"Minden hang ki lett találva" - Képzelt Város-interjú

A 2005-ben alakult Képzelt Város a tavaly októberben megjelent harmadik albumával (Anatolij) nemcsak sajátosan atmoszférikus, csellóval és szintetizátorokkal színezett posztrockját emelte új magasságokba (a világűrbe), de a kitűnő lemez révén a hattagú zenekar ismertsége, népszerűsége is egy szinttel feljebb ugrott. Győrffy Máté gitárossal, Kovács Ákos énekes-gitárossal és Barta Gyöngyi csellistával rajzoltuk fel a pénteken az A38-on (a Vad Fruttikkal) koncertező Képzelt Város pályaképét.

- A Képzelt Város építészhallgatók zenekaraként indult. Az építészet bármilyen módon hatással volt/van arra, ahogyan zenéltek?

Győrffy Máté: - Nem tudom, talán a gondolkodásmódban jelenthet valamit. A dalszerkesztési, kitalálási folyamatban is rengeteg hasonlóság van.

Barta Gyöngyi: - Mindig van egy nagy egész, egy intuíció, mint az építészetben a koncepció, aztán ebből eljutunk a legapróbb részletekig és akkor lesz kiforrott, kész a zene, amikor úgy érezzük, hogy minden a helyén van.

Kovács Ákos: - Egy hagyományosabb struktúrájú zenénél nem annyira van így, de a miénkben tényleg van egy ilyen - nem feltétlenül posztrock értelemben vett - építkezés. Máshogy van átgondolva, nagyon fontos, hogy legyen egy kiinduló alap vagy valami textúraszerű és akkor arra épül fel minden más. Én ugyan nem vagyok építész, de ezt egy jó párhuzamnak érzem.

- Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ilyen zenét, mondjuk ki: posztrockot fogtok csinálni?

GyM: - Egyáltalán nem. A legelső négyszámos EP - akkor még én sem voltam benne a zenekarban - leginkább ilyen eleven holdas zene volt. Az ezutáni Csend utca EP zeneileg már elindult a posztrockosabb irányba, de a dalszerkezet meg az énektémák, dalszövegek még mindig az alter vonalat hozták. Az igazi váltás akkor jött, amikor Gyöngyi belépett, akkor már tudtuk, hogy valami mást akarunk csinálni, kerestük is a módját, és kapóra jött, hogy ő csellózik. Kipróbáltuk, és egyből működött is.

BGy: - A cselló az egy kicsit melankolikusabb tónust adott hozzá.

GyM: - A melankólia addig is benne volt a zenénkben, a cselló csak kihangsúlyozta.

- Zeneileg akkor mik hatottak rátok?

GyM: A legelején Marci (Miskolczi Márton gitáros, billentyűs – a szerk) írta a számokat, aztán amikor én is elkezdtem aktívabban írni, akkor volt mindkettőnknél ez a posztrock vonal (Red Sparowes, Russian Circles, The Evpatoria Report), nagyon sok hasonló zenekart hallgattunk. Marci nagyon szerette a MONO-t. Volt egy időszak, amikor sokat játszottunk kisebb külföldi posztrock zenekarok előtt, az is biztos hatott ránk.

- A Képzelt Városnak van egy felismerhető hangzásvilága, ez tudatosan vagy természetesen alakult ki?

GyM: - Egy folyamat volt. Az igaz, hogy van egy alap hangzásvilág, de mindhárom album más, és a következő is biztosan az lesz.

KÁ: - Én tudom ezt kívülről látni valamennyire, és ami szerintem nagyon jó ebben a zenekarban, hogy mindig van egy közös alap, mindegyik lemez teljesen önazonos, attól függetlenül, hogy különböznek egymástól.

- Az első két lemez nekem puhább, és azt is mondanám líraibb, mint az Anatolij.

GyM: - Én azt mondanám, az új lemez sűrűbb, korábban hagytuk elfolyni a számokat. Most elővettünk néhányat, és már hosszúnak érezzük őket.

