Parttalan polarizálódás: 2013 a pop- és rockzenében

„Egy újabb remek év a zenében!” – ennél nagyobb közhelyet nem lehet találni a bármilyen évet összegző írásokban, ráadásul 2013-ra talán nem is annyira igaz. Igaz – és ez újabb elkoptatott mondat – manapság már végképp nincs olyan év, amiben ne találhatnák tonnaszámra jó zenéket. Csak néha nagyon kell keresni. Rövid popzenei évértékelés.

2013-ban is megjelent körülbelül 15 ezer új nagylemez, ennél sokkal több dal került fel különböző zene- és videómegosztókra és számtalan mikrostílus, szubzsáner kelt életre valahol egy koszos sarokban, valamint sokkal több jutott felszínre – még mindig csak nagyon kis közösségek körében. Egyedül a mindent vivő áttörés, formabontás, nagyszabású trendcsere nem jellemezte a zenei életet, de ez talán nem is baj, a parttalan polarizálódásban miért éppen a zene lenne kivétel és miért éppen 2013-ban kellett volna valami nagy dolognak történnie? Nem történt, de ezen tényleg ne keseregjünk.

Amik viszont történtek

Visszatért David Bowie. Rögtön 2013 elején és úgy, hogy az szinte az év összes többi nagynak szánt visszatérését beárnyékolta. Bowie hosszú csendet tört meg egy tökjó lemezzel, okos kampánnyal és hát, bowie-ságával valóban, de ez tényleg annyira váratlan volt? Nehogy már pont tőle ne remélhettünk volna valami hasonlót?! Ennél például a My Bloody Valentine is meglepőbb volt, még ha ők ígérgették is egy ideje. 22 éve, jóformán (ehhez képest a 17 év után új nagylemezt kiadó Mazzy Star nem is hír). Justin Timberlake a MySpace nagy visszatérésével összekötözve próbált feltűnést kelteni, duplalemezének első eresztése működött, a második felejtős (és úgy általában is, „felejtsük már el a duplalemezeket” – mondta nagy bölcsen Noel Gallagher), a MySpace meg sokadszor is elhasalt. Igazán tanítanivaló visszatérésből kettő akadt, a Daft Punk-é és az Arcade Fire-é, mindkettő album-, sláger- és hype-szinten is az év élvonalába tartozó produkció. Bár még Kanye West házfalravetítős Omega-meglepetése is idesorolható, főleg nekünk, és főleg, hogy lemeze, a Yeezus is ütött. Nagyobb bátyja, Jay-Z (vagy hogy is hívják manapság) is feltűnni akart új lemezének kampányával, de ott annyira vakok voltak a töltények, hogy még csak nem is pukkantak. Lady Gaga eleinte úgy, tűnt, hogy valami nagyszabásút alkot a Művészettel, de csak egy akkora blöff lett belőle, mint amekkora legyintést érdemel, hogy épp az őelőtte említettekkel egyetemben mennyire rápörögött az artpiacra.

Amik meg jellemzővé álltak össze

Őrületbe kergetett a harlem shake, meg a twerking, a slágerlistán a tényleg borzasztóan generikus elektropop/pop-R&B, aztán meg a felnövögetett gyerekpopsztárok, akiket idén is Terry Richardson fotóz. Videoklipekben a meztelenkedés, villantás, feminisákat provokálás volt a trend (meg az interaktív klipek kreativitása), lemezborítóban az olcsóság, az igénytelenség meghökkentő hatása. Ide sorolandó Miley Cyrus és Sinead O’Connor (meg mások) nyílt levelezése: az ifjúság beintve viháncol saját poklában. Azonban akad értelem is a palettán: Lorde, Sky Ferreira, Charli XCX a slágerlistán is hiteles, példaképszerű tényező.

Amik meg – van itt minden

Az év producere Ariel Rechtshaid (Vampire Weekend, Haim, Charli XCX, Sky Ferreira stb.), az év hangzása ezzel összhangban még mindig a leleményesen csavart 80s plastic, amúgy meg, ahogy az ma már menni szokott volt itt idén is minden. Szintipop (Chvrches, Austra), soulos modern pop (Rhye, AlunaGeorge), éteri gitárpop (Daughter, London Grammar), menő (csak még a befutástól messze álló) csajdalszerzők (Torres, Waxahatchee, Courtney Barnett), még mindig rengeteg garázs- és pszichedelikus rock kölyökbanda (Merchandise, Mikal Cronin, Thee Oh Sees), mindenféle klasszik stílusokban elmerülő modernretro (Foxygen, Jagwar Ma), és sok szép artisztikus album (These New Puritans, Forest Swords). Az év lemeze címért pedig a legádázabb küzdelmet az Arctic Monkeys, a Vampire Weekend, Kanye West, a Daft Punk és az Arcade Fire vívja.

És hogy nekünk mik voltak a kedvenceink? A külföldiek itt, a magyarok itt derülnek ki.

Dömötör Endre

a kedvenc 2013-as dalainkat majd karácsony után, szerzőnként fogjuk bemutatni, most ha csak egyetlen idei szerzeményt van időd meghallgatni, akkor legyen ez, szépség, melankólia, boldogság, szerelem, minden benne van - Friska Viljor: The F: