2013 ötven legjobb albuma a Recorder szerint

Hogy milyen volt 2013? Elmondjuk kedvenc idei albumainkon keresztül! A Recorder szerzőinek egyéni szavazataiból összeálló listán számunkra is meglepetés győztes született, egy olyan lemez, amit kollektíve mindannyian bírtunk annyira, hogy személyes összegzéseinken az élmezőnybe helyezzünk. Akad itt azonban nagyon sok más is, sok az év fontos lemezei, az év legszebb lemezei és az év kevesek által ismert remek lemezei közül, jó felfedezéseket! (Hamarosan külön cikkben közöljük a szerzők egyéni listáit és a kedvenc magyar kiadványainkat is.)

A Recorder 2010-es, 2011-es és 2012-es összesítései az évszámok alatt.

50. Dumbo Gets Mad
Quantum Leap

(Bad Panda Records)
Kulcsdal: Before Kiddos Bath

Albert Hofmann kis sárga gumikacsákkal pancsol a kádban, szivárványbuborékokat fúj, az olasz duó pedig két törzsi tánc között mindezt lemezre vette. ER

49. MS MR
Secondhand Rapture

(Columbia / Sony)
Kulcsdal: Fantasy

Az idén debütáló fiú-lány duók közül kiemelkedik Lizzy és Max, akik egy dallamos, dögös és szexi anyaggal mutatkoztak be – Florence Welch reszkethet! BA

48. Wild Honey
Big Flash
(Lazy)
Kulcsdal: An Army Of Fat Synths

Bugyborékoló analóg szintik tetején ugráló/sasszézó/szambázó/csoszogó, az ég aljába kapaszkodó fülbemászó sunshine pop dallamok – mindez egy spanyol fiatalembertől. SCs

47. Girls Names
The New Life

(Slumberland) 
Kulcsdal: Hypnotic Regression                                                                        

Hipnotikusan lüktető basszusok, viharos tengeren hányódó vitorlásként el-elmerülő gitárok, baljós feszültség – Ian Curtis elismerően biccent odafent. SzB

46. Adam Michalak
Returning To Essence

(Silent Season)
Kulcsdal: Long Morning

A dub techno új felfedezettjének második albuma nagy potenciálról tanúskodik, könnyen lehet, hogy még nem ez a szerző karrierjének csúcspontja. VZ

45. Mikal Cronin
MCII

(Merge)
Kulcsdal: Weight

Ty Segall alkalmi basszusgitárosa már az első albumán jelezte, hogy saját jogán is remek dalszerző, az MCII pedig már tényleg egy hibátlan gitáros poplemez. SzB

44. Youth Lagoon
Wondrous Bughouse

(Fat Possum)
Kulcsdal: Dropla

Az év egyik legszebb lemezborítója mögött az év legszebben elszállt, agyzsibbasztó poplemeze található, ilyen lenne ma a Mercury Rev, ha még mindig zseniális lenne. DE

43. James Blake
Overgrown
(ATLAS Records / Universal)
Kulcsdal: Retrograde

Az elektronikus futuro-soul érzelmes dalnokának zenéje, ha nem is burjánzik Mercury-díjas második albumán, a törékeny-melankolikus hangzás valamivel nagyobbra nőtt. FK

42. Tim Hecker
Virgins

(Kranky)
Kulcsdal: Stigmata I

Tim Heckernek ez minimum a negyedik szenzációs gyűjteménye zsinórban, megérdemelten ő a modern klasszikus elektronika legfontosabb alkotója. VZ

41. Poliça
Shulamith

(Mom & Pop)
Kulcsdal: Chain My Name

A szintis R&B-t, azaz modern trippopot játszó minneapolisi zenekar struktúráiban direkt poposabb második lemezén tökéletesen felépített lélekbányász zene szól. DE

40. Baths
Obsidian

(Anticon)
Kulcsdal: Miasma Sky

Érzelemgazdag és dallamos glitchtronika, aminek a dalai egy képzeletbeli videojáték pályái: a főhős ázik, fázik, de minden akadályt leküzd maga előtt. SL

39. London Grammar
If You Wait

(Metal & Dust / Universal)
Kulcsdal: Wasting My Young Years

A Disclosure-lemez legjobb dalában is közreműködő trió fájdalmas melankóliával fűszerezett bemutatkozása az év legmeghatóbb 43 perce. BA