BGy: Az első két lemezen néhány szám teljesen népdalszerű, a Gergőnek (Oláh Gergely énekes-zongorista ex-tag – a szerk.) a szövegei is kicsit ilyen népiesek voltak.

KÁ: - Ahogy én hallgatom a korábbi lemezeket, azok szellősebbek voltak.

- Hogyan születnek nálatok a számok?

GyM: - Alapvetően Marci és én írjuk a számokat. Ő hozza egyből az egészet, nekem viszont kell valami a próbán, amit aztán tovább tudok gondolni.

- Az első lemez 2009-ben jelent meg, a második 2012-ben – mi történt a köztes majd három évben?

BGy: - Az első lemezre a PANKK-programon nyertünk pénzt, úgyhogy annak volt egy határideje, az azért jött viszonylag gyorsan. Illetve a számok is készen voltak, csak fel kellett őket venni.

GyM: - Miután kijött a Mit nekem, lelassultak a dolgok, nem voltunk annyira aktívak. Akkor indultunk be újra, amikor Szilveszter (Kocsis Szilveszter basszusgitáros – a szerk.) bekerült a zenekarba, mert ő lendületet adott. A Hélium számai több szakaszban készültek el, nagy részét már ismerte a közönség a koncertekről mire felvettük a lemezt. Ez változott meg kicsit az új lemeznél, összesűrűsödött az alkotási folyamat, mégis minden hang ki lett találva, közösen.

- Gergő miért szállt ki a zenekarból?

GyM: - Abbahagyta a zenélést.

BGy: - Mielőtt nekikezdtünk volna a harmadiknak, mondta, hogy erre már nem lesz kapacitása, illetve külföldi munkát és tanulást is tervez, amit meg is valósított.

GyM: - Így fel tudtunk készülni arra, hogy énekes váltás lesz. Először felmerült, hogy valamelyikünk átveszi ezt a posztot, vagy instrumentális zenekarként folytatjuk, de ezeket gyorsan elvetettük. Sokáig keresgéltünk új énekes után, legalább három hónapig, még meghallgatást is tartottunk. Eléggé mélypontra jutottunk, és akkor Ákos jelentkezett, hogy pár koncertre beszállna segíteni.

KÁ: - Igazából egy számot akartam csak énekelni. Mert azt találták ki, hogy a koncertjeiken kicsit ilyen Random Trip szerűen váltják majd egymást az énekesek, és mondtam Marcinak, hogy ezt az egy számot szerintem én el tudom énekelni. Aztán maradtam. Be kell vallanom, hogy eredetileg nem volt olyan ambícióm, hogy én legyek az énekesük. Nem voltam biztos, hogy akarom-e, és féltem is a feladattól, mert a marionette ID után sok mindenből elegem volt, nem akartam próbákra se járni. De azt éreztem, hogy mégis szívesen lemegyek próbálni, hogy megvan a kémia, ahogy azt mondani szokás.

A MÉG MŰKÖDŐ MARIONETTE ID-VEL KÉT ÉVE KÉSZÍTETTÜNK INTERJÚT.

- Ákos ismerte a többieket, Mátéval zenélt is a marionette ID-ben, de könnyen beilleszkedett, illetve ti könnyen befogadtátok?

GyM. - Az a vicces, hogy amint elkezdtünk vele próbálni, a meglévő pár számkezdemény egyből elkezdett alakulni és még több is születni. Volt egy negyedéves kihagyásunk, egyből jöttek az ötletek, és Ákos is szép lassan bevonódott. Még nem mondta ki, hogy zenekar tag, de már nagyjából kész volt a fél lemez.

BGy: - Úgy gondolom, hogy ez a kihagyás kellett. Baromi nehéz hatodik tagot találni öt olyan ember mellé, akik már ennyi ideje zenélnek együtt, mert ez nemcsak arról szól, hogy koncertezünk, hanem együtt utazunk, megyünk ide-oda, és Ákosal az összhang ebben is tökéletesen megvolt az elejétől kezdve.

