Hamarosan megjelenő, de már streaming formájában elérhető lemezeket bemutató albumhallgatónkban ezen a héten Nicolas Jaar (már nem is annyira) új projektje, a Darkside, az általunk már első lemeze idején is kaserolt, Glasser második anyaga, aztán The Field negyedik albuma és az Of Montreal (nyitóképen egy régi, de jó fotóval) sokadik - számrajongóknak: tizenkettedik - nagylemeze szerepel, mások mellett.
A már Budapesten is fellépett (tavaly az Electronic Beats-en) Nicolas Jaar 2011-es, elsőosztályú bemutatkozó lemeze, a Space Is Only Noise turnéjára verbuvált zenészeket, közte a multiinstrumentalista Dave Harringtont, akivel gyorsan létre is hozott egy duót Darkside néven és még 2011-ben bemutatkoztak Jaar szólódolgainál, blues-dubosabb, gitárközpontúbb zenével, aztán idén nyáron zseniálisan átértelmezték a teljes Daft Punk-visszatérést (Random Access Memories Memories címmel) és most elkészült közös bemutatkozó albumukkal. A Psychic című lemez részben jellegzetes Jaar-összetevőkből, zizegésekből, űrzajból, finom effekttel áll, részben viszont erősebb a gitár szerepe, de mindenképp méltó az eddigi munkássághoz. Az NPR oldalán keresztül hallgatható.
Cameron Mesirow, azaz Glasser, akit az elektronikával kacérkodó Sufjan Stevens párjának is nevezhetünk, vagy "Joanna Newsom technoid testvérének" netán Björk húgának is, miért ne, második albumát Kaliforniából New Yorkba költözése inspirálta. Sőt, dalait belső terek kísérőzenéjének képzeli el. Teszteljük, hogyan működik a mi belső terünkben! A lemezt a Guardian streameli.
The Field Cupid's Head című negyedik lemezéről nincs sok mondanivalónk, maximum annyi, hogy aki bírta az eddigieket, az bátran vesse bele magát, mert bár nincsenek radikálisan új csapások minimal-technós zenéjében, azért finoman csak változik annyit, hogy érdemes megismerkedni vele, alább:
Daniel Avery egy fiatal londoni dj, aki Stopmakingme néven adta ki első saját zenéit, majd tavaly váltott a saját nevére, megjelentetett féltucat EP-t/maxit, remixelte többek közt a Django Djangót, a Horrors-t és a Primal Screamet, október 7-én pedig Erol Alkan Phantasy Sound labelén kijön az első albuma, a Drone Logic, amely le sem tagadhatná - nem is akarja - a korai Underworld, Orbital és Chemical Brothers, na meg a krautrock és a shoegaze hatását. Avery nem cifrázza túl a dolgokat: szikár, kalapálós techno dobalap, acides tyuttyogás-puttyogás, valami dallam és egy-egy mondatnyi emberi szövegfoszlány, időnként némi torzított hangörvény vagy drone-os úsztatás - ebből a minimál készletből épülnek fel a számok. Amitől ez egy albumon át unalmas is lehetne, de nem az: olyan hipnotikus trip, ami azonnal beránt és a lemez végéig rajta maradsz. Vigyázat, ha elindítjuk a lemezt a Pitchfork Advance-oldalán, könnyen a szoba közepén csukott szemmel táncolva találjuk magunkat!
A brooklyni Sleigh Bells noise-pop duó már harmadik albumánál tart, a tavalyi Reign Of Terror után októbár 8-án boltokban lesz a folytatás Bitter Rivals címmel. Középtempós hiphopos, R&B-s, de jórészt csak lábdobra épülő ritmusok, rá bombasztikus, zajos gitárok és éles szintieffektek, valamint hol rágógumi ízű, hol riot grrl-ös vokálok. Ezúttal már kifejezetten lágy, Sleigh Bells-i mércével tearjerker popszám is akad (To Hell With You), de aki eddig bírta a duót, nem fog csalódni.
A brit Yuckot megjelenésekor a gitárzene megmentőiként túlozta el a brit sajtó 2011-ben, de a kedvesen zajos (és bozontos fejű), év elején egyik gitáros-énekesét veszített kvartett azért teljesen hallgatható dalokat ír a Dinosaur Jr.-Sonic Youth-Pavement háromszög ihletésében. Sőt, ez a Glow & Behold című második eresztés még erősebbnek is tűnik, ám ez a dalokat részben jellemző őszi melankólia miatt is lehet. A lemez alább szól:
A 65daysofstatic-ot nem kell bemutatni a posztrock hazai kedvelőinek, pláne, hogy október 10-én a Dürer Kertben élőben is láthatjuk a zenekart. Ezúttal talán némileg elektronikusabb a zene, de erre nem mernénk megesküdni, messze nem hallottuk a sheffieldi kvartett összes lemezét. A Wild Light című új viszont itt hallható:
A Red Hot + című, Red Hot nevű nonprofit szervezet (bevételeiket az AIDS elleni küzdelemre használják) által futtatott feldolgozás-/válogatáslemez-sorozat eddig nagyon sok kiváló, rengeteg jó és kevés közepes albumot adott a világnak (igen, rossz nem akad köztük). A tizenkilencedik Red Hot +-lemez az első a sorban, melynek témája visszatér, hiszen a most megjelenő Red Hot + Fela ihletője, az egyébként AIDS-szövődmények következtében elhunyt afrobeat-alapítóatya, Fela Kuti már szerepelt egy feldolgozáslemezen - az egészen kitűnő, 2002-es Red Hot + Rioton. A sorozat némi szünet után éled újjá (az utolsó válogatásalbum a 2009-es Dark Was The Night volt), állítólag a Fela! című Broadway-musical sikerének hatása miatt Kuti zenéjével. Nos, ezúttal is tuti lett a gyűjtemény, a tuti neveken túl (csak tényleg pár kiragadott: Questlove, TUNE-Yards, My Morning Jacket, TV On The Radio-tagok, Spoek Mathambo) sok autentikus afrobeat-előadóval. Azt hadd ne mi döntsük el, hogy melyik Trouble Sleep Yanga Wake Am-feldolgozás a jobb, az előző feldolgozáslemezen hallható Baaba Maal&Taj Mahal-változat, vagy itt a My Morning Jacket-es verzió. (Oké, Maal-éké verhetetlen.) Az NPR lejátszóján szól.
Az Of Montreal esetében nem mehetünk biztosra, nagyon jó és nem annyira nagyon jó lemezeik is vannak, most "új dalszerzési metódussal, friss felvételi módszerekkel és új zenészekkel" rögzített albumot ígért Kevin Barnes frontember. A Pitchfork Advance játssza a lemezt, csekkoljuk mi igaz az ígéretekből.