38. Disclosure
Settle

(PMR / Universal)
Kulcsdal: White Noise

Néha az emberek táncolnának, néha mások meg táncos albumokat csinálnának. A két tesó megcsinálta a tuti talpalávalót, pedig együtt fiatalabbak, mint Guetta. KD

37. Lorde
Pure Heroine

(Universal)
Kulcsdal: Royals

A tizenhét éves új-zélandi lány mindenkit elkápráztatott tehetségével, de debütjén az ájulás után is marad muníció: Florence-tól Del Rey-ig lekörözi előképeit. DE

36. King Krule
6 Feet Beneath The Moon
(XL / Neon Music)
Kulcsdal: Easy Easy

King Krule bemutatkozása sehova sem sorolható, de számtalan hatást (dzsessztől a hiphopig) felvonultató lemez. Hamisítatlan nagyvárosi hangulatfestés egy suhanctól. CsG

35. Huerco S.
Colonial Patterns

(Software)
Kulcsdal: Prinzif

A várva várt nagylemezes bemutatkozás a papírformának megfelelően alakult, Huerco S. az absztrakt house komoly tehetsége lehet a jövőben. VZ

34. Cate Le Bon
Mug Museum

(Wichita)
Kulcsdal: Are You With Me Now?

Cate Le Bon LA-ben felvett harmadik lemeze elődjeihez hasonlóan nyugisan zaklatott, elvarázsolt, fülbemászó, folkos-popos... walesi, na. Szóval nagyon jó. DL

33. Fuck Buttons
Slow Focus

(ATP Recordings)
Kulcsdal: Brainfreeze

Nagyon sűrű, nehéz lemez, amelynek zajos felszíne alatt hiphopos ütemek tűnnek fel, és a korai Autechre kicsavart, gépi romantikája is megidéződik. CsG

32. Blue Hawaii
Untogether

(Arbutus Records)
Kulcsdal: Try To Be

Csupasz, érzéki, vibráló posztmodern pop, amelyben az érzelmek mellett nagy szerep jut az elektronikának, amit a folkpopból induló kanadai duó teljesen magáévá tett.  DE

31. Laura Marling
Once I Was An Eagle

(Virgin / Universal)
Kulcsdal: Devil's Resting Place

Az immár Amerikában alkotó angol dalszerző-énekesnő új albuma pályafutása eddigi legerősebbje, zenéje pedig bőven túlmutat az őt ért hatások összességén. NR

30. Danny Brown
Old

(Fool’s Gold / Warner)
Kulcsdal: DIP

A legjobb ODB-utód detroiti rappernek van egy idióta és egy intelligens oldala, harmadik albumának pedig zeneileg van egy old schoolos és egy futurisztikus oldala. FK

29. Torres
Torres

(magánkiadás)
Kulcsdal: When Winter's Over

Nashville, de nem country: Mackenzie Scott első lemeze egyszerre sebzett és dühös, szívet tépő és felemelő, a kilencvenes évek dalszerző-énekesnőinek modorában. SzB

28. Jacco Gardner
Cabinet Of Curiosities

(Trouble In Mind)
Kulcsdal: The Ballad Of Little Jane

Vajon hogyan néznek ki a hatvanas évek psych-pop dallamai egy 24 éves holland fiú, Jacco szobájának ablakából? Hát pontosan úgy, mint ez a lemez. SCs

27. The Embassy
Sweet Sensation

(Kning Disk)
Kulcsdal: Livin' Is Easy

Göteborgi pop-rock-diszkó-acid-twee-balearic-tánc-érzés-napfény-könny-sóhaj-lélek. Ne bízz azokban, akik öt szónál kevesebbel elmesélik ezt az albumot. KD

26. The Knife
Shaking The Habitual

(Rabid)
Kulcsdal: A Tooth For An Eye

A Knife idei lemezét sokan hallgathatatlannak tartják, holott már megint csak egy lépéssel előttünk járnak és épp emiatt lesz az év egyik legjobbja. JB

25. Iceage
You’re Nothing

(Matador / Neon Music)
Kulcsdal: Ecstasy

Az Iceage mit sem vesztett eszményi erejéből, a You’re Nothing a dánok debütjéhez képest mégis egy jóval összeszedettebb zenekart mutat. JB