KÁ: - Az utóbbi tíz hónapban, amióta a része vagyok, rengeteg minden történt a zenekarral és velem, csomó élmény kötődik hozzá, olyasmik, amikben korábban nem volt részem, nagyon inspiratív az egész. Az, hogy az új lemez annyira hamar elkészült ennek is betudható, hogy nem tessék-lássék módon vettem részt ebben részt, hanem 1-2 hónap alatt kialakult, hogy akkor ezt komolyan csináljuk.

- Ákos érkezésével a hangszeres felállás is átrendeződött a zenekarban, részben ez az oka a hangzásbeli változásnak?

GyM: - Ákos a gitározásával és az éneklésével akarva akaratlanul behozta azt, ami a marionette ID-ben volt. Marci meg már azelőtt elkezdett szintivel próbálkozni, hogy Gergő kilépett, csak aztán ez hangsúlyosabbá vált, mert pótolni kellett valahogy a zongorát. Azzal, hogy három gitár van, kicsit elbillentünk a dallamközpontúságból a súlyosabb alapok felé.

- A cselló pedig a háttérbe szorult, legalábbis az új lemezen már nem annyira szólóhangszer. Ez tudatos döntés volt?

BGy. - Szerintem nem egy tudatos döntés volt, így alakult, és ez mindannyiunknak megfelelt. Tény, hogy most nem annyira szólisztikus, mint az előző albumokon, kevesebb, rövidebb önálló téma van, viszont jobban ki lett találva a helye, jobban együtt van a zenével, nem akar belőle elválni, hanem összefolyik vele. Sosem az volt, hogy én kitalálok valamit és abból nem engedek, hanem hallgattam a többiek véleményére, hogy mikor játsszak többet vagy kevesebbet. Én nagyon élvezem azt, hogy most kicsit visszább húzott.

KÁ: - harmadik lemeznek ez egy erős oldala, hogy a cselló jól van használva. Most kevésbe szólisztikus a szerepe, és pont emiatt hihetetlenül sokat tett hozzá a zenéhez.

- Az Anatolij egy konceptalbum, ami gondolom a Marci által írt Ég veled, Anatolij! című szám köré épült.

GyM: Eleve gondolkodtunk valami sci-fis tematikán, csak még a konkrét ötlet hiányzott, közben már hetven-nyolcvan százalékban megvolt a számok hangszeres része. És amikor Marci hozta az Anatolijt és elmesélte a háttérsztorit, az összerántotta a dolgokat. De az sem volt direkt, hogy ez meg az most azért van, mert így van a történetben, hanem tényleg magától összeállt az egész. Sokan mondják a lemezre, hogy mennyire egységes a történet, pedig a számok sorrendjét az utolsó este találtuk ki a stúdióban.

- De a szövegek már a sztorihoz illeszkedve íródtak?

KÁ: - Igen, abszolút. A szövegek készültek el legkésőbb, több az utolsó pillanatban, és sokkal koncepciózusabbak, mint a számok egymás utánisága zeneileg.

- A régebbi rajongóitok mennyire nehezményezték a Képzelt Város irányváltását a populárisabb, könnyebben befogadhatóbb vonalról a fajsúlyosabb felé?

GyM: - Nem fordultak el, durva negatív reakciók sem voltak, a koncerteken meg az látszik, hogy többen vannak. Az új lemezzel szereztünk egy csomó új rajongót a keményebb vonalról, sőt, nem is biztos, hogy csak onnan.

KÁ: - Sikerült úgy váltani, hogy közben a Képzelt Város megőrizte az alapvető sajátosságait. Talán a hangszerek használata terén új oldalát mutatta meg a zenekar, ami két lemez után szerintem eleve mindig jó dolog.

BGy: - Az, hogy ez a harmadik egy konceptalbum, és ilyet még nem csináltunk, teljesen más energiákat mozgatott meg.

