legfontosabbként. Talán mostanában az Analords cuccokat hallgatom meg először, vagy a Mike & Rich albumot takarítás közben, de ez nem jelent persze semmit.
Aphex Twin létezésének és sikerének azért örülök nagyon, mert kvázi mainstream ismertségi szintig sikerült jutnia a sajátságosan sötét, nagyközönség számára nehezebben befogadható világával. Mindezt úgy, hogy eközben végig meg tudta őrizni a hitelességét. Talán a Rubber Johnny volt rám a legnagyobb hatással, természetesen rövidfilmestől, jó mélyen beégett az emlékeim közé. A Syro egy remek jelzés a világnak, hogy még mindig aktív és produktív a zenei világ egyik legérdekesebb karaktere.
ICR:
Talán még általános iskolás voltam, mikor a Donkey Rhubarb perverz mosolyú mackóinak tánca beégett a retinámba, a Come To Daddy horrorvideóját mutogatva pedig már én sokkoltam környezetemet kaján vigyorral. Aphex Twinről mindig egy visszataszítóan izgalmas, kéjenc kísérletező, de iróniától sem mentes elektronika-freak képe élt bennem, pedig ez csak egy arca a sok közül. Stílusok fölött álló különc zseni, techno-Mozart, cinikus lázadó, precíz formabontó, melankolikus önkifejező - a kortárs zene legegyedibb kaméleonja ő. Kedvenc lemez: Drukqs, kedvenc számok: Flim, Alberto Balsalm.
Richard D. James számomra a technikai zsenialitás, a rejtélyesség és a humor tökéletes keverékének a megtestesítője. Ha jól emlékszem, a kilencvenes évek vége felé hallottam először, amikor valakitől kaptam pár nagyon intenzív élő Aphex Twin-felvételt. A következő emlékem az, amikor a Come To Daddy-vel a fél világot rémisztgette. E kompromisszummentes audiovizuális munkák után jöttem rá igazán, hogy itt többről van szó, mint egy egyszerű brit producerről. A legnagyobb hatással rám mégis a Selected Ambient Works 85-92 lemeze volt: teljesen új dimenziókat nyitott meg és a mai napig az egyik kedvencem. RDJ mindenképp korunk egyik meghatározó figurája.
Kodek:
Aphex Twin? Uhh, nem az a pár mondatban összefoglalható téma. Nyilván, aki a 90-es években csöppent a „mélyebb” elektronikus zenébe, mint én, annak vastagon meghatározta a zenei világát. Ezernyi mélyen bevésődött emlék. Az érzelmekkel telített, mégis savasan rideg, pattogó elektronika, a semmihez nem hasonlítható atmoszféra. A Richard D. James Album meghallgatása, majd még vagy ezerszeri meghallgatása, aztán mindenféle hatások alatt történő meghallgatása, az egyre újabb dimenziók kibontakozása. Pszichedelikus. Őrületes. Hihetetlen. Imádni való. És akkor még nem beszéltünk a világ két legjobb videoklipjéről. Áhhh... napokig tudnám sorolni. Kedvencem: Window Licker.
Mindig is csodáltam Aphex Twin zenéjének a komplexitását. A dallamai, ahogy a dobokat használja, és ahogy egy számon belül sok helyre el tudja repíteni a hallgatót, az teljesen egyedülálló. A zseniális zenék mellett az általa létrehozott védjegy inspirál leginkább: stílustól, alteregótól függetlenül a legtöbb zenéjéről meg lehet mondani, hogy ő készítette. Szerintem a legtöbb zenésznek erre kellene törekednie. Egy tőle szokatlanul egyszerű szám a kedvencem, a Fingerbib. Emellett ott van még például az Xtal, a vordhosbn, az Alberto Balsalm, a Mookid vagy a PWSteal.Ldpinch.D, de a sort sokáig lehetne folytatni.
Ha jól emlékszem, akkor a Crying In Your Face volt az első szám, amit halottam tőle, még a nővérem mutatta nekem. Sokat játszottam anno a menőnek számító 256MB-os mp3-lejátszómon a gimnáziumba menet. Aphex Twinről olyan sokat annyira sosem tudtam, csak az utóbbi években fedeztem fel több számát és ezek közül számomra az Analord EP-i az igaziak, főleg a 4-es. Mindig elvarázsol az, ahogy az elektronikus zenéit megtölti rideg, magányos érzelmekkel, amik egy olyan világba taszítanak, ahol egymagam lennék a kietlen semmi közepén – ez bármennyire is nyomasztó, azért eltöltenék ott egy-két hetet.
Én először a Come To Daddy kapcsán találkoztam Richard D. James nevével. Teljesen lenyűgözött a videó, és aztán szépen utánajártam, hogy ki is ez a fazon, meg mit csinál és így jutottam el a Rephlexhez, ami azóta is az egyik kedvenc kiadóm. Tulajdonképpen ez rángatott ki a túlzottan jungle-központú tinédzserkoromból. Kedvenc: Analogue Bubblebath 5 A1