24. Earl Sweatshirt
Doris
(Tan Cressida / Columbia)
Kulcsdal: 20 Wave Caps

Az Odd Future-klán legfiatalabb tagjának első igazi albuma megnyitotta az MF Doom-féle parás-frászos hiphop új iskoláját, de egy fícsöringre még RZA is tiszteletét teszi. FK

23. Autre Ne Veut
Anxiety
(Software)
Kulcsdal: Play By Play

A brooklyni Arthur Ashin második albumán saját szorongásokkal teli pszichéje mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek R&B-jét és rádióbarát popzenéjét is bátran marcangolja. FK

22. Savages
Silence Yourself

(Matador / Neon Music)
Kulcsdal: She Will

Dühös, intenzív, slágeres, táncolható és debütáláshoz képest meglepően kiforrott lemez Londonból. A posztpunk legszebb hagyományainak folytatása. CsG

21. Prefab Sprout
Crimson/Red

(Icebreaker)
Kulcsdal: The Best Jewel Thief In The World

Egy új McAloon-dalcsokor 2013-ban, az csak maga lehet a két lábon járó anakronizmus. És az is a maga öreges kifinomultságával. És ez így tök jó nekünk. DL

20. Bill Callahan
Dream River

(Drag City)
Kulcsdal: Small Plane

Bill Callahan a visszafogott, de kritikus megfigyelő szerepét osztotta magára, tehát ezúttal is elmeséli, mit lát – legbelül. Még így is végigvezet az americana klasszikus tájain, ahol most nincs különösebb dráma, csak csend és nyugalom. SL

19. Arctic Monkeys
AM

(Domino / Neon Music)
Kulcsdal: Do I Wanna Know

Az Arctic Monkeys, nincs kétség, ma a brit szigetek aktuális házikedvence. Alex Turnerék idei lemeze esszencia: hozza a hetvenes évekből a sivatagba ívelő riffelős rockot, az előző album brit gitárzenéjét, a szívhez szóló nagyívet, hozzá pedig feszes hiphopos-ritmikát és velvets-es elégiát. NR

18. Deerhunter
Monomania

(4AD / Neon Music)
Kulcsdal: T.H.M.

Az amerikaiak hatodik stúdióalbuma felfrissített felállással, de továbbra is két zenei zseni vezényletével legalább annyira zajos és kaotikus, mint amennyire tőlük eddig is elvártuk, viszont mindez már igazi dalok formájában és Bradford Cox szóhasználatával „avantgarde rock’n’roll” lemezként szólal meg. ER

17. Cut Copy
Free Your Mind
(Modular / Universal)
Kulcsdal: Free Your Mind

A Zonoscope felemássága után az ausztrál Cut Copy szintis elekropopja mellé becsatlakoztatta a 90-es évek elejét megidéző rave-nosztalgiát, az eufórikus Free Your Mind pedig mindennél jobban megmutatja, hogy az idióta táncmozdulatok és a szájban olvadó ecstasy-k aranykora még korántsem járt le. JB

16. Vampire Weekend
Modern Vampires Of The City

(XL / Neon Music)
Kulcsdal: Step

Mi történik a Vampire Weekenddel, ha kivesszük belőle a kolonializmust és az afrobeatet? Megcsinálják az év lemezét arról, hogy milyen egy fejlett világ fejletlen fiataljának lenni, és milyen az, amikor minden az öledbe hull, de a lábad között a földre esik. A MVOTC az, ami a Frances Ha filmben. KD

15. Primal Scream
More Light
(Ignition Records / Neon Music)
Kulcsdal: 2013

A skót zenekar David Holmes vezényletével egy fiatalos, szenvedélyes, vadul csapongó, pszichedéliával (és politikus szövegekkel) vastagon áthatott anyagot rázott össze urbánus vudu-rockból, krautrockból, folkból és bluesból, némi free jazzes és indiai ragás kicsapongással. Bobby Gillespie-ék újra csúcsformában. FK

14. Austra
Olympia
(Domino / Neon Music)
Kulcsdal: Forgive Me

A kanadai elektronikus-dark-dream-poptronika zenekar a második körben felülmúlta önmagát. Katie Stelmanis orgánumára építő zenéjükkel a végén még divatba hozzák az opera műfaját, de nekik sikerült, ami Florence Welch-nek nem: úgy készítettek drámai áriázásokkal tűzdelt lemezt, hogy egy percre sem váltak giccsessé. BA