- Az Anatolij egyöntetűen pozitív kritikákat kapott (mi is dicsértük), a zenekar többet koncertezik, mondhatjuk, hogy nőtt az ismertsége, népszerűsége. Van emiatt rajtatok valamiféle nyomás?

GyM. - Pár lépcsőfokot sikerült feljebb lépni a lemezzel. Budapesten biztosan van egy stabil bázis, és a rádiók ugyan biztosan nem fognak többet játszani bennünket, de koncerteket már könnyebb intézni, arról is szó van, hogy nyáron játsszunk komolyabb fesztiválokon is. De nyomás nincs rajtunk, nem csinálunk semmit másként.

BGy: - Nagyjából mi tudjuk szabályozni, hogy amennyi időt és energiát belefektetünk az a maximum, azt és annyit csinálunk, amit szívvel-lélekkel tudunk.

KÁ: - Ha megcsinálsz egy olyan lemezt, ami kevésbé populáris, mint az előző kettő, de még így is sikerült előrelépni, akkor felteszed magadnak a kérdést, hogyan tovább? Vajon ezzel a lemezzel elértük-e a maximumot, amit egy ilyen méretű zenei piacon elérhet egy zenekar? Erről mostanában sokat szoktunk beszélgetni. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy igen. De nem biztos. Nagyon nehéz kérdés. Aki egy kicsit nyitott az alternatív zenék felé, az hallott már a zenekarról ilyen vagy olyan formában.

BGy: Én őszintén nem gondoltam volna, hogy lesz három lemezünk és az mr2-ben játszunk, nekem ez már így is óriási élmény.

KÁ: - Mátéék elkezdték annak idején valahol, és a zenekar azóta egyenes vonalban fejlődik, minden okkal történt és történik, és ettől hiteles.

HA MÉG NEM TETTED, ITT VÉGIGHALLGATHATOD AZ ANATOLIJT.

- A Képzelt Város abszolút megállja a helyét nemzetközi viszonylatban. Nem akartok ráerősíteni a külföldi koncertezésre?

KÁ: - Az ideális helyzet az lenne, ha lenne kapacitásunk külföldre is koncentrálni. Ha ugyanezt a zenét játszanánk svédként, sokkal könnyebb lenne a dolgunk. A skandináv zenei életnek van olyan renoméja, hogy a koncert- vagy fesztiválszervezők könnyebben bookolnak onnan ilyen stílusú zenekarokat. Pedig zeneileg nem feltétlenül jobbak. Picit hátránynak érzem, hogy ebből a régióból kellene kitörni. Az, hogy a magyar ének miatt nem tudunk érvényesülni hülyeség, a zenehallgatók egy szignifikáns részét nem érdekli, milyen nyelven szólal meg a zenekar. Fel kéne építeni egy erőteljes promóciót, a Képzelt Városban minden potenciál meglenne, egyszerűen erőteljesen rá kellene menni és elhinteni a köztudatban, hogy Európának erről a részéről is nagyon fasza zenekarok jönnek. Nemcsak mi, hanem egy csomó másik, és akkor könnyebb lenne. Csak ugye a zenekar mellett dolgozunk, meg minden más, és ebbe nyilván nekünk is több energiát kellene belefektetni.

- Ha nem jön össze a külföld, hanem itt Magyarországon "rekedtek”, ezzel ti boldogok lesztek?

GyM. - Eleve arról szól az egész zenekar, hogy mi jól érezzük magunkat, úgyhogy szerintem emiatt igen. Biztos nem fog átváltani abba, hogy azért csináljuk, hogy megéljünk belőle.

KÁ: - Ameddig van olyan ember, aki szívesen meghallgatja ezt élőben, akkor annál több nem kell.

- Hogy érzitek, ez most ez egy stabil felállású Képzelt Város?

BGy: - Szerintem elég stabil, most érzem először azt, hogy mindenkinek majdnem azonos szinten fontos ez a zenekar.


interjú: Forrai Krisztián

fotó: Ferenczy Dávid / Horváth Bernadett