13. Kurt Vile
Wakin On A Pretty Daze

(Matador / Neon Music)
Kulcsdal: Never Run Away

Legjobb pillanataiban csodálatosan egyszerű, letisztult, hipnotikus album, máskor „csak” fülbemászó, könnyed, indie-rock lemez. Ami állandó az Kurt Vile összetéveszthetetlen énekhangja és az elnyújtott dalokban fel-feltűnő életigenlések. Minderre már lehet mondani, hogy instant klasszikus. CsG

12. Jon Hopkins
Immunity
(Domino / Neon Music)
Kulcsdal: Open Eye Signal

A jólfésült jófiú Jont, aki gyerekként egy londoni elitkonzervatórium acidpartizó élzongoristája, később meg underground filmesek és a Coldplay ötletdílere volt, 33 évesen is az ellentmondások éltetik: sérülésveszélyes szubbasszus- és álomszerű dallamrétegekből idén senki nem szerkesztett olyan hipnotikus harmóniákat, mint ő. PT

11. Haim
Days Are Gone
(Polydor / Universal)
Kulcsdal: Falling

Sokan várták ezt a lemezt, és sokáig is váratott magára, de megérte: a 11, egyszerre nosztalgikus és időtlen nyári popdalban ügyesen keveredik a 90-es évek R&B-je és a 80-as évtized szoft rockja. Nincsen ebben semmi hülye hipszterirónia, végtelenül őszinte és éppen emiatt bájosan szeretnivaló az egész. DL

10. Rhye
Woman
(Polydor / Universal)
Kulcsdal: The Fall

Popzene évek óta nem volt ennyire lágy és balzsamos, simogató és egyszerűségében is megunhatatlan, mint ami a dán-kanadai faszikból álló duó nők iránti szerelméről szóló albumán szól. Magától értetődő érzéki zene, ami közben nagyon is gondosan rétegzett, rengeteg sávból, apró részletekből összeálló artisztikus soulpop. DE

9. Jagwar Ma
Howlin
(Mom + Pop)
Kulcsdal: The Throw

Az ausztrál duó lemeze a 2013-as év egyik legnagyszerűbb bemutatkozó albuma. Úgy jelen idejű, hogy közben utazás a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára (baggy, Primal Scream), úgy elektronikus tánczene, hogy közben klasszikus gitáros popzene. Egészen könnyed, egészen szórakoztató, teljes egészében lebilincselő. NR

8. Factory Floor
Factory Floor
(DFA / PIAS / Neon Music)
Kulcsdal: Two Diffrent Ways

A londoni trió cím nélküli albuma lehetne kísérőzene egy brit iparvárost a nyolcvanas években bemutató mai dokumentumfilmnek: a korszak jellemző irányzataiból (posztpunk, proto-indusztriál, mutáns diszkó, avant-funk, dub, acid house) gyártott, minimalistán csupasz, mechanikusan repetitív, sivár, de mégis elkápráztató gyárzene ez. FK

7. Daniel Avery
Drone Logic
(Phantasy Sound)
Kulcsdal: All I Need

A fiatal brit producer első albumán minimál készletből dolgozik (kalapálós techno dobalap, acides tyuttyogás-puttyogás, valami dallam és női ének, időnként némi torzított hangörvény vagy drone-os úsztatás); minden száma ugyanolyan, ettől viszont még úgy ránt be ez a hipnotikus lemez, mint idén semmi más a tánczenében. FK

6. Forest Swords
Engravings
(Tri Angle)
Kulcsdal: The Weight Of Gold

A brit Wirral-szigetek bennszülötte, Matthew Barnes első albumán törzsi és etno elemekből, éteri elektronikából, dubból, posztpunk gitározásból szőtt, ősi kultúrákat visszhangzó, de futurisztikus zenéjével egy távoli, misztikus ködbe burkolózó, gyönyörű, de baljósan nyomasztó vidékre kalauzol bennünket. Színtiszta hangmágia. FK

5. Arcade Fire
Reflektor
(Merge / Universal)
Kulcsdal: Reflektor

A kétezres évek intellektuális kulcszenekara, melyet a lemezipar szokásos bevett módszereivel szemben már az internet népe, leginkább a blogoszféra futtatott be, képes volt lemezről-lemezre megújulni, s ezzel párhuzamosan, albumról-albumra vált a világ egyik legnépszerűbb-legfontosabb együttesévé. Új lemeze a korábbi folkos-artpopos, americanás, majd színes, a folktól a gitárpopon át az elektronikáig ívelő univerzumok után a zenekar eddigi legkísérletezőbb, egyben legpoposabb munkája, melyen annyira erős a Bowie-hatás, hogy maga az idén visszatért mester is megjelenik, személyesen. NR

4. Kanye West: Yeezus
(Roc-A-Fella / Def Jam / Universal)
Kulcsdal: New Slaves

Kanye West, bazdmeg. Ki gondolta volna, hogy ő csinálja (csináltatja) meg 2013 legfontosabb hiphop-lemezét és tessék. Persze, a Yeezus kibaszottul jó is, mind a (bedolgozó producersereglet révén) számos elektronikuszenei irányzatot beemelő, összességében leginkább az indusztriál hiphophoz húzó zenei alapjait, mind a dörgedelmes és vagdalkozó szövegeit tekintve remeklés. De a Rick Rubin által egyberántott monstruózus, falhoz csapó anyag túlmutat a zenén: a Yeezus a többségi tömegkultúra velejét megrázni szándékozó fekete istennyila hangja. Ide a nyamvadt croissant-nal! FK

3. Daft Punk
Random Access Memories

(Daft Life / Columbia / Sony)
Kulcsdal: Touch

A két francia robotember már nyolc évvel ezelőtti harmadik albumán kinyilvánította, hogy végtére is emberiek ők (igaz ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy hibázni emberi), most viszont valóban háttérbe szorultak a gépek. A Random Access Memories-t érdemes megpróbálni úgy hallgatni, ahogy a lemez megjelenése körüli hype-ban szinte lehetetlen volt és ami a duó alapvető szándéka: kihajtani a dupla vinylborítót (nem véletlenül az év legkapósabb vinylkiadványa ez), megforgatni a  korongokat és élvezni a luxushangzást, meg ezt a tökéletesen felépített albumot. DE

2. These New Puritans
Field Of Reeds

(Domino / Neon Music)
Kulcsdal: Eternal Organ

A dél-kelet-angliai These New Puritans nem okozott meglepetést azzal, hogy harmadik albumával ismét meglepetést okozott, hiszen már az előző két lemezüket sem lehetett hová tenni, sem egymáshoz, sem az aktuális zenei zeitgeisthoz képest. Jack Barnett vezetésével (vendégként Elisa Rodrigues portugál dzsesszénekesnővel) itt még jobban eltolódtak a kortárs- és a modern klasszikus zene felé, miközben visszakanyarodtak a direktebben ható popos dallamokhoz és harmóniákhoz, a dobritmusok helyett pedig a zongora és a fúvósok diktálnak. Időtlen art-pop csoda. FK

1. Foxygen
We Are The 21st Century Ambassadors Of Peace And Magic
(Jagjaguwar / Neon Music)
Kulcsdal: San Francisco

Ez a két kölyökképű 22 éves suhanc az év elején olyan lemezt adott ki, amit elsőre erős pszichedelikus retro-popnak hallhatunk, de a stíluskavalkád mögött bakugrásos váltásokkal teli, karakteres, jól szóló klasszik dalok sorakoznak. Mintha az Abbey Road B-oldalát hallgatnánk, egyre jobb szerzemények vágnak egymás elé, hogy a végkifejletre csak egy dolgot akarjunk: újraindítani a lemezt. Ez az év közben elég zűrösnek tűnő páros (elmaradt koncertek, veszekedések) valójában a két tehetség egymásnak feszülő versengésével spanolja egymást a csúcsig és ad a hatvanas évekből olyan keresztmetszetet, amilyent még nem hallottunk. DE

összeállította: Dömötör Endre-Forrai Krisztián
nyitókép: José Simon

Az összeállítás a Recorder szerzőinek, munkatársainak listái alapján készült, közreműködött: Biczó Andrea, Csada Gergely, Deimanik László, Dömötör Endre, Elekes Roland, Fábián Titusz, Forrai Krisztián, Judák Bence, Klág Dávid, Lékó Tamás, Németh Róbert, Pawlowszky Tamás, Soós Csaba, Sugó Lilla, Szabó Benedek, Velkei Zoltán